Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

210 Az országgyűlés képviselőházának dainknak, akik tudják azt, hogy itt további lehetőség lenne arra, amit ott már létesítettek. De egy laifundiumokkal telt Csonka-Magyarország ^reyiziós szempontból sem hírhat azzal a vonzóerővel, amellyel bírna egy arányosabban, igazságosabban megosztott földbirtokrendszer mellett. Itt bent viszont nemzetvédelmi szempontból nézve a dolgot, nem tudok sehogy sem osztozni az igen t. előttem szólott képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy az 1920-as földreformmal befejezettnek kell tekinteni minden kényszereszközökkel létesített földosztást és ezután már csak a szabad földforgalmat kellene megvalósítani. Ez már magában népességpolitikai szempontból sem jó, mert hiszen az ország egyik-másik része tényleg ritkán lakott, viszont vannak olyan sűrűn lakott vidékek, ahonnan el telepítésre feltétlenül szükség van. Ez pedig szabadjára hagyva és minden irányítás nélkül kialakulva, semmiesetre sem fogja azt az eredményt hozni, amire szükség lenne. En a magam részéről tényleg szánom azt, hogy bíztam valaha is abban, hogy a miniszterelnök úr ígéretét be fogja váltani, azokután, amikor láttam, hogy ez a törvényjavaslat, amely tulajdonképpen bevezetője akar lenni a földreformnak, ilyen alakban került a Ház elé. Mert ha mi földhöz akarjuk juttatni tényleg az arra rászorulókat, akkor a javaslatnak az a formája, ' amelyben itt előttünk fekszik, nem megfelelő. 30 esztendő áll még rendelkezésre^ a hitbizomány jelenlegi birtokosának legalább is, vagy sok esetben még több is és azután ha ő elhalt, akkor még 6 esztendő, amely idő alatt tény, hogy hozzá lehet nyúlni telepítési célokból a, birtokhoz, de ez azonban még teljesen kifejezve a törvényben nincs. Hozzávéve azt, hogy még akkor sem. kisemberek kezére kerül ez, a felszabaduló föld, hanem a várományosok és: a rokonság között kerül felosztásra. Ez nem az az út és mód, amelyekkel a magyar földreformot be kellene vezetni. Ugy látom, hogy ebben a javaslatban, amely tényleg — mint előzőleg is rámutattam — jogi javaslat, a holtkéz joga még mindig továbbra el foyja nyomni az élet jogát! Az élet joga azt kíván ja, hcigy igenis, legyen egy alaposabb földreform, amelyben legalább is a törpebirtokosainkat mielőbb juttassuk akkora területhez, hogy az megélhetésüket biztosítsa. Elismerem és hozzájárulok ahhoz a megállapításhoz, hogy az 1920-as földreform nem volt jó. Nem volt jó azért, mert hiszen csupa törpebirtokokat létesített. Az 1—2 holddal lekötött, földhöz kötött egyeseket, akik munka révén ^ más vidékeken esetleg sokkal jobb boldogulást tudtak volna szerezni maguknak. Ha azonban akkor ez a hiba megtörtént, ezt a hibát feltétlenül reparálni kell akként, hogy ezeket a birtokokat ki kell egészíteni. A Mtbizományt magát én eltörlendőnek tartottam volna egészében, mert hiszen a hitbizományi kötöttségre egyáltalán szükség nincs. Éppen azok, akik mindig hangoztatják, hogy szabad forgalmat és szabad fejlődést kell engedni lefelé az elaprózódásnál, azok engedjék meg és lássák be ugyanezt fent, tehát ne tartsák a földet lekötöttségben nagy hitbizomány okkal. Mégis egy eset van, amelyet egyenesen csak azért tartok elfogadhatónak, mivel ez nemzetgazdaságilag fontos. Az erdőbirtokra nézve el tudtam volna ismerni ilyen 8 3. ülése 1936 január 31-én, pénteken. • mértékben is a hitbizományt, mint ahogy azt most általában tervezik. A kibirtokok alakítása szociális szempontból nemcsak a gazdára nézve jelentene előnyt, aki ekként földhöz jutna, de előnyt jelentene az iparra és kereskedelemre egyaránt, hiszen ezzel az akcióval újabb fogyasztókat adnánk az iparnak és a kereskedelemnek. Emellett azután természetesen szükségét látom, a középbirtoknak is, sőt a nagybirtoknak is megvan a maga hivatása, de nincs létjogosultsága a latifundiumnak. A telepítésre tehát szükség lenne. Oda kellene főképpen telepíteni, ahol nagybirtokok vannak s ahol viszont falvak nincsenek. Olyanokat kellene az ilyen telepekre telepíteni, akik erre a legalkalmasabbak és leginkább meg is tudnák a helyüket állni. Ebből a szempontból már most fel akarom hívni a figyelmet a sommás munkások telepítésére. Ezek a sommás munkások vezetőikkel az élükön csoportokban évről-évre messze megyékbe vonulnak el, hat- vagy nyolchónapos munkára, ahol együttes ellátásban részesülve, együttes munkát végeznek. Ezek a sommás munkások tehát a legalkalmasabbak lennének arra, hogy szövetkezetekbe tömörítve, megszálljanak egy-egy ezer holdat, ahol — minthogy igényük a legkisebb, viszont az együttélésre már a készségük és a gyakorlatuk megvan — szövetkezeti gazdálkodással megélnének és ki is tudnák fizetni a nekik juttatott föld vételáránakteljes 100%-át és egyidejűleg és fokozatosan maguknak otthont is teremtenének azon a birtokon. Ennek feltétlenül szövetkezeti formában kellene megtörténnie szakszerű vezetéssel, mert clZ cl szakszerű vezető egyben megtanítaná azt a sommás munkást az alatt a 20—30 vagy 50 törlesztési esztendő alatt arra, hogy hogyan kell gazdálkodnia, milyenek a modern gazdálkodási utak és módok. • így sokkal különb és gazdaságilag is sokkal képzettebb kisgazdákká válnának a törlesztési idő után egyedi gazdálkodásra átvezetett formában. Pro és kontra felszólalások hangzottak el atekintetben, hogy a nagybirtok többet termel-e és hogy több embert tart-e el? Ebben a tekintetben a nagybirtokkal szemben tagadó álláspontra helyezkedem, minthogy magam is gazdálkodók. Erre vonatkozólag statisztikai adatokat nem is akarok felsorolni, csak azt mon- -, dorn minden gazdának, hogy vizsgálja meg azt az állatmennyiséget, azt a baromfimennyiséget és a kisebb mellékterményeket, amelyeket a kisbirtok ad és akkor meg kell állapítania feltétlenül, hogy már most is többet produkál állatexportban, tojásexportban, mint a nagybirtok. A kisbirtok minden körülmények között olyan birtoktípus, amelyen nem kell a munkát számításba venni, rezsiköltsége úgyszólván semmi sincs és így amit termel, azt tulajdonosa 100%-ig munkája jövedelmének és földje hozamának tekintheti. Hogy milyen kisigényűek ezek a sommás munkások és milyen könnyű volna és milyen » kevés költséggel járna ezeknek a telepítése, errevonatkozólag felsorolom azokat a statisztikai adatokat, amelyek kimutatják azt, hogy mit kap egy ilyen sommás munkás egy hó- > napra. Kap 20 kilogramm kenyérlisztet, 10 kilogramm főzőlisztet, 12 kilogramm burgonyát, 3 kilogramm babot, 1 kilogramm zsírt, 2 kilogramm szalonnát, 1 kilogramm sót, félliter ecetet és 20 fillér fűszerpénzt. Ez mind összevéve pénzértékben megfelel 13 pengőnek; ezenkívül kap még 4—5 pengő hónappénzt, vala-