Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1936 január 31-én, pénteken. 209 akkor, amikor a fidei comissumot, mint jogfejlődésünkben idegen intézményt betelepítették Magyarországra és hitbizományalapítási lehetőséget statuáltak. Tényleg, a túlnagy latifundiális vagyonban megvan a lehetőség arra, hogy egyes családok évszázadokon keresztül fenntarthassák fényüket, hatalmukat, gazdagságukat és jólétüket. Ez azonban elsősorban és közvetlenül családi érdek és ha van közérdek is benne, akkor az nem is annyira a nemzeti és népi mivoltú, sőt talán ettől távol állott, akkor, hanem inkább dinasztikus érdek volt, hogy azokat a nagy hitbizományokat megalapítsák. Ami már most az újonnan alakulandó középhitbizományokat illeti, erre nézve az indokolás akképpen szól, hogy azért kívánatos ezek statuálása, hogy a falvak a maguk elhagyatottságában és a kisgazdák a maguk tehetetlenségében mégis vezetőt és irányítót találjanak a köz ép birtokosban és ezeknek a mintagazdasága irányítsa őket gazdálkodásuk folytatásában; az esetleges túlkapásokkal szemben pedig védje a gazdaérdekeket. Itt már a közérdek súlyosabban esik latba, mint a nagy hitbizományoknál, habár ennél, nincs meg az a lehetőség, hogy a család tényleg fényt tartson meg magának. Ellenben megvan az a lehetőség, hogy ha több tagúvá is válik a család, a középhitbizományból a család többi tagjai is kitanulhatnak és műveltségükkel más téren magasabb fokozatot érhetnek el. Végül jön a kishitbizomány. A kishitbizománynál más a döntő szempont. A közérdek itt az, hogy a kisbirtokok ne aprózódjanak el túlzottan; — a törpebirtokok, amelyek gazdaságilag károsak, ne szaporodjanak el. A birtokok túlzott elaprózódása tényleg káros gazdaságilag. Hogy azonban ennek meggátlására éppen ez az egyedüli út volna alkalmas és hogy ez gyökeret tud verni az országban, az kétséges. Nem osztozom azok nézetében, akik az egyke elterjedését vélik ezzel kapcsolatba hozni, mert hiszen az egyke keletkezésének éppen az volt az oka, hogy a birtok elaprózását akarták az illetők megakadályozni. Ha tehát ezt az okot megszűntetjük, akkor az okozatnak az egyke megszűnésének kell lennie. Lehet azonban, hogy nem így áll a dolog. Mindenesetre kétlem azi, hogy ez az intézmény mély gyökerei tudjon verni az országban. Sokkal jobbnak és kívánatosabbnak tartanám a homestead 'bevezetését, amellyel legalább megvédetnék az a minimum a kisgazda részére, amely az élet fenntartására szükséges. Ehhez meg is van a jogosultsága, mert hiszen míg az egyik oldalon az iparosoknak, kereskedőknek, lateinereknek van olyan létminimumú vagyontárgyuk, amely mesterségük folytatásához szükséges, amely védelmet nyer a végrehajtással szemben, addig a kisgazdáknak is a meződasági berendezésénél arra az 5—10 holdra, — vidékenként változó nagyságban — feltétlenül meg kellene adni a végrehajtás elleni védelmet. Ezzel szemben bank- és merkantilszempontoktól vezéreltetve felhozzák azt, hogy ha ez így bekövetkezik, akkor a kisgazda nem tud hitelhez jutni. En eddigi gyakorlatomban azt tapasztaltam, hogy a kisgazda eddig sem igen tudott hitelhez jutni. Ha az intenzivitás fokozása szempontjából vagy más birtokberuházási szempontból annak a 10 holdas homestead védettség alatt álló gazdának szüksége lenne mégis bizonyos beruházási összegre, azt szövetkezeti, vagy állami akció révén feltétlenül el lehet intézni és ezt én mindig sokkal jobb elintézésnek tartottam,, mint a bankok útján való elintézést. Az eddigi felszólalók egyrészt történeti viszszapillantást tettek,, másrészt pedig az e tárgygyal foglalkozó irodalomból idéztek, úgyszintén a statisztikai adatoknak egész tárát hozták ide a Ház elé, úgy, hogy én nem kívánok tovább ezzel a résszel foglalkozni, ellenben tapasztalati alapon akarom a kérdést tárgyalni. Tapasztalati alapon azért, mert sajnos, annak következtében, hogy szülőföldem vidéke megszállt területté vált, osztályrészemül jutott, hogy lent a megszállt zalai részeken, joguszláv uralom alatt nyolc esztendőn keresztül ügyvédi tevékenységet folytathassak. Ebben a minőségemben védelmeztem a felosztás és a kisajátítás ellen egy nagy magyar hitbizományi birtokot, valamint két más szabad nagybirtokot. Védelmemmel nem tudtam megmenteni a földet magyar tulajdonnak, — még nacionalizált állapotban sem volt ez lehetséges — az ellen sem tudtam megvédelmezni a birtokokat, hogy felosztassanak kisbirtokosok között. Mindenesetre nem volt céltalan a működésem, mert idejében jó áron értékesítve megmentettem az országnak azt, hogy' három nagybirtok — 28.000 hold — optáns követeléssé váljon. E működésem körében látnom kellett^ és láttam is a földbirtokreformnak minden hatását. — Fájdalommal állapítom meg,, — hogy míg egyrészről a magyarok nem kaptak egy darab földet sem a magyar nagybirtokokból, addig el kell ismernem, hogy a telepes szlávok — tehát a saját nációjuk — nagyon szociális, jó helyzetbe jutottak azzal, hogy a jugoszláv állam nyolc holdon felüli földekben részesítette őket. Hogy ez milyen eredménnyel járt rövid tíz esztendő alatt, e tekintetben csak arra kívánok rámutatni, hogy ott négy magyar községen keresztül, amelyek körülbelül 10 kilométer távolságban fekszenek, az országút mentén ma már végig új telepes házak állnak, boldog lakókkal, sajnos, nem magyarokkal, hanem szlávokkal. Ha erről az oldalról átnéz az én kerületem választópolgára, kisgazdája vagy földmunkása, — amint mondották nekem Zalában is és Biharban is egy választás alkalmával — azt látják, hogy bizony odaát a határokon túl a saját fajtájukkal jól bánnak, ugyanakkor pedig azt is kérdik, miért nem történik nálunk ugyanígy egy alaposabb földbirtokrefqrm? Meg kell erősítenem azoknak a megállapítását, akik azt mondották, hogy amennyiben nem lettek volna nagybirtokok a megszállott részeken, — ha előbb létesült volna itt benn egy földbirtokreform, amely a magyar kisemberek kezére juttatta volna ezeket a földeket, abban az esetben Trianon sem vágott volna bele olyan mélyen hazánk testébe. De megállapítom azt is, hogy lentmaradt magyar nagybirtokok elsősorban járultak hozzá ahhoz, hogy sokkal könnyebben tudták az utódállamok hiénái a tőlünk elrabolt területeket megemészteni, mint ahogy megemésztették volna akkor, ha nincsenek ott nagybirtokok. Mert ennek a révén sikerült azokat a magyar, vagy félig magyar vidékeket denationalizálni. Ezt mutatja, sajnos, a statisztika, amelyből látható a magyarok csökkenése, úgy északon, délen, mint keleten. Ebből kiindulva és ezen tapasztalataim alapján állapítom meg. hogy a latifundiumokkal és nagy hitbizományokkal teli Magyarország itt Európa szívében veszélyes, mert továbbra is csábító falat a hiénáknak, sBomszé30*