Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-76
Az országgyűlés képviselőházának 76. szempontból és nem jelent változást a jelenlegi jogi helyzetben, akkor egy lépéssel tovább kell mennem és azt mondom, hogy egyenesen rontotta ezt a tiszta jogi felfogást, a jövőben kialakuló helyzetet. Azt állítom, hogy ez a törvény a hozzáfűzött bizottsági jelentéssel együtt erkölcsileg mentesíti a hitbizományban visszamaradt mezőgazdasági területeket a jövő telepítés szempontjából, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) tekintet nélkül a visszamaradt területek nagyságára. Ha össze méltóztatnak hasonlítani az eredeti törvényjavaslat 38. §-át a módosított 38. |-szal, akkor a következő megállapítást tehetjük. Az eredeti javaslat 38. §-a a mai jogi felfogásnak megfelelően kimondotta, hogy a 'kisajátítási, telepítési célokra jogszabályon alapuló igénybevétel és általában kényszerű elidegenítés eseteiben a hitbizományi bíróság jóváhagyása nem szükséges. Ezzel szemben a bizottság ezt a szakaszt módosította úgy, hogy a szakaszból kihagyta ezeket a szavakat: »telepítési célokra jogszabályon alapuló igénybevétel« és meghagyta csak azt, hogy a kisajátítás és általában kényszerű elidegenítés esetében a hitbizományi bíróság jóváhagyása nem szükséges. Ehhez a módosításhoz a bizottság jelentése indokolást fűz. Ennek az indokolásnak két része van. Az első része jogilag kifogástalan; nagyon helyesen rámutat arra, hogy teljesen felesleges külön kiemelni a telepítés esetét, amikor a kényszerű elidegenítés általános megjelölése a szakaszban benn maradt. Ha a jelentés csak eddig ment volna el, akkor semmi baj nem lenne, ellenben a jelentés védekezni kezdett és a védekezése terén felállított bizonyos axiómákat. Legyen szabad ezt az indokolásból felolvasnom. Az első résszel nem szükséges foglalkoznom, mert — mondom — az jogászilag kifogástalan; megállapítja, hogy teljesen felesleges a »telepítés« megjelölést alkalmazni, mert hiszen a »kényszerű elidegenítés« fogalmában a telepítés is helyes jogi felfogás szerint bennfoglal tátik. Az indokolás azonban védekezni kezdett és azt mondta: ki kellett hagyni, mert nyugtalanság támadt, egy félreértésiből származó nyugtalanság. Hogy miből származott ez a félreértés, azt a következőkép magyarázza meg. (Olvassa): »Egyébként a most említett félreértés abból származott, mintha ez a rendelkezés hitbizományi vagyonnak; telepítési célra igénybevételét kívánta volna lehetővé tenni, holott a földmívelésügyi miniszter birtokpolitikai szempontból irányadó nyilatkozatának megfelelő módon történt elkülönítés végrehajtása után a lekötve hagyott vagyonrész további bolygatása indokolatlannak látszik.« Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a hitbizományban visszamaradó mezőgazdasági ingatlan, tekintet nélkül annak nagyságára, a jövő telepítési politikából kikapcsolandó. Azt hiszem, ez egészen világos. Akkor pedig igazam van, t. miniszter úr, hogy ez a javaslat birtokpolitikai szempontból nem javította a mai jogi helyzetet, mert a mai jogi helyzet szerint semmi akadálya sem lett volna annak, hogy egy telepítési javaslat külön ne is rendelkezzék a hitbizományi ingatlanokról, vagy a kötött forgalmú ingatlanokról, mert hiszen eo ipso a mai jogi felfogás szerint érvényesült volna ez a rendelkezés ezekkel a birtokokkal szemben is, holott ennek a törvénynek a meghozatala után azok. a mezőgazdasági ingatlanok, amelyek visszamaradtak a hitbizományülése 1936 január 21-én, kedden. 13 ban, erkölcsi mentesítést kapnak. Azért mondom, hogy erkölcsi mentesítést, mert akármilyen örökéletű is egy ilyen bizottsági jelentés szövege, meg vagyok róla győződve, hogy nem fogja megkötni azt a jövő parlamentet, amely ehhez a kérdéshez valóban annak a reformkornak szellemében fog hozzányúlni, amelyet itt nekünk a történelem eddigi útja megjelöl. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez azonban kétségkívül azt jelenti, hogy itt az indokolás 35.000 holdig terjedő mezőgazdasági ingatlankomplexusokat r kivett a földbirtokpolitiika, a telepítési akció alól, mert, mint méltóztatnak tudni, 30.000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem, vagy a birtok egyharmadrészének megjelölése azt jelenti, hogy lesznek birtokok, amelyek 3000-től kezdve, egészen 35.000 holdig terjedő mezőgazdasági ingatlannal fognak rendelkezni hitbizományi lekötöttségben. | *j Nem ismerem a telepítési javaslatot, ellenben olvastam a miniszterelnök úr beszédét, amelyet a múlt évben, augusztus 12-én tartott az egységespárt értekezletén, közvetlenül a bakonyi minisztertanács után; ebben a beszédében a, miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a telepítési törvény lehetővé fogja tenni a mammutbirtokoknak egy bizonyos határon, mintegy 3000 holdon felül, telepítési célokra való igényibevételét. Most azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól: hogyan egyezteti ezt össze, hogy lesznek a jövőben 35.000 holdig terjedő ingatlanok, amelyek e törvény rendelkezése szerint már elevememtességet kapnak az alól, hogy telepítési t célokra igénybevétessenek,.. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Es abból az egyből 73.000 hold felszabadul Î) Nem erről van szó, t. miniszter úr (Lázár Andor igazságügy miniszter: Erről van szó!), hanem arról, hogy helyesen van-e megállapítva a 3000 hold mint olyan, amelyen felül a telepítési célokra való igénybevétel jogosult, isőt birtokpolitikái szempontból szükséges is. En most nem a miniszter úr indokolásához fűzöm mondanivalóimat, hanem a miniszterelnök úr interpretálásához, amelyet ő a bakonyi minisztertanács után adott. Nem akarok semmi kellemetlenséget okozni, de meg kell állapítanom, hogy a két felfogás között árnyalati differencia van, körülbelül akkora árnyalati differencia, mint amennyi van a 3000 és a 35.000 között. (Mozgás jobbfelől.) Roszner t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ez a hitbizományi törvényjavaslat jelentőségében messze meghaladja azt a tárgykört, amelyet a cím után sejteni lehet. Azt hiszem, a t. 'képviselőtársamnak teljesen igaza van és ezt a kérdést a földbirtokpolitika szempontjából kell vizsgálni. Én a földbirtokpolitika kérdését társadalmi, gazdasági, jogi problémának tekintem, amelyet azonban nem lehet egy egyszerű tulajdoni problémává leegyszerűsíteni. Ebben, azt hiszem, valamenynyien egyetértünk, mert hiszen a földbirtokpolitika kérdése nem egy egyszerű tulajdoni kérdés, nem is merülhet ki éppen ezért időközönként jelentkező, visszatérő, lökésszerűen jelentkező földosztási mozgalmakban, mert ha csak egyszerű tulajdoni kérdés volna, akkor a kérdés megoldása igazán egyszerű volna; csak alapul kellene venni a rendelkezésre álló földet, alapul kellene venni a földre igényt tartókat és egy gyermek is elvégezhetné a matematika szabályai szerint az osztást és megoldaná a kérdést.
