Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

234 Az országgyűlés képviselőházának 8k a maguk országában, jártam a külvárosokban is, láttam a szörnyű, szegénységet, az elképzelhetetlen nyomort, láttam a főváros fényes építkezéseit és az országnak néhány elsőrendű berendezkedése mellett kiáltó ellentéteit a szegénységnek ás elmaradottságnak. Azt kérdezem Öntől, vájjon sorrendben nem volnának-e egyéb sürgősebben megvalósítandó és fontosabb feladatok? Mert nekem az a benyomásom önökről, hogy önök jobban szeretik az országukat, mint a népüket.« (Ügy van! a szélsőbalodalon.) T. Ház! Amikor a múltkor Eoszner István báró igen t. barátom beszédét hallgattam, akkor jutott újból eszembe ez az epizód, mert Eoszner báró egyébként igen érdekes és nagy erudicióra valló felszólalásából az maradt vissza a lelkemben, hogy Eoszner báró jobban szereti a földet, mint a népet. Ezt nyiltan meg is mondotta. Nem azt kifogásolom, hogy szereti a földet, mert nincs nagyobb erő ebben az országban, mintha népünk ragaszkodik a földjéhez, de ez vonatkozik a nagybirtokosra éppúgy, mint a törpebirtokosra. Az a Károlyi Gyula gróf, aki védi a nagybirtokot, mindig szimpatikus és értékes jelenség a szememben, szemben azzal a Károlyi Mihállyal, aki léha módon herdálta el a parádi hitbizományi Nem erről van szó. Szeretni kell a földet, de sorrendben először a népünket kell szeretni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) T. Ház! Nem a föld, nem az intézmények, nem a városok, nem az építmények, nem a paloták teszik a nemzetet. Ez a nemzet a maga idejében, úgy lehet, erősebb nemzet volt, amikor a vereckei szoroson bejött ide, pedig még földje sem volt, semmije sem volt, de volt ebben a nemzetben öntudat, a nemzet minden polgára szabad férfiú volt, azzal a szolidáris elhatározással,, hogy a maga akaratát keresztül fogja vinni. T. Ház! A népi erők felfokozása az a pótolhatatlan érték, amelyet nem lehet semmivel sem helyettesíteni. Sem kultúra, sem vagyon, sem pénz, sem tőke, sem föld, sem paloták, semmi sem pótolhatja azt a népi erőt, amely például az elmúlt évtizedekben kifolyt improduktív módon Amerikába és Newyork városából a második legnagyobb magyar várost csinálta, mert 150.000 magyar él odaát;. T. Ház! Mindezeket nem vádként mondom, hanem mondom azért, mert ezen a trianoni Magyarországon a multakból le kell vonnunk a tanulságokat és ennek a pártnak centrális gondolata, alapvető politikai meggyőződése az, hogy Magyarországot gazdasági, politikai, kulturális értelemben, az élet minden megnyilvánulása terén népies irányban kell vezetni, mert ebben a nyomorult trianoni országban, ahol túlságosan szűkreszabott földön négyzetkilométerenként 94 embert kell eltartanunk, többet, mint a nálunknál gazdagabb Ausztriában, itt, ahol több ember esik egy négyzetkilométerre, mint a gazdag Franciaországban, a rossz klíma, a részben használhatatlan föld, az ipari nyersanyagok teljes hiánya folytán nincs előbbrevaló feladat, — nem azt mondom, hogy ez az egyetlen feladat, de nincs előbbrevaló feladat — mint 9 millió embernek a megélhetését biztosítani. (Általános helyeslés.) T. Ház! Ez a legelső feladat. Bármilyen kérdés adódjék, ebbe a perspektívába kell azt beállítanunk, mert ha ez a 9 millió ember ezen a magyar földön itt nem tud megélni, akkor ennek következményei beláthatatlanok. Már pedig, tegyük a kezünket a szívünkre