Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

Az országgyűlés képviselőházának 8U. szabad erdőket telepíteni, mert a szociális érdekek ellene mondanak! — Zaj.) Meg vagyok róla győződve, hogy ezen az alapon az érdekelt hitbizománytulajdonosokkal barátságosan meg lehetne teremteni azokat^ a kompromisszumokat, amelyek ennek a kérdésnek minden izgalomtól mentes megoldását lehetővé tennék. En ugyanis sajnálattal látom a javaslatban, thogy míg egyrészt a mezőgazdasági 'művelés alatt álló ingatlanokon a kötöttséget szerintem túlzott mértékben tartja fenn, az erdőbirtokot illetőleg nem adja meg azokat a könnyítéseket, amelyekre az állagváltoztatás és erdősítés érdekében felfogásom szerint szükség volna. T. Ház! A jelenlegi hitbizományi rendszert nem tartom erkölcsileg sem jól megalapozottnak. En — bármilyen gazdasági probléma merül fel — elsősorban annak mindig az erkölcsi oldalát nézem. «Mert méltóztassék elhinni, a jóerkölcs követelményei sehol sem olyannyira fontosak, mint éppen a gazdasági problémáknál, ahol egy helytelen, erkölcsileg nem teljesen indokolt intézkedés múlhatatlanul meghozza a maga káros eredményeit. A helyes erkölcs azt kívánja, hogy senkitől sem szabad elvenni, ami az övé és százszázalékig osztozom Bethlen István gróf felfogásában, hogy semmiféle erőszakos földreformot csinálni nem szabad, senkinek a vagyonát tőle erőszakkal elvenni nem szabad. (Ügy van! a baloldalon.) De ennek a tételnek az ellenkezője is igaz: senkinek sem lehet egyoldalú privilégiumokat ellenszolgáltatás nélkül juttatni. (Ügy van! balfelől.) Nem szabod és nem helyes bárkinek olyan privilégiumokat adni, ahol a kapott jogosítványok ellenében az illető semmiféle ellenszolgáltatást nem végez. Már pedig a hitbizomány abban a formájában, ahogyan ma fennáll, kétségtelenül egyoldalú jogosítvány, — a feudalizmus idejétbői visszamaradt csökevény, amelynek ellentétele, ellenszámlája nincs, csak jogot jelent, de semimiféle kötelezettségekkel nem jár. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból tehát hibás az alapja és feltétlenül korrekcióra szorul. (Peyer Károly: Hol van a bandérium kiállításának kötelezettsége! — Rassay Károly: Választás alkalmából a kormánypárti jelöltnek ! — Peyer Károly: Ja úgy, csak választások alkalmával van ibandérium?) T. Ház! En annál kevésbbé tartok szükségesnek vagy megengedhetőnek bármiféle kényszerrendszabályt a földbirtokpolitika terén, mert — és ezt nem most mondom, annakidején Békésen, amikor a kisgazdapárt részletes programmját néhai Gaal Gaszton halála után megadtam, már megállapítottam ezt — ma több föld van a piacon, mint amennyivel egyáltalában boldogulni tudunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez kétségtelen.) Mire való ijedtséget kelteni, mire való étvágyakat, sokszor talán kielégíthetetlen étvágyakat ébreszteni, amikor — ha csak azt veszem, hogy a nagybirtoknak megengedtetik az adó- és illetékhátralékoknak természetben való lefizetése — hatalmas birtoktestek juthatnak állami rendelkezés alá a tulajdonos kívánsága szerint, a vele való megegyezés alapján? Tovább megyek. Látjuk, hány földbirtok van ma már Magyarországon bankkézen, amely földbirtokot a bank csak azért nem vesz át, amelyből csak azért nem mozdítja ki a tulajdonost, mert a mai viszonyok mellett a gazdálkodás deficittel járna és a bank a deficittől lehetőleg mentesülni akar. Ha csak ezt a két ülése 1936 február U-en, kedden. 235 tételt veszem figyelembe, egészen bizonyos, hogy többszázezer hold terült áll ma Magyarországon rendelkezésre, nemcsak a kormánynak rendelkezésére, hanem bárkinek a rendelkezésére. Itt van ez a sok föld a piacon, részben már teljesen levetkőztetve, mezőgazdasági felszereléséitől megfosztva, életképtelen állapotban, húzva, vonszolva a maga életét a védettség és egyéb rendszabályok igénybevétele mellett. De egyszer ezeket a dolgokat mégiscsak le kel] likvidálni és a lelikvidálásnak más természetes és elképzelhető módja nincs, mint megfelelő birtokospsere útján ezeknek az ingatlanoknak azt a részét, amellyel adósságaikat megválthat ják, átvenni valamilyen formában olyan kezelésbe, amely azután a földbirtok felaprózódására lehetőséget nyújt. Azt hiszem, ha valaki tényleg szakszerűen vizsgálja meg ezt a problémát, nem fog gondolni arra, hogy erőszakosan avatkozzék be a kisajátítás kérdésébe. Csak nagyon elvétve fordulhat elő, hogy bizonyos árnyalatok, vagy bizonyos — mondjuk — kedvezőbb megoldások érdekében esetleg az államnak is közbe kelljen lépnie. En inkább a probléma másik oldalát tartom nehéznek: hogyan fogjuk ezt az immobilisait r földbirtokmennyiséget egyszer végre mobilizálni? Hogyan fogjuk a ma már úgyszólván gazdálkodni nem tudó, tönkrement birtokot megint megfelelő, pláne intenzív gazdálkodást végezni tudó kezekbe juttatni? Itt van a problémán ak lényege és éppen ezért azok a fenyegetések, azok az ijesztgetések az egyik oldalon is azok az étvágycsiklandó biztatások a másik oldalon, amelyeknek az utóbbi hónapokban szem- és fültanúi voltunk, valóban nem a közérdeket szolgálják. T. Ház! En a mezőgazdasági mívelés alatt álló ingatlanoknak hitbizományi megkötöttségét azért sem tartom helyesnek, mert egy természetes tendenciával ellentétes, mesterkélt jogi megkötöttséget jelent. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában a tengerentúli verseny és számos egyéb tényező következtében az a helyzet állott elő, hogy a latifundium, a nagybirtok ma már haszonnal gazdálkodni nem tud. A földjáradék úgyszólván teljesen megszűnőben van. A föld után megellni túlnyomórészt ma már csak az tud, aki a maga munkájával teszi termővé azt a földet. A nagybirtok-típus ezenkívül még azért is kevéssé jövedelmez a tulajdonosnak Magyarországon, mert a világdekonjunktúra főleg azokban a cikkekben állott elő, amelyeket elsősorban a nagybirtok állít elő, vagyis szemesgabonában és szarvasmarhában. Ezt a kettőt haszonnal termelni, illetőleg nevelni, ma már Magyarországon tényleg nem lehet. A latifundiális jellegű mezőgazdálkodás — próbálkozhatunk mindenféle kisegítő rendszabályokkal — a tengerentúli verseny állandósulása következtében — legalábbis belátható időn belül értékkel, tényleg nem fog haszonnal járni; ennek következtében természetes folyamat, természetes tendencia, amelyet nem gátolni, de közérdekből elősegíteni kell, az, hogy a nagybirtok felaprózódván, rentábilis kézbe kerülvén, megfelelő^ haszonnal . legyen mi vélhető az egyes egyén, de a közérdek szempontjából is. T. Ház! Ezzel az argumentációmmal szemben, tulajdonképpen komoly helyről csak egy ellentétes felfogás hangzott el és ez az az emlékirat volt, amelyet Károlyi Gyula gróf annakidején többfelé, többek között nekem is megküldött. Károlyi Gyula gróf azt a véleményt hangoztatja, amely rendkívül fontos és feltét-