Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-84
236 Az országgyűlés képviselőházának 84-, lenül megszívlelendő érv, hogy a nagybirtok több embert tart el, mint a közép-, vagy a kisbirtok. (Ellen/mondások bal felől.) En a (következőképpen állítanám fel a kérdést: az a kérdés, milyen nagybirtokot milyen kisbirtokkal hasonlítunk össze., Mert ha csupán a búzatermő, a kukoricatermő földeket hasonlítjuk össze, ha 'búzát és kukoricát termelő kisgazdaságot hasonlítok össze búzát és kukoricát termelő uradalommal, iákkor kétségtelen, hogy az uradalom nagyobb eredményeket fog felmutatni. De a kisbirtoknak éppen az a jelentősége, hogy ezzel az extenzív műveléssel szemben, amelyet a nagybirtok tőke hiányában alig tud megváltoztatni, ma egészen bizonyosan nem, a hitbizományi par excellence tőkeszegénységre ítéli a tulajdonost, mert kölcsönképtelenné teszi, hiszen csupán a jövedelem erejéig tud a hitelezőnek fedezetet biztosítani, intenzív művelésre is is át tud térni. A gazdálkodásnak mostani helyzete és iránya mellett egészen bizonyos tehát, hogy Károlyi Gyula grófnak ez a megállapítása nem helytálló. Szeretném konkrét adatokkal is igazolni ezt, mégpedig olyan adatokkal, amelyeket az Omge. hivatalosan adott ki, ahol a katasztrális iholdankénti terméshozammal szemben, — amely a nagybirtoknál kétségtelenül kedvezőbb, pl. búzában országos átlagban, azt hiszem, körülbelül két mázsát tesz ki holdanként a különbözet — az illető birtok nyershozamát állapítja meg, azért, mert hiszen a kisgazdaság nagyon ritkán szokott szemes gabonát piacra vinni, hanem azt többnyire házilag feleteti, felhasználja. Végeredményben a kisbirtokot a nagyhirtokkal szembeállítva, nem a terméshozamot, hanem a nyershozamot kell figyelembe venni, amelyet a keszthelyi számtartási statisztikai központ évek óta pontosan vezet. Ebből a következő érdekes adatok derülnek ki, amelyeket az Omge. »A mezőgazdaság üzemi eredményei« című 1932. évi kiadványában maga is kiadott és amelyek a Dunántúlon pl. a következőkéippen alakulnak. A kivizsgált nagy uradalmakban a holdankénti nyers hozam 136 pengő 78 fillér, a kivizsgált kisbirtokokon 150 pengő 51 fillér, vagyis a kisbirtokon holdanként 14 pengővel több a nyershozam, a kisebb terméseredmény ellenére, mint a nagybirtokon. Ugyanez a helyzet az ország többi részében is, éppen azért, mert a kisgazdaságnak nem lévén rezsiköltsége, rentabilisabban tud dolgozni. Ami azonban még érdekesebb és azt hiszem, nagyon kevés képviselőtársam által ismert tény, az az, hogy a kisbirtoknak nemcsak nyershozama haladja meg a nagybirtok nyershozamát, hanem a nemzetgazdasági heyétel is — tehát az összesség szempontjából számított bevétel is — meghaladja a kisbirtokon a nagybirtok eredményét. A keszthelyi számtartási központ adatai szerint ugyanis az egy holdra eső nemzetgazdasági bevétel az Omge. kiadványában foglalt adatok szerint a nagyüzemekben a Dunántúlon 77 pengő 91 fillér, a kisüzemekben pedig 81 pengő 70 fillér, vagyis 3 pengővel 'magasabb. Az Alföldön még kedvezőbben alakul a kisüzemire nézve a helyzet, amennyiben az Alföldön a nagyüzemekben nemzetgazdasági bevétel 73 pengő 4 fillér, a kisüzemekben 85 pengő 55 fillér, vagyis 12 és fél pengővel nagyobb a kisbirtokon, mint a nagybirtokon. T. Ház! De ha a statisztika nem is tanítana erre, némi személyes tapasztalattal is rendelkezünk valamennyien. En magam, mint maiilêse 1936 február A-en, kedden. kói ember, tudom, r hogy két hold földön mit produkál az a makói hagymakertész. De láttam azt i®, hogy éppen a nyomorúság, a szükség hatása alatt az az egész vidék, amelyet annyiszor jártam be gyermekkoromban, Szeged vidéke a paprikával, Kecskemét a barackkal, szőlőjével, Nagykőrös az uborkával és így tovább, mit produkált és ennek a magyar Alföldnek legsivárabb, a természettől legmostohabban elbocsátott vidékein minden kormányzati segítség nélkül, teljesen magukra hagyatva, elhanyagolva, hogyan alakultak ki azok a kis paraszti kultúrák, amelyek ennek az országnak exportstatisztikájában is ma már igen jelentékeny tétellel szerepelnek. Emlékszem arra, amikor 30 esztendővel ezelőtt Makón nagyobb mérteikben megindult a hagymakertészkedés. A Londonból küldött angol leveleket én olvasgattam el azoknak a parasztoknak, hogy: »Na, lássátok, ezt és ezt a tételt kérik Angliából.« Senki sem. tudta még meg sem érteni és a makói hagymának már megvolt a piacokon a híre és neve. Ezek a pici paraszti kultúrák valóban a magyar élet súlya és nyomása alatt fejlődve, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) teljesen elhanyagoltan és magukra hagyatva, olyan eredményeket produkáltak már ennek a nemzetnek számára, hogy ezekkel szemben én Károlyi Gyula érvelését nem tudóim mérvadónak elfogadni. En láttam a magam életében, hogy például Szeged és Budapest között, ahol annyit jártam vonatom gimnáziumba, hogyan települt be az egész Duna-Tisza köze szőlővel. Láttam, hogyan teremtettek és fejlesztettek ezen a valósággal sivatagon, emberfeletti munkával, ezek ä szerencsétlen magukrahagyott emberek olyan kultúrát, ahová ma már a városi nyaralók is szívesen járnak, mert az élet minden kellemességét nyújtani^képesek ezen a vidéken. Tavaly, a nagy jégverés után, bejártam Sándor István kedves képviselőtársammal Kecskemét határát és láttam, hogy az a szorgalmas néip egy esztendőben hogyan vitt bele háromszori munkát abba a földbe. Először tönkretette őket a fagy, azután a jég és azután az aszály és azok az emberek bátran, kitartással küzdenek a kecskeméti homokbuckák között, ahol ilyen honfoglalás folyik, — mert ott valóságos honfoglalás folyik — ahol a nép a naaga erejéből annyi leleményességgel — mert a gazdálkodáshoz azokon a homokbuckákon több leleményesség, több hozzáértés, több ügyesség, több. kereskedelmi szellem kell, mint bármilyen más nagybirtok elvezetéséhez — segít magán. Ahol ilyen eredményeket látunk, ott igenis meg kell állapítanunk, hogy a kisgazdaságok nemcsak népünk eltartása szempontjából, hanem az ország általános gazdasági kultúrájának és teljesítő ^képességének a szempontjából is, elsőrendű jelentősége van, amelyet semmivel iiem szabad elhomályosítani engedni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) T. Ház! A gazdasági szempontok mellett azután van talán még egy nemzeti szempont is, mert nem irreleváns az, hogy ennek az országnak hány százaléka proletár, és hány százaléka tud a magáén — bármilyen kicsiny legyen is az — gazdálkodni., Ahpgyan a politikai életben nem óhatjok dacos téglahordókat látni, hanem független polgárokat akarok látni, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugyanúgy a gazdasági életben^ sem téglahordó magyarokat, hanem a saját kis földjükön, a miaguk emberségéből megélni tudó független, szabad