és mondjuk meg, hogy csak itt, a csonka országon be, ülése 19 S 6 február If-en, kedden. lül — nem is beszélek a tőlünk elszakított magyár testvéreink nyomorúságáról, csak itt, a csonka országon belül élő testvéreinkről — ebből a 9 millió magyarból mennyi az, aki az emberi színvonal alá süllyedt a maga életstandard-jében. Amikor látjuk azokat a jelenségeket, — amelyekről később még beszélni fogok, éppen a telepítés kérdésével kapcsolatban — amelyeket, sajnos, kénytelenek vagyunk nem egy rossz termés következményeként, hanem a trianoni helyzet következményeként állandósult nemzeti szerencsétlenség gyanánt elkönyvelni, akkor nekünk ebből a helyzetből azokat a konzekvenciákat, amelyek népünk megélhetése szempontjából adódnak, múlhatatlanul le kell vonnunk. (Csoór Lajos: Ezért nem örökjogi kérdés a hitbizományi reform!) Amikor tehát a hitbizományi javaslat vitájához hozzászólok, méltóztassanak megengedni, hogy ezt abból a perspektívából tegyem, mert ez a perspektíva az, amely az én egész politikai meggyőződésemet és gondolatvilágomat áthatja. Azokat az érveket, amelyek régebben a hitbizományi intézmény mellett felsorakoztattak, például az 1687:IX. tc.-nek azt a megállapítását, hogy a ' hitbizomány célja a családi vagyon elpazarlásának megfékezése, vagy egyes családok fényének emelése, mai helyzetünkben helytállóknak elfogadni nem tudom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) .mert semmi körülmények között sem szolgálhat egyes csialádok fényének emelése sokszáz és< ezer más család nyomorúságának fokozására. (Ügy van! Ügy van!) En tehát minden elfogultság nélkül, kizárólag abból a szempontból teszem vizsgálat tárgyává ezt a problémát, hogy a közérdek, mondjuk: 9 millió ember eltartásának problémája szempontjából mit lehet helyesen éis okosan ezzel a kérdéssel cselekedni. Az indokolást később majd részletesen bátor leszek felsorolni,^ elöljáróban azonnal meg akarom állapítani pártom és magam nevében azit a meggyőződésemet, hogy egyrészt a mezőgazdasági művelés alatt álló földre a jogi megkötöttséget kívánatosnak nem tartom, (Ügy van! Ügy van! a bah és a szélsőbaloldalon. — Baross Endre: Pedig csak az a jó! — Zaj. — Bródy Ernő: Néhány évszázaddal ezelőtt! Fel tetszett ébredni 1 — Zaj.) másrészt az erdőbirtokot illetőleg a megkötöttséget egyenesen kívánatosnak tartom, még pedig azért, mert erdőbirtokot másként, mint hosszú időre kiterjedő üzemterv alapján, nagybirtok formájában, helyesen kezelni nem lehet. En tehát az egész javaslattal szemben arra az álláspontra helyezkedem, hogy a hitbizomány oknak mezőgazdasági 'művelés alatt álló részét megszüntetendőnek tartom, de módot óhajtanék nyújtani a hitbizományi tulajdonosoknak, sőt bárki más megbízható, érdemeket szerzett megfelelő egyéneknek arra, hogy egyrészt meglévő mezőgazdasági ingatlanaikat erdőbirtokra változtathassák át, vagy akár azokon a területeken, amelyeket Kállay Miklós igen t. képviselőtársunk földmívelésügyi miniszter korában szépen sikerült erdőtörvényjavaslatának előterjesztésekor beerdősítendő területeknek jelölt ki, új hitbizományok létesítésével is azt a nagy nemzeti feladatot, amely az erdősítéssel összefog, iparkodjunk ennek a motornak, a családi érdeknek, sokszor még az egyéni hiúságnak bekapcsolásával is jóra felhasználni és az ország erdőbirtokainak gyarapítását ezen a réven is lehetővé tenni. (Mózes Sándor: Nem