Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 8ê számára, ha megköveteljük ezt attól a magán­embertől, akinek otthona van ott, akit ahhoz a földhöz személyes szálak és egy hosszú családi múlt tradiciói fűznek, (Taps a baloldalon.) ha — mondom — ezt megköveteljük a hitbizomá­nyi birtokostól, akkor lehetséges, