Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-84
226 Az országgyűlés képviselőházának 84. társaim arról, hogy a magyar nép sajátos természete ezt nem követelné. (Zaj a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Ki találta ezt ki? Jenes, te voltál? — Kölcsey István: Hátha óhajtja! — Rassay Károly: Akkor nem lehet az egykét kiirtani! — Zaj a balközépen.) Hajlandó vagyok elmenni akármelyik t. képviselőtársammal bármelyik kis vidéki városba, (Felkiáltások jobbfelöl: Ne városba! Faluba!) meg fogjuk ott kçrdezni a magyar népet, vájjon egyetlen vágya, óhaja és reménysége-c a magyar kit-hitbizomány, (Dinnyés Lajos: A Jenescsoport cs'itn ál ta! — Br. Berg Miksa: Bornemiszával! — Zaj.) Meg vagyok győződve afelől, hogy a magyar népnek... (Dinnyés Lajos közbeszól. — Zaj.) Elnök: Kérem Dinnyés Lajos képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Fábián Béla: ...fogalma sincs arról, hogy mi a kishitbizomány. Ezt bizonyítja az, hogy egyszer már méltóztattak próbálkozni ilyen kishitbizományfélével, és csak három jelentkező akadt, akik közül egy vagy kettő visszalépett. <Bródy Ernő: Négy! — Derültség!) Meg vagyok róla győződve, hogy a harmadiknak, amelyik megmaradt magnak, a jövendőjét anyagilag valami módon biztosítani méltóztattak azért, hogy ne derüljön ki az, hogy az a tervezet, amelyik belekerült a magyar törvénytárba, ilyen súlyos szóval elítélhető. Meggyőződésem, bármennyire is megtámadott engem a t. kormánypárt hivatalos lapja azért, mert ezt a véleményemet közbeszólás foiranájáiban bátor voltam a Képviselőházban elmondani, hogy ugyanolyan fiaskót méltóztatnak majd szenvedni ezzel a kishitbizományi tervezettel, mint amilyent a másikkal méltóztattak szenvedni. A magyar nép sajátos természetével, sajátos szellemével nem egyeztethető össze ez, bármennyire fáj is ez azoknak, akik azt hiszik, hogy a magyar nép szelleme és a német nép szelleme teljesen azonos. (Dinynvés Lajos: Roszner téved ebben a tekintetben. — Rassay Károly: Tudja ő azt nagyon jól, hogy az egészből nem lesz semmi!) A magyar nép szelleme nem tartja kívánatosnak, a magyar paraszt, a magyar kisgazda nem tartja igazságosnak, lehetségesnek azt, hogy egész vagyonát egyetlen gyermekének adja oda. (Brogli József: Mpst is ezt csinálja az egykével! — Dinnyés Lajos: Közel ül a Jenes, azért beszél így! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Rassay Károly: Nem érdemes haragudni, nem lesz ebből semmi!) A magyar nép I szellemét a magyar sajtóban akképpen próbálják megállapítani, hogy a magyar nép a kishitbizományt kívánja. Velem szemben, aki bátotr voltain itt a Képviselőházban azt a kifejezést használni, hogy elő fognak kerülni a kézigránátok, azt méltóztatnak mondani, hogy a magyar nép ugyan jussát meg szokta védeni, de sohasem olyan eszközökkel, mint ahogyan én képzelem. Ebben a vitában Arany Jánosra vagyok bátor, mint forrásra hivatkozni, akinek ismert verséből méltóztatik látni, hogy még a fülemüle füttye körüli jus-perben is milyen szenvedelmek játszottak szerepet. Méltóztassék elképzelni, hogy mi lesz azon a magyar kisbirtokon, ahol egy magyar kis- | gazda öt gyereke közül négy nincstelen pa- j raszttá, proletárrá válik és egynek a kezébe '' fog kerülni az egész vagyon. (Br. Berg Miksa: j Öt kis Jeneske! — Derültség.) Nekem csak egy reményem van: az, hogy a magyar nép sajá- . tos szelleme, sajátos természete és józansága ennél a kérdésnél meg fog nyilvánulni és nem fogja ezt a kanalas orvosságot bevenni, úgyülése 1936 február 4-én, kedden* hogy abból a szakaszból soha semmi sem lesz. (Felkiáltások a baloldalon: Ök is tudják! — Rassay Károly: Csak azt akarták, hogy egy pont megint megvalósuljon a 95 pontból! — Dinnyés Lajos: Ki találta ezt ki? — Felkiáltások a baloldalon: Hol a szerző?) Le van másolva a német törvényből. Magyarországon nézetem szerint nem arra kell törekedni, hogy a tőkéket a mezőgazdaságból kivonjuk, hanem, hogy minél több kerüljön bele a mezőgazdaságba. Nem arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaságot minél extenzívebbé tegyük, hogy visszatérjünk a régi idők mezőgazdasági megmunkálási módjaihoz, hanem hogy minél intenzívebbé váljék a magyar mezőgazdaság. Viszont a másik oldalon, az ország belsejében olyan kormányzati politikát kell inaugurálni, amely mellett a kisbirtokosok földjükből meg tudnak élni, amely mellett ennek az országnak külföldi országokban jó piacai keletkeznek, ahol mezőgazdasági terményeinket aranyértékű valutákért tudjuk eladni. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni, két dologra van szükség, jó belpolitikára és jó külpolitikára, (Egy hang bal felől: Es Mecsérre!) nemi pedig arra, hogy azokat a földtulajdonosokat, akik még invesztálni akarnak, akik ennek az országnak működésükkel valutákat akarnak szerezni és akik munkát akarnak adni a mezőgazdasági proletariátus tömegeinek, állandóan fokozódó és folytonosan ébrentartott demagógiával elriasszuk attól, hogy megfelelő módon gazdálkodjanak és megfelelő módon műveljék meg földjeiket. Ebben a törvényjavaslatban nem látok a magyar megnyugváshoz vezető utat és minthogy a kishitbizományok kérdését is teljesen elvetélt programmpontnak tartom, ennélfogva nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik,) Elnök: r Szólásra következik Nánássy Imre képviselő úr. Nánássy Imre: T. Ház! Reformokra akkor van szükség, ha a mindenkori állapotok tarthatatlansága nyilvánvalóvá lesz. Soha semmivel szemben olyan hosszú időn keresztül nem nyilvánult meg a tarthatatlanság érzése, mint a föld elosztottságával szemben. Kezdődött ez az első jogszerzésnél, a foglalásnál, folytatódott a másik tulajdonszerzési módnál, az adományozásnál és így tovább mindvégig. Én a jelenlegi elosztottság megszüntetésének szenteltem egész közéleti tevékenységemet és mégis jólesik megállapítanom, hogy ennek a tarthatatlanságnak okai nem a mindenkori földbirtokosok voltak. Nagyon jólesik megállapítanom, hogy már 1848ban a nagyobb földbirtokosok hozzájárultak az akkori földreformhoz. Igaz, hangoztatták, hogy ezt a történelmi kényszerűség folytán teszik, kérdem azonban, hogy az ingó tőkének sokkal túlzottabb vagyonokkal rendelkező része valaha megtette-e azt, hogy a történelmi kényszerűség: folytán ideállt volna a Ház elé, vagy kiállt volna a közélet porondjára és a tisztes polgári hasznot meghaladó jogtalan jövedelméről a nemzet részére lemondott volna. (Úgy van! tlgy van! jobbfelől.) Soha, de soha nem tapasztaltuk / ezt, ellenben a történelmi osztály mai tagjaitól is azt tapasztaltuk, hogy idejöttek^ a Ház olé és a történelmi kényszerűség folytán hitet tettek az agrár-demokráciáról, hitet tettek a nemzeti földreformpolitika szükségességéről, Fimellett nem lehet közömbösen elmenni. Az ókorban Hérodotosz összeszámlálása szerint kö-