Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 8ê számára, ha megköveteljük ezt attól a magánembertől, akinek otthona van ott, akit ahhoz a földhöz személyes szálak és egy hosszú családi múlt tradiciói fűznek, (Taps a baloldalon.) ha — mondom — ezt megköveteljük a hitbizományi birtokostól, akkor lehetséges, hogy visszariadunk attól, hogy ugyanezt megköveteljük azoktól, akiket ilyen személyes szálak nem fűznek ahhoz a területhez? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En nem a levegőből beszélek. Annak idején, amikor a hitbizományi reformról szó volt, én Vass miniszter urat megbíztam, hogy tárgyaljon a római katolikus klérus vezetőivel erről a kérdésről és tájékoztasson felfogásukról. Örömmel állapítottam meg, hogy ott megvan a hajlandóság arra s nincsen nehézség abban a tekintetben, hogy amennyiben a közérdek ezt megköveteli, ők is áldozatot hozzanak (Egy hang balfelöl: Bravo! — Taps a baloldalon.) olyan formákban, hogy természetesen azoknak a vagy ónoknak állaga ezáltal csorbát ne szenvedjen. (Farkasfalvi Farkas Géza: Természetesen!) Ez magától értetődik. De nem is lehet más ilyen műveletre gondolni, mint olyanra, amely ezt az állagot nem csorbítja. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem vagyunk kommunisták!) Itt sem gondolok isemmi körülmények között semmiféle kényszerintézkedésre. Legyen vége egyszer Magyarországon annak a mentalitásnak, hogy kényszereszközökkel akarjanak birtokpolitikát csinálni. (Farkasfalvi Farkas Géza: ~Ügy van! Ügy van! ügy van! TJgy van! — Derültség a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: De akkor mire való a diktatúra? Akkor nem kell diktatúra! — Felkiáltások jobb felől: Nincs diktatúra! Képselődés! — Eckhardt Tibor: Antalnak más a véleménye!)) Öva intem a kormányt attól, hogy újra ilyen eszközökhöz nyúljon. Egyszer meg lehetett, meg kellett tenni, de állandó intézménnyé tenni • ezt nem lehet és nem szabad,, ha nem akarjuk, hogy felforgassuk népünk megmaradt hitét a magántulajdon szentségében (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem akarjuk, hogy a mi politikai küzdelmeink véglegesen elmérgesedjenek ennek a kérdésnek folytán. Mert méltóztassék elgondolni: ha önök a birtokososztályra olyan törvényt hoznak, hogy 30 éven keresztül igénybe lehet venni annak a földjét, akkor ép aszerint,, ahogyan azt előnyösnek és kívánatosnak tartják, ez mit jelent? Ez annyit jelent, hogy ez a legfüggetlenebb magyar osztály, amely vagyonilag független,, 30 évre szolgaságba kerül, azonkívül pedig azt jelenti, hogy minden képviselőjelölt, legyen az ellenzéki, legyen az kormánypárti, 30 éven keresztül fogja mindenkinek a földjét osztani ebben az országban. {Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon. — Vitéz Árpád: Most is így csinálják! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj. *~ Elnök csenget.) Lehet, hogy ezt egyesek előnyösnek és kívánatosnak tartják, de — bocsánatot kérek — én azt hiszem, hogy lelkiismeretes és felelősséggel bíró magyar^ politikus ilyen törvényjavaslatot a maga aláírásával nem zsírál. »Nem kényszereszközökkel.« Kérem, hol csináltak birtokpolitikát kényszereszközökkel? Ott, ahol forradalmak voltak és ezenkívül szomszédainknál, a kisantantállamoknál,, azért, hogy a magyarságot megrabolják, hogy a magyar népet megfosszák vezetőitől és hogy a magyar erőket azokon a területeken meggyengítsék. De más államok is hajtottak végre földbirtokpolitikai műveleteket. Ott van LengyelKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. . ülése 1936 január 31-én, pénteken. 207 ország, vagy Olaszország példája és más példák. Mit csináltak ezek? Azt mondták: birtokos, időt adok neked, egyezkedjél szabadon úgy, ahogy jónak látod; öt, tíz vagy húsz éven belül ennyi és ennyi földet adj le, de saját 'belátásod szerint és szabad egyezkedés alapján. Bocsánatot kérek, nagyon nagy különbség van a két megoldás között. Nagyon nagy különbséget tesz az, hogy az egyiknek rendjén az állam a maga hatalmi apparátusával beavatkozik a gazdasági élet legkisebb kérdéseibe is„ a maga hatalmi apparátusát hozza mozgásba birtokpolitikai kérdésekben, amit végre is azok, akik ennek a birtokpolitikának szenvedő alanyai, egészen máskép éreznek, mint a másik rendszernél azok,, akik szabad egyezkedés alapján és mindössze állami jóváhagyás fenntartása mellett tehetik ezt. De nagy különbség van más tekintetben isA vételárfeltételek és egyéb feltételek tekintetében iaz élet mutatja meg, hogy mi vihető keresztül, a végrehajtást agyonadminisztrálni nem lehet és nem szabad, ha nem abszolúte szükséges. Ezáltal -megszűnik és feleslegessé válik az az óriási adminisztratív apparátus, amely ilyen, államilag végrehajtott birtokpolitikái műveleteik rendjén abszolúte szükséges. Az állam ezeknél csak becsületes közvetítő, a közérdek ere, de isemmi egyéb, mert nem avatkozik he önhatalmúlag magángazdaisági intézkedésekibe. T. Képviselőház! Még csak egy kérdésre akarom figyelmüket felhívni és ez az örökbérlet kérdése. En, ïamikor a kötöttbirtok nem hitbizományi kategóriáiról beszéltem, mint olyanokról, amely kategóriáknál kívánatos volna, hogy földbirtokpolitíikai műveletekbe valamilyen formában szintén bevezettessenek és^ bevonassanak, akkor elsősorban az örökbérlet szisztémájára gondoltam. Tudom, hogy ez nálunk nem tetszik. Nem tetszik azért, mert nem teremt tulajdonjogot., De ezzel a hátrányával szemben annyi előny áll, hogy ezeket az előnyöket kiemelni mégis szükségesnek tartom. Mindenekelőtt az illető nem adósíthatja agyon a földet, nem aprózhatja el, nincs szükség hitbizományi kisbirtok megteremtésére, amely a kisembert olyan elhatározások elé állítja, amelyekre az az ember' egyáltalán nem^ képes, és amely elhatározásokat a maga részéről ^meghozni sohasem fog, mert hiszen családja és rokonai ellene lesznek. Nincs szükség mobilizálandó pénzösszegekre, mert hiszen ennél a formánál vételárról vagy hasonlóról nincs is szó. Nagy előny az, hogy a tulajdonosnak érdeke, hogy az örökbérlő prosperáljon, tehát a hóna alá nyúl annak a kisembernek. Ez a kisember, társaival együtt, a szövetkezeti eszme és a^ szövetkezeti kultúra számára sokkal hozzáférne^ több, mert bizonyos korlátok közé szorítja az ő gazdálkodását és életét, amelyek hasonló sorsot teremtenek a társadalomban, úgyhogy nézetem szerint ez olyan forma, amelyet ezen a "téren meg kellene honosítani, mert hiszem, hogy ezzel sok üdvöset cselekednénk. (Eckhardt Tibor: Dél-Olaszországban is megvan!^ Angliában évszázadok óta fennállanak óriási birtokok, (Úgy van! a baloldalon.) mais úgy, mint évszázadokkal azelőtt, de nagyobb részük örökbérletbe van kiadva, olyan örökbérletbe, amelyen a kisbirtokos parasztcsalád évszázadok óta lakik úgy, mint a tulajdonos maga. Talán önök fognak arra hivatkozni, hogy megváltási mozgalmak voltak. Voltak, de miért? Azért, mert az örökbérletek feltételeinek megteremtésére az államnak nem volt soha in30