Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. ülése 1936 január 21-én, kedden. 11 megbízhatatlan kézbe fog kerülni, egyáltalában nem áll fenn. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A mi fennálló rendszerünk szerint a kormánynak elővásárlási joga van, azonkívül — úgy tudom — az ingatlanváltozáshoz, adásvevéshez. közigazgatási hozzájárulás is szükséges. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha csak ez az egy tartja t. képviselőtársamat vissza attól, hogy a hitbizományok felszabadítása mellett foglaljon állást, ezt az egy .aggodalmát nyugodtan félreteheti. (Mózes Sándor: Ügy van!) T. Ház! Őszintén meg kell vallanom, hogy én még nem láttam törvényjavaslatot, amelynek célja és várható hatása tekintetében olyan divergáló felfogások lennének, mint éppen ennek a hitbizományi javaslatnak célja, tartalma és váíható hatása tekintetében. Valamennyien emlékszünk a választási agitáció korára, — hiszen csak néhány hónapja, hogy lezajlott — amikor a reformjavaslatoknak első pontjaképpen szerepelt a hitbizományi reform. Azt mondták, hogy ez korszakos alkotás, amely 150 év után viégre egy merész lépést tesz az egészségtelen földhirtokmegoszlás orvoslása terén. (Malasits Géza: Még 'kacskaringósabban mondták! — Lázár Andor igazságügyminiszter: En tudtommal, sohasem formuláztam így!) Nem méltóztatott így formulázni. Nézzük csak meg egy kissé, hogyan formulázta ezt a miniszter úrhoz közel álló sajtó. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Én hozzám?) Igen, a miniszter úrhoz, a kormányhoz közel álló sajtó. (Zaj a jobboldalon.) Tudtommal a miniszter úr még a kormány tagja. A Budapesti Hírlap, amikor a miniszter úr benyújtotta a javaslatot, másnap egy cikket írt, amelyben többek között a következőket mondja: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Olvassa): »A képviselőház csütörtöki ülése emlékezetes dátumként fog szerepelni a magyar törvényhozás annaleseiben. Ezen az ülésen nyújtotta be az igazságügyminiszter a hitbizományok reformjára vonatkozó törvényjavaslatot, a kormány birtokpolitikai reformjának ezt a korszakos alkotását. Korszakosnak lehet nevezni teljes joggal, mert a két és fél század előtt idegenből átültetett hitbizományi intézmény megreformálására irányuló régi törekvést, merész elhatározással, végre-valahára valóra váltja. A reform egyúttal elhárítja a birtokpolitikai Programm útjában álló egyik leghatalmasabb akadályt« — méltóztatnak hallani: »a birtokpolitika útjában álló egyik leg; hatalmasabb akadályt!« — »és ezzel lehetővé teszi, hogy a felszabaduló területek a telepítés szolgalatába állíttassanak.« (Gr. Sigray Antal: Óriási! — Mózes. Sándor: Ez lett belőle!) A miniszter úr benyújtotta a javaslatot. Akkor is meglehetősen erős szavakkal, egyenesen költői lendülettel indokolta ezt a javaslatot és azt mondotta, hogy (olvassa): »A javaslat a nemzeti élet valóságos eleven szükséglete, amely alkalmas arra, hogy a földbirtokok terén mutatkozó kirívó aránytalanságok kiküszöböltessenek.