Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

248 Az országgyűlés képviselőházának Bí vésbbé helytállóak azok a hivatkozások, amelyek száz év előtti, korszakban elhangzott beszedekre vonatkoznak. (Dulin Jenő: Közben egész Európában megszüntették a kötöttséget! Ez a fejlődés menete!) Dulin Jenő képviselőtársam és a pártjából felszólalt képviselő urak, valamint az ellenzéki oldalról felszólalt összes képviselőtársaim is pont a hitbizományi kötöttség ellen szólaltak fel. Tudtommal azonban még egyéb kötött birtokok is vannak Magyarországon, még pedig igen nagy számban. Ezekről a kötött birtokokról azonban, mint amelyek a földbirtok helyes eloszlását bármilyen mértékben akadályoznák, úgylátszik politikai opportunizmusból nem tartotta szükségesnek beszélni. (Dulin Jenő: Csak a hitbizományról volt szó!) Előbb fejtettem ki, hogy minden másról méltóztattak beszélni a hitbizományi javaslat kapcsán, csak magáról a javaslatról nem. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek az országgyűlésnek a többsége és a közvélemény többsége is a kötött birtoktípusnak restringált mérvben való fenntartása mellett foglalt állást. Ez el nem vitatható. Még Eckhardt Tibor képviselőtársam is ezen az állásponton van, azzal az egy kis módosítással, hogy a mezőgazdasági ^ingatlanoknál a kötött birtoktípust nem szívesen látja, de elvileg e mellett van. Ebből a szempontból nézve a javaslatot, az abszolúte az ország közvéleménye óhajának megfelelő kodifikációt hozott ide, amikor elvileg a kötött birtoktípus elvének fenntartását kodifikálta. Más kérdés az, hogy milyen mérvben maradjon, meg ez a kötött birtok a hitbizományok keretén belül. Azt hiszem, hogy az a mérték, amelyet a javaslat kodifikál és jogszabállyá emel, semmiféle tekintetben nem lehet akadálya az egészséges birtokeloszlásnak< mert végeredményben a javaslat végrehajtása után az ország egész mezőgazdasági területének csak körülbelül 1'7%-a, lesz az, amely kötöttség alatt marad. Erre pedig azt mondani, hogy ez akadálya az egészséges birtok eloszlásnak, .azt hiszem, komolytalan megállapítás. Itt szeretnék rátérni arra, amit tegnap Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam mondott, hogy a felszabadult területek mennyisége a hitbizományi kötöttség alatt maradó területhez képest semmi, minthogy azt méltóztatott mondani, hogy 830.000 hold ma a hitbizományi terület és ebből még a javaslat szerint is csak 230.000 hold mezőgazdasági terület szabadulhat fel. Itt azonban tévedés van, mert a 830.000 holdban van közel 320.000 hold erdő (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez a lényeg!) és ha az erdőt, amelyet Ois kötöttség alatt kíván tartani, levonjuk ebből a területből, akkor körülbelül 50%-a a mezőgazdasági területnek — amelyben földadó alá nem eső terület, kert, legelő, rét is benne foglaltatik, tehát nem tisztán szántóföld — felszabadul. Azt hiszem tehát, hogy a törvényjavaslat helyes mértéket állapít meg akkor, amikor a hitbizományi kötöttség alatt maradó területnek a felső határát ezek szerint a szabályok szerint állapítja meg, amelyeket e tekintetben felállít. A második elv, amelyen a javaslat felépül, az, hogy most már miféle jogi helyzetbe kerüljön az a hitbizományi birtokos, akit a törvény életbelépte ebben a jogi helyzetben talál. Itt a legkülönbözőbb szempontokat lehetne érvényesíteni. Lehetne azt mondani, hogy a törvény életbeléptének napjával az a hitbizományi birtokos korlátlan tulajdont kap. Ezzel szemben azt Jehet felhozni, hogy a hitbizományi birtokos a törvény alapján tulajdonképpen ajándékot, több . ülése 1936 február 5-én, szétdán. '. jogot kapna, mint amennyi neki ma van, és itt nem tudom, hogy meg lehet-e találni azt a jogetikai alapot, amelyre ezt a jogszabályt fel lehetne építeni. Mert ne felejtsük el, hogy minden jogszabály csak addig bír tekintéllyel és csak akkor ér valamit, ha jogetikai alappal bír. Lehetne arra az álláspontra is helyezkedni, hogy a hitbizományi birtokos, akit a törvény életbeléptetése ebben sa állapotban talál, nem haszonélvezi tovább a hitbizományi megkötöttség alatt megmaradó területet. Ez viszont már jogfosztás és így leghelyesebb a törvénynek azi az elvi alapja, hogy a szerzett jogok tiszteletben tartásának alapján áll és azt mondja,, nem veszek el semmit, de nem is adok semmit: a sízerzett jogokat tiszteletben tartom. Az tehát, aki a törvény életbeléptetésekor hitbizományi birtokos, továbbra is haszonélvezi a hitbizományi vagyont addig, amíg le nem mond, vagy meg nem hal. Ez a törvényjavaslat tehát a szerzett jogok alapján épül fel. De gyakorlati szempontból is megvan ennek a nagy jelentősége. Hiszen súlyos aggodalmakat tápláltak abból a szempontból is, hogy ha a hitbizományi kötöttség uno ictu, egy törvényes intézkedéssel és egy időben szűnnék meg, olyan nagy területek kerülnének piacra, amelyeket az ország különösen mai gazdasági helyzetében felvenni képtelen volna. [Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azáltal tehát, hogy a hitbizományi birtokos életfogytiglan, vagy legalább is lemondásáig a szerzett jogok birtokában marad, automatikusan tempirozódik a birtokok szabadforgalomba való kerülése és így remélhetőleg a piac felvevőképességével arányosan fog ez a folyamat haladni. Éppen ebből a szempontból bír jelentőséggel az is, hogy a hitbizományi birtokos és a leendő utód között elő- és az utóörökösi jogviszony konstruáltatik, mert így teljesen bezáródik az a kör, amelyet a jogi konstrukció szempontjából a törvényjavaslat igen helyesen, mint célt maga elé tűzött. Itt kell rátérnem a 25. §-ra. Bethlen István gróf egy kis maliciával azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat nem őszinte. Azt mondotta, hogy az egyik oldalon felszabadítja a hitbizományi és akkor jön egy másik szakasszal, azzal a bizonyos 19. §-szal, amely az elidegenítési és terhelési tilalommal is, de azzal is, hogy a hitbizományi birtokos életfogytiglan a vagyon birtokában marad, tulajdonképpen ad graeeas calendas, 25—30 esztendőre tolja el ennek a javaslatnak érvényesülését. Ugyanezt mondta Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy ebből a javaslatból legfeljebb 25 év múlva lesz valami. De ugyanezek a t. képviselőtársaim lándzsát törnek a magántulajdon szentsége és a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett. Itt valami logikai ellentmondás van. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt a kívánságot, hogy a szerzett jogokat tiszteletben tartsuk, teljes mértékben érvényrejuttatja ez a törvényjavaslat. Ennek pedig szükségszerű konzekvenciája az, hogy csak akkor fog a hitbizományi birtok szabadforgalomba kerülni, amikor a szerzett jogok birtokosának e jogokról való lemondása, vagy elhalálozása folytán e jog megszűnik. Ez a javaslat tehát nemcsak nem vádolható azzal, hogy nem őszinte, hanem egyenesen azokat az elveket valósítja meg, amelyeknek megvalósítását az előbb említett t. képviselőtársaim itt a törvényhozásban is kívánták. Lehet arról beszélni, hogy az az elidegehí-