Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

Az országgyűlés képviselőházának S-4. rülbelül 30.000 görög isten volt, ezek beérték nagyobbrészt á vízzel, a földdel és más egyebekkel, az embereknek nem ártottak, ma azonban azt tapasztaljuk, hogy az ingó tőke tulajdonosainak minden kell a világon, akár föld, akár haszon, akármi. Soha ezek közt a különbséget senki be nem látta. Én a legszegényebb határőrvidék egyik legszegényebb népének képviselője elismerésem zászlaját hajtom meg a történelmi osztálynak ez előtt a ténykedése előtt és leteszem a koszorút előttük, ők magyar mivoltukat sohasem tagadták meg, követték a hűség példáját és a magam részéről szeretettel kívánnám, hogy bár ez a példa ragadós lenne! Bár ez a példa az ingó tőke uraira is ráragadna, hogy róluk is hasonló elismeréssel lehetne megemlékezni a t. Ház előtt. Mélyen t. Ház! Mindezek ellenére le kell szögeznünk és el kell ismernünk, hogy a föld mai elosztottsága ellen is jogos kifogások emelhetők. Ha semmi más tényt nem veszünk alapul, csak azt a körülményt, hogy Nagy-Magyarországon 2,311.400 katasztrális hold hitbizomány volt, a mai csonka országban 63 kézben 823.334 katasztrális hold jutott, tehát a másik 25 kézben 1,488.076 katasztrális hold föld a megszállott területen elveszett. Ez, amint gróf Bethlen István képviselő úr mondotta, nem volt egészen az oka Nagy-Magyarország elvesztésének, mert a megszálló hatalmak ennek a hitbizományi területnek jóformán a négyszeresét osztották ki saját polgáraik között, saját jól felfogott érdekükben, — okaivá váltak ellenben annak, hogy azokat a földeket sokkal nehezebben fogjuk visszaszerezni, mert a megszálló hatalmak azokat úgy népesítették be, hogy a mi érdekeinket keresztezzék. Ha elismerjük, hogy ilyen káros hatása volt a nagybirtoknak, a kötött birtoknak, akkor mérlegelnünk kell azokat az eredményeket is, amelyek a föld megkötöttségének jó oldalaiként jelentkeztek, nevezetesen azt, hogy a hitbizományok intézményének megalapítása óta, 1687 óta nagyon, de nagyon sok telepítés történt Magyarországon. Ha az egyes nagybirtokoknak nem lett volna meg a hitbizományi kötöttsége, akkor megtörténhetett volna egyes helyeken az, hogy az uralkodóház nem kívánatos elemeket telepített volna oda be, pedig ilyenek kezébe osztották volna szét az ingatlanokat, akkor ma sokkal nagyobb problémánk volna, mint az, hogy a kötött birtokot megreformáljuk, mert a nemzetiségi szigetekkel semmi körülmények között nem bírtunk volna meg. Ezekből az okokból kifolyólag feltétlenül szükség van a kötött birtok reformjára. Az eddigi felszólalások — a Ház bármelyik oldaláról is hangzottak el — ebben a törvényjavaslatban nagyobbrészt vagy a nagybirtok védelmét látták, vagy a kisbirtok védelmét hiányolták, némelyek pedig egészen örökjogi kérdésnek fogták fel és semmi másnak, holott a javaslat soraiból kiáramlik egy egé- j szén más dolog, egy egészen más, sokkal na- \ gyobb cél és pedig az, hogy a kisbirtok védelmének semmi akadálya sem legyen. Ez a törvényjavaslat elismeri a kisbirtokról, hogy az szükséges, hiszen ebben az országban az első dolog a saját fajtánkat, a magyar mezőgazdaság proletariátusát megmenteni és ezért a javaslat a kisbirtok alakítását minden más re- ! formnak, minden más érdeknek elébe helyezi, j kimondván egyúttal a 19. és a 41. ^-ban azt, j hogy a kisbirtok nem lehet a telepítésnek aka- i dálya, azonkívül pedig megállapítja, hogy még j ülése 1936 február U-én, kedden. 