Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

250 Az országgyűlés képviselőházának 8 szál szemben, hogy a bizottsági jelentés ugyanakkor, amikor annak első részéből a »telepítés« szót törli, következő részében tulajdonképpen a kényszerű elidegenítés alól kiveszi a kötöttség alatt maradt ingatlanokat. Majd azt mondja beszédében (olvassa): »Ha a jelentés csak eddig ment volna el, akkor semmi baj nem lenne, ellenben a jelentés védekezni kezdett és a védekezés terén felállított bizonyos axiómákat.« Kénytelen vagyok megállapítaná, hogy Rassay képviselőtársam a bizottsági jelentésnek csak egyik részét olvasta fel, mert a bizottsági jelentés a következőket mondja (olvassa): »Egyébként a most említett félreértés abból sz-ármazott, mintha ez a rendelkezés hitbizományi vagyonnak telepítési célra igénybevételét kívánta volna lehetővé tenni, holott a földmívelésügyi miniszter birtokpolitikái szempontból irányadó nyilatkozatának megfelelő módon történt elkülönítés végrehajtása után a lekötve hagyott vagyonrész további bolygatása, r indokolatlannak látszik.« Képviselőtársam idáig olvasta el az, indokolást, — mert erre építette fel okfejtését — de nem olvasta fel azt a részt, amely most következik (olvassa): »s egyébként is annak szabályozása, hogy milyen ingatlant, milyen feltételek fennállása esetében lehet a,z említett célra igénybe venni, nem is tartozik ennek a törvénynek a keretébe; a törölni kért rendelkezés tehát csupán egy jövőben esetleg keletkező jogszabályra tartalmazott volna utalást«. A. jelentés nyilvánvalóan utal arra, hogy azt nem is célozta, ez a javslat és a lex posterior derogat priori elvénél fogva nem is lehet egy törvényjavaslatban előre megkötni azt, hogy a későbbi törvény hogyan rendelkezzék, úgyhogy azt hiszem, ebben a részben Rassay igen t. képviselő társiam tévedett. Amá már most 'Eckhardt képviselőtársamnak különösen az állagváltoztatás és a teherrendezés szempontjaiból felhozott aggályait illeti, aki azt mondotta, hogy az állagváltoztatás, vagy a teherrendezés úgyszólván lehetetlenné válik a javaslat folytán, meg kell állapítanom, hogy ebben téved, mert az állagváltoztatás tekintetében igen mélyreható rendelkezéseket tartalmaz ez a javaslat a 37. §-ban, a teherrendezés tekintetében pedig a 20. §-ban és ha összevetem eat a két szakaszt a 62. §-ban a kormányzói feloldási jogkörbe utalt esetekkel, úgy állíthatom, hogy az^ állagváltoztatás és a teherrendezés szempontjából is mindenféle tekintetben kielégítő megoldást tartalmaz a javaslat. A 62. §-szal szemben magam is bizonyos aggályokat tápláltam a bizottsági tárgyalás rendjén, tudniillik én is úgy értelmeztem ezt a szakaszt, mintha a 62. § a mai jogállapottal szemben a kormányzói jogkört bizonyos fokig szűkítené, az igazságügyminiszter úrnak a, bizottságban tett nyilatkozata után azonban megnyugodtam, mert láttam, hogy a javaslatnak idevonatkozó szövegezése subsummálja mindazokat az eshetőségeket, amelyeket az eddigi jogállapot as egyéb fontos okokból leendő feloldások körébe von. En tehát megnyugodtam a miniszteri kijelentés folytán és miután az ilyen miniszteri kijelentések végtelenül alkalmasak arra, hogy bizonyos téves felfogásokat, megítéléseket elimináljanak, méltóztassék megengedni, hogy két szakasszal szemben magam, is bizonyos aggályokat itt a plénumban kifejezésre juttassák, tisztán és kizárólag abból a óéiból, hogy a miniszteri válasz az esetleges félreértéseket éliminai ja és különösen a törvény alkalmazás . ülése 1936 február 5-én, szerdán. szempontjából a törvényhozó intenciót még világosabban kifejezésre juttassa. Elsősorban foglalkozni kívánok a javaslat 30. Vával. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat 30. §-a arról szól, hogy a hitbizományi várományos az utódlásból bizonyos esetekben bizonyos várományosokat kizárhat, a kizáró okok két csoportját állítva fel és pedig az abszolút kizáró okokat és a relatív kizáró okokat. Az abszolút kizáró okokkal nem kívánok foglalkozni, de foglalkozni kívánok a relatív kizáró okokkal, amelyek szerint kizárható az utódlásból a hitbizomány gondnokának kérelmére az a várományos, aki az 1877 :XX. te. 28. $-ának a—c) pontjaiban foglalt okok alapján gondnokság alá van helyezve. Akit tehát elmebetegség, elmegyengeség, vagy tékozlás címén gondnokság alá helyeznek, annak kizárását az utódlási rendből a hitbizományi gondnok kérheti a hitbizományi bíróságnál. Ezt a szakaszt Esterházy Móric igen t. képviselőtársam »trotli szakasz«-nak nevezte el és ez az elnevezés meglehetősen átment a köztudatba. Ez a kifejezés tényleg illik is erre a szakaszra, mert hiszen elmebetegek és g-yengeelméjűek kizárásáról van szó. A jogtörténelmi fejlődés azonban a civilizált nemzetek egyetlen magánjogában sem ismer olyan jogszabályt, amely a korlátolt cselekvőképességű egyénekkel szemben magánjogi vonatkozásban jogfosztást állapítana meg. A mi örökjogunkban a kitagadás, az exheredatio is igen szűk körre van szorítva és akkor is mindig erkölcsi fogyatékosságok az okai, sohasem testi fogyatékosságok. Ha ilyen természetű rendelkezéseknek testi fogyatékosságok is okai lehetnének, — amelyek esetleg az alapító hibájából keletkeztek — ezt a magam részéről jogilag borzasztóan aggályos rendelkezésnek tartanám, mert végeredményben a mi egész magánjogunk az elesetteknek, a gyengéknek a védelmét célozza. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez privilégium!) A korlátolt eselekvőképességüt nem fosztják meg a vagyonjogtól, hanem a törvény helyébe állítja a gyámot vagy a gondnokot, akivel a korlátolt cselekvőképességet pótolja. (Br. Vay Miklós: Ott van a sterilizáció!) Ebben van valami, de a német jogrendszer csak a fizikai sterilizációt ismeri, itt azonban egy virulens jognak a sterilizációjáról van szó, amelyet még az iíj német jogrendszer sem ismer. (Lázár Andor igazságügy miniszter: De itt privilégiumról van szó!) T. Ház! Tudom, mi a törvényjavaslat intenciója: az, hogy a hitbizományi birtokos, aki privilegizált helyzetbe jut, az ő kötelességeinek eleget tegyen és pedig a saját személyében. Ez az elgondolás helyes, de akkor méltóztassék következetesen keresztülvezetni. Bekövetkezhetik az az eset, hogy a gondnokság alá helyezett elmegyengét vagy elmebeteget a hitbizományi bíróság kizárja az utódlási rendből s a*következő várományos például kiskorú, aki megint csak nem képes a hitbizományi birtokosra háruló kötelességeket a saját személyében teljesíteni, hanem megint csak a gyámja vagy a gondnoka fogja ezeketteljesíteni. Ha tehát ezt a törvényjavaslat által kitűzött célt maradék nélkül végre akarjuk hajtani, akkor a kiskorúság esetét is be kellene venni a relatív kizáró okok közé. így, ahogy a javaslat most van. ez a szakasz különben sem bír túlságos gyakorlati jelentőséggel. Nem hiszem, hogy sokan lesznek a hitbizományi birtokosok között, akiket elmebetegség vagy elmegyengeség miatt gondnokság alá helyezni,