Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

12 Az országgyűlés képviselőházának 76 értünk. Én csak szembeállítom ezeket az óva­tos, megfontolt kijelentéseket az agitáció során elhangzott azzal a beállítással, hogy itt egy korszakos reform történik, amely végre elhá­rítja az akadályokat az egészségtelen földbir­tokmegoszlás útjából. Eoszner István t. kép­viselőtársam szintén egész őszintén nyilatko­zott és megmondotta, hogy örömmel üdvözli a hitbizományi intézmény fenntartását, mert ezt orvoslásnak tekinti a túlzott felparcellázással szemben. T. Ház! Hol itt az igazság? Én azt hiszem, hogy a történelmi előzményeket és a javaslat rendelkezéseit vizsgálva meg kell állapítani, hogy e javaslat intézkedéseit tényleg szigorúan külön választandók a földbirtokmegoszlás kér­désétől. Igaza van Lányi Márton t. képviselő­társamnak, az igen t. előadó úrnak, aki azt mondotta, hogy végzetes tévedés lenne a javas­lat bírálatánál a földínség problémájából ki­indulni. Igaza van Pesthy Pál képviselőtár­samnak is, amikor megállapítja, hogy ez egy örökjogi kérdés és nem földbirtokpolitikai kér­dés. És igaza van Roszner István t. képviselő­társamnak is, mert valóban ez a javaslat az­zal, hogy a hitbizományi intézményt fenn­tartja és pedig nagy keretek között tartja fenn, azzal, hogy ezt kiterjeszti és kibővíti leg­alább teoretikusan, — mert, azt hiszem, csak teoretikusan fogja kiterjeszteni, aminek ha­tása nem fog jelentkezni — lényegében kon­zerválni akar és gátat akar emelni a birtok felparcellázása elé. Amint méltóztatnak látni, így jutottunk el a »korszakos al'kotás»-tól egészen a bizottsági javaslat jelentésének igen szerény ajánlásához, amely megállapítja, hogy a hitbizományi re­form a helyesebb birtokeloszlást csak azáltal szolgálja, hogy a terület egy részének felsza­badításával a rész továbbosztódásának lehető­ségét megteremti és az esetleges egyéb birtok­politikai törvények rendelkezéseinek végrehaj­tása elől a jogi akadályokat elhárítja. Ez igen tetszetős megállapítás, azonban teljesen érték­felen, mert abból a falsumból indul ki, mintha a mai jogi felfogás és mai jogrendszerünk mellett a hitbizomány, vagy általában a kötött­birtok intézménye akadálya volna az egészsé­ges földbirtokmegoszlásnak, akadálya volna ezen ingatlanok földbirtokpolitikai célokra való igénybevételének. Ez így állott kétségen kívül a háború előtt és így állott 19204>an is mindaddig, amíg a földbirtokreform-töryényt meg nem alkottuk. Valóban a kisajátítási törvény nem rendelke­zett olyan jogcímmel, amely szerint ingatlano­kat földbirtokpolitikai célokra kisajátítani le­hetett volna. Azok a telepítési :akciók, ame­lyekre itt a javaslat indokolásában is utalás történik, mind azon az elgondoláson épültek fel 5/ hogy nem kényszerkisajátítással szerzi meg az állam a szükséges területeket, hanem szabad forgalomban a megfelelő vételár kifizetése alapján. 1920-ban azonban, annak a másfél év­tized előtti helybentipegésnek az idejében ia magyar nemzetgyűlés egy kardinális elvet ál­lított fel: kibővítette lényegében a kisajátítási jog jogcímeit és megállapította, hogy birtok­politikai célokra is van helye kényszerű kisajá­tításnak s ezen fordult meg az egész földbir­tokreform-törvény. Elsősorban is legyen szabad ennél a meg­állapításnál kissé több tiszteletet reklamálnom annak az első nemzetgyűlésnek, mert az az első nemzetgyűlés, igen t. uraim, egy forradalmak utáni hangulatban ült össze. (Ügy van! Ügy . ülése 1936 január 21-én, kedden. van! bal felöl. — Kupert Rezső: De nívósabb volt, mint ez a Ház! — Ellenmondások a jobb­oldalon. — Rupert Rezső: Sokkal nívósabb volt!) Es ha az 1848-as törvényhozás munká­jánál még ma is, egy század múlva is meg­hajtjuk zászlónkat azok előtt az osztályok előtt, amelyek akkor önként lemondottak, (Ügy van! Ügy van!^ balfelől.) meglehetősen erős nyomás alatt, előjogaikról, akkor én kérem különösen az én tisztelt reform-képviselőtársaimait, hogy bizonyos tisztelettel 'gondoljanak arra a nem­' zetgyűlésre, amely viszont emelkedettségének, önzetlenségének és bölcseségének adta példáját akkor, amikor minden hatalom a kezében volt és mégis ezzel a hatalommal úgy élt, hogy ezekkel a rendelkezésekkel soha egy lépéssel sem lépte át azt a határt, amelyet a közérdek meg­szabott. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Ez a megállapítás azonban nem von le semmit annak az értékéből, hogy ez az első nemzetgyűlés megalkotta az 1920: XXXVI. törvénycikket, a földbirtokreformról szóló tör­vényt, amely módot nyújtott arra, hogy körül­belül 1,100.000 katasztrális hold használtassék fel földbirtokpolitikai, céilokra. Es ha most szembeállítom ezt az 1,100.000 holdat azzal a várható eredménnyel, hogy itt talán három év­tized alatt 730.000 hold fog szabad forgalomba kerülni, — ne tévesszük Össze a fogalmakat, csak szabad forgalomba fog kerülni, de még ez sem egészen biztos, inert hiszen semmi aka­dálya sem lesz annak, hogy közéleti érdemiekre hivatkozva, a felszabaduló hitbizományi javak­ból úgynevezett középhitbizományokat alakít­sanak ^— ha szembeállítjuk a telepitésről hal­lott híreiket, amelyek szintén hosszú időre el­osztva néhány százezer hold mozgósítását he­lyezik kilátásba, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez az 1920-as földbirtokreformtörvény — lehet, hogy szerencsétlen végrehajtása miatt — nem érte el a maga célját, (Felkiáltások a bal­oldalon: Ez volt a hiba!) azonban mégis ha­talmas, az első korszakos lépés volt a földbir­tokreform gondolata terén. (Ügy van! Ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) De itt sem állott meg ez az első nemzet­gyűlés, mert megalkotta az 1921 :XLV. tc-t a vagyonváltságtörvényt és ha méltóztatnak visszalapozni és megnézni, hogy ez mit jelen­tett, hogy ez nemcsak teoretikus értékű meg^ állapítás volt, akkor méltóztatnak látni, hogy annak az 1921 :XLV. tc.-nek rendelkezése szerint az ezer holdon felül levő birtokoknál bizonyos progresszióval 15—20%-ot kellett le­adni a földből vagy on válts ág címén. (Felkiál­tások a bal- és szélsőbaloldalon: Le is adták!) Le is adták! Megállapíthatom tehát, hogy az 1920. és 1921. évi törvényhozási intézkedések az akkori földbirtoknak közel 30%-os mozgósítá­sát jelentették földbirtokpolitikai célokra. Meg­állapíthatom tehát azt, hogy jogi akadályokat nem kellett elhárítani ennek a hitbizományi törvényjavaslatnak, mert hiszen ezeknek a tör­vényeknek hatálya nem állott meg a hitbizo­mányi birtokok határánál, nem állott meg a korlátolt forgalmú egyéb birtokok határánál sem. Jogi felfogásunk s mai jogrendszerünk szerint tehát nincs semmi jogi, vagy morális akadálya annak, hogy egy telepítési törvény épúgy éreztesse hatását a hitbizományi birto­kokkal, a kötött forgalmú birtokokkal szem­ben, mint ahogyan érvényesítette az 1920-as, vagy 1921-es törvényhozás. (Ügy van! bal­felől.) Ezzel szemben azt kell mondanom, hogy ha nem volt szükség erre a törvényre ebből a

Next

/
Oldalképek
Tartalom