« (vitéz Csicsery-Rónay István: Hát nem alkalmas?) Neun! Éppen azt fogom megpróbálni 'bebizonyítani, t. képviselőtársam, hogy semmi köze sincs a földbirtokpo litikához abban a vonatkozásban, amelyet a választások alatt és a javaslat benyújtása alkalmával bereklamír óztak. Es ebben igen könynyű szerepem lesz, mert hiszen éppen azért utaltam arra, hogy a célok és a hatások tekintetében eltérőek a felfogások, hogy hivatkoz^ hassam majd a t. túloldalról elliaagzott felfog Of êrs^ciWmési Koncár gásokra is, amelyek feleletet adnak erre a kérdésre és éppen úgy negatív irányban oldják meg a kérdést, mint ahogy én feleltem a t. képviselő úrnak. Kenéz Béla t. képviselőtársam, akit készséggel ismerek el ebben a kérdésben elsőrangú szakembernek, mert hiszen az ő »Föld és népe« című munkája valóban — majdnem azt merném mondani, ha nem félnék attól, hogy ártok a karrierjének — radikálisan nyúlt ehhez a kérdéshez és radikálisan fejtette fel a földbirtokpolitika kérdéseit, (Egy hang bál felöl: Már revideálta álláspontját!) azt mondta, hogy óvakodjunk a doktriner felfogástól. Óvakodunk, de odáig nem mehetünk el, hogy azt a sok szépet, amit bölcs tanárainktól tanultunk, közéleti szereplésünkben egyszerűen kidobjuk, mint emelkedő léggömbből a homokzsákot. Kenéz Béla t. képviselőtársam beszédében a következőket mondta (olvassa): »A javaslat megszünteti a hitbizomány legkárosabb, a kritikát legélesebben és legjogosabban kihívó azt a hatását, amely latifundiumok képzésében és állandósításában áll, ami egyes vidékek társadalmi, gazdasági és népesedési viszonyait oly kedvezőtlenül befolyásolja.« Megállapította, hogy a javaslat megszünteti a mammut-hitbizományokat. Szeder képviselőtársam, aki miután a túlsó oldalról szólalt fel, a következőket mondotta (olvassa): »A hitbizományi törvényjavaslatot én is korszakalkotó reformnak tekintem földbirtokpolitikánk terén, egy bátor és komoly kezdeményezésnek 12 esztendei egy helyben tipegés után, a nemzeti újjáépítés munkájának egyik legszükségesebb, legéletrevalóbb, tértölelő lépésének.« T. Ház! Ezek igen hatásos kijelentések s ha ismétlik, felnagyítják és túlozzák őket, azt is elismerem, hogy kitűnő propagandaeszközök a kormány politikájának népszerűsítésére. Ha azonban közelebbről nézzük az indokolást és az eddig a túloldalról is elhangzott felszólalásokat, akkor rájövünk arra, hogy ez a javaslat tulajdonképpen olyan orvosság, amelyet külsőleg is, belsőleg is, vagy talán ebben az esetben helyesebben azt mondhatnám, felsőleg is lehet használni. (Friedrich István: Olyan Mabi.-orvosság! Nem árt senkinek! — Derültség.) Mert ha azt nézzük, t. Ház, hogy pl. az igen t. előadó úr felelőssége tudatában mit mondott ennek a javaslatnak értékelése tekintetében, akkor már egy kissé nagyobb óvatossággal kell a kérdést érintenünk. A t. előadó úr ezt mondotta (olvassa): »Végzetes tévedés volna a törvényjavaslat jelentőségének méltatásánál és intézkedéseinek vitatásánál más alapból indulni ki és esetleg azt kutatni, hogy a hitbizományi r reform mit jelent a földinség csökkentése kérdésének szempontjából. A hitbizományi reform nem jelent és nem is jelenthet földosztást.« Ugyanekkor ennek a javaslatnak indokolása is megüti ezt az óvatos hangot és ezt mondja (olvassa): »A hitbizományi reform a helyesebb birtokmegoszlást csak közvetve szolgálhatja, mert a részleges felszabadítással csak a jogi akadályokat hárítja el az egyéb földbirtokpolitikai rendelkezések végrehajtása elől.« (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ügy van!) Pesthy Pál t. képviselőtársam az egyik képviselő úr beszéde alatt közbeszólt és azt mondotta: Ez nem földbirtokpolitikai, ez Örökjogi kérdés. (Pesthy Pál: Ügy is van! — Egy 'mlfelől: Elég nagy baj!) Teljesen egyet2*