227 a hitbizományok is bérbeadás esetén elsősorban kishaszonbérletekként használhatók fel. Ennek a törvény javaslatnak tulajdonképpeni célja— amint az az összes, szakaszok öszszevetéséből kiviláglik — semmi más, mint az. hogy igazságot teremtsen az egyes birtokkategóriák között. Meghagyja, amint mondottam a kisbirtokot, mint azt a vagyontípust, amelyhez a legtöbb érdek fűződik, azonkívül elismeri a maga részéről, a kötött birtokot is bizonyos mértékben és meghagyja bizonyos korlátozásokkal, amennyiben kötött birtoknak az egész ország művelhető földterületének 1'7%-a marad meg. Ennyit meg is lehet hagyni anynyival is^ inkább, mert az okos és célszerű mezőgazdasági művelés, az erdő-, a nádas- stb. gazdálkodás mellett erre szükség van, továbbá pedig 15—20-—30 év, vagy esetleg egy félszázad múlva újból szükség lehet bizonyos földbirtokreformra és akkor is kell majd, akár a nagybirtokból, akár á kötött birtokból, akár a holtkézi birtokból egy bizonyos osztálynak rendelkezésére állani, hogy a nemzet mint megmentési eszközét abban az időben is igénybevdhesse. Más tekintetben is szükség van a nagybirtokra, a kötött birtokra és pedig pedagógiai szempontból, hogy a mezőgazdasági művelés előmozdítására mintagazdaságokat, kísérleti gazdaságokat alapítsanak. Ezenkívül szükség van a kötött birtokokra abból a szempontból is, hogy az teljesen független nagyműveltségű' államférfiakkal ajándékozhassa meg ezt a nemzetet. (Ügy van! jobbfelől.) Elistmerem, hogy nagyon sok történelmi magyar vezérférfiú, ha tehetségénél, képességeinél fogva alkalmas is volt történeti szerepének betöltésére, azonban hatalmas vagyon nélkül Rákóczi Ferenc sein tudott volna eleget tenni hivatásának. Talán Apponyi Albert sem tudott volna vagyona nélkül akkora műveltséget, kultúrát összegyűjteni, ha fiatalságát kenyérszerzéssel töltötte volna el. Ebből a szempontból sem lelhet csak úgy egyszerűen végezni a nagybirtokkal . Itt kell megállapítanom azt is, hogy gróf Bethlen István a maga részéről az ingótőke elfajulásáról szólva megemlítette, hogy a nagy Apponyi Albertnek ezzel szemben csak díszsírhely jutott. Ugyanő .a maga részéről megfelelő figyelmeztetést intézett ennek a Háznak fmtal tagjaihoz, hogy a földbirtokpolitikai kérdésben túlzásra, vagy túlfűtöttségre semmi körülmények között ne vetemedjenek. Meg kell állapítanom, hogy Apponyi Albertnek ezen a téren való felemlítése nem volt szerenesés, Csonka-Magyarország ezzel a nagy férfiúval szemben olyan magatartást tanúsított és pedig pártkülönbség nélkül, — éppen a Bethlen-kormány indítványára — hogy megajándékozta, mintegy 250.000 pengőnyi vagyonnal, munka ja^ s kiadásai ellenében miniszterelnöki nyugdíjat szavazott meg neki. Ezt a nemzedéket tehát nem leihet azzal megvádolni, hogy a maga részéről annyira elfelejtkezett a nemzet eme kiváló tagjáról, hogy csak díszsírhelyet juttatott neki, mert a díszsírhelyen kívül mindent odajuttatoH neki. — és imátlem. tette ezt pártkülönbség nélkül — ami csak tőle tellett, anélkül, hogy az országban egyetlen : egy Jiang is emelkedett volna ez ellen. Amikor Bizonyos visszásságokról emlékeznek meg, . akkor az ilyen ritka ünnepélyes tényről, amely , mindig a nemzeti felemelkedettséget bizonyítja, . nem szalbad megemlékezni akként, hogy a. nem- ,