Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-76
14 Az országgyűlés képviselőházának 76. A földbirtokpolitikának úgy, amint előttem szólott t. képviselőtársam is mondotta, egy, az egész állami életet átható birtokpolitikai gondolatnak kell lennie, amelynek szerintem éppen úgy kell jelentkeznie a magánjogban, mint ahogy jelentkeznie kell a kereskedelmi politikában vagy jelentkeznie kell közigazgatásul jogunkban. Egy bizonyos célra kell beállítani, egy egységes gondolatra kell felépíteni. Ez a gondolat véleményem szerint, nem lehet más, mint annak a kérdésnek eldöntése: akarjuk-e, hogy a mezőgazdasági nagy ingatlankomplexusok a maguk természetes gazdasági törvényszerűségükkel osztódjanak kisebb birtoktestekre, vaigy ezt meg akarjuk akadályozni? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés alapja s ez a kérdés valóban a földbirtokpolitika szempontjából dominál ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál. Szerintem ennek a kérdésnek helyes eldöntése adja meg egy kormány földbirtokpolitikájának népies jellegét. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) A kormánynak tehát, amikor először^ jelentkezett egy földbirtokpolitikai vonatkozású, — mert azt hiszem, abban Pesthy t. képviselőtársam is megegyezik, hogy ha nem földbirtokpolitikai kérdés is kizárólag a hitbizományi kérdés, hanem örökjogi kérdés, mégis földbirtokpolitikai vonatkozása van (Pesthy Pál: Van!) — tehát akkor, amikor először jön a kormány ide egy reformjavaslattal, erre a kéirdésre kell felelnlie. Arra a kérdésre kell felelnie, akarja-e, hogy a naffv birtoktestek a gazdasági élet törvényszerűsége szerint kisebb birtoktestekre osztódjanak fel, (Propper Sándor: Nem akarja!) természetesen a birtok létminimum határán felül. A kormány felelt erre a kérdésre és pedig felelt úgy, hogy szembefordult egy 150 éves törekvéssel, egy 150 éves, feszítő erejében folyton gyarapodó és erősödő mozgalommal, amely a létminimum feletti r birtok megosztását kívánta. Nem liberális világnézet ez, t. Ház. Ma divattá lett minden kellemetlen kérdést egyszerűen a liberalizmus lecsepü lésével elintézni. Hogy mennyire nem liberális kérdés ez, azt bizonyítja az a körülmény is, — Sehandl t. képviselőtársam itt ül velem szemben, akinek beszédére emlékszem még 1923-ból, — hogy ő a hitbizományok eltörlése mellett szólalt fel. De nem kell ennyire visszamennem, hogy világnézet és liberalizmus kérdése-e ezl Milotay t. képviselő úr ezekből a padokból, bár igen jóindulatúlag kritizálta a javaslatot, mégsem rejtette véka alá azt a felfogását, hogy az ő véleménye szerint a hitbizományi kötöttséget egészben meg kellene szüntetni. (Pesthy Pál: Azt már nem.) T. Ház! Ezt a kérdést kizáróan szociális, gazdasági és társadalmi jogi szempontokból lehet megítélni. (Pesthy Pál: Bizony abból és akkor nem lehet teljesen megszüntetni a hitbizományi) T. képviselőtársam éppen azt akarom megmagyarázni, hogy az én felfogásom szerint meg kell szüntetni a hitbizományi kötöttséget. A kormány javaslata ezzel szemben elfogadja, fenntartja, szélesíti és kiterjeszti ezt a hitbizományi kötöttséget és ezzel felel arra a kérdésre, amelyet én előbb mint birtokpolitikái alapkérdést felvetettem. És ezzel a feleletével valóban úgy van, amint Roszner t. Mese 193 6 január 21-én, kedden. képviselőtársam mondotta, hogy többet mond, mint amit a javaslat címe sejtet, mert ezzel a feleletével nemcsak a hitbizományok kötöttségének fenntartása mellett foglalt állást, de állást foglalt a korlátolt forgalmú ingatlanok kötöttségének fennmaradása mellett is. (Úgy van! balfelől.) T. Ház! Ez egy igen súlyos kérdés, mert — amint méltóztatnak tudni a statisztikából, — hitbizományi kötöttségben van a kötött forgalmú birtokok között 820.000 kat hold. A kötött forgalmú birtokok egész mennyisége 3,500.000 kat. hold, és ha itt most 'ki is emelem ebből^ a kvantumból a városoknak, közületeknek és az államnak birtoktesteit, amelyek felett könnyebb rendelkezhetni, (Kenéz Béla: A közbirtokosságét is.) — a közbirtokosságét is nagyon helyesen — akkor még mindig az egyházi és alapítványi birtokok végösszege körülbelül 1,100.000 katasztrális holdat tesz ki. Marad még itt természetesen a részvénytársaságok birtokában levő ingatlankomplexum is, hogy arról se feledkezzem meg, amely kitesz 195.000 katasztrális holdat, amelyet azonban — legyünk tisztában — teljes egészében felhasználható ingatlan-komplexumnak nem tekinthetünk, mert itt vannak olyan szesz- és cukorgyárak, amelyeknek üzemével velejáró természetes szükséglet az, hogy bizonyos komplexumaik legyenek. Egy azonban bizonyos, a nagy kérdés az, hogy a kötöttforgalmú birtokok tekintetében milyen álláspontot foglal el a kormány. A Budapesti Hírlap, amikor ez a korszakos reformjavaslat először napvilágra került, egy földbirtokpolitikai ankétet rendezett és ennek a földbirtokpolitikai ankétnak egyik résztvevője, Papp Béla, nyíltan és bátran megmondotta, vájjon hozzá lehet-e nyúlni a korlátolt forgalmú birtokok kérdéséhez, amikor a legigazságtalanabbat, a hitbizományt fenntartják. En is azt kérdem, t. Ház, mert az azután nem kérdés, hogy a korlátolt forgalmú birtokok között a legjogosulatlanabb, a legigazságtalanabb és legbántóbb a hitbizományi kötöttség. Ebben egy klasszikus tanura hivatkozhatom, a velem szemben ülő t. képviselőtársamra, aki azt mondotta, (Kenéz Béla: Sejtettem!) — leszek bátor még párszor hivatkozni a t. képviselő úrra — bogy (olyassá): »Mikor a kötött birtokok egyéb kategóriái vagy közvetlenül a közösség használatára vannak, vagy legalább bizonyos társadalmi rendnek és osztálynak általános céljait szolgálják, a hitbizomány kizárólag egyes családok érdekeit tartja szem előtt s az összesógnek^ legfeljebb, — mondja a t. képviselőtársam némi kételkedéssel — közvetve, amennyiben tudniillik családok fényének fennmaradására aköznek szüksége van.« (Farkas Elemér: 1917-ben mondta. — Kenéz Béla: Ezt vallom ma is!) Nem méltóztatik talán azt állítani, hogy az 1917-ben az egyetemre járt szegény diák számára, aki komolysággal elfogadta az arra illetékes tekintély tanítását, ez ma már nem érvényes? (Farkas István: Kenéz ma is állja! — Rupert Rezső: Nem lehet úgy tenni, mint Petőfivel, hogy most más verset íratnak! — Zaj a baloldalon és a középen.) Itt eljutunk az egész törvényjavaslat alapvető kérdéséhez. Ha már egyszer törvényhozás elé került ez a kérdés, dönthet-e a hitbizományi javaslattal kapcsolatban egy reformparlament, figyelmen kívül hagyva a hitbizományokkal összekapcsolt súlyos- szociális, gazdasági, társadalmi hátrányokat, amikor azoknak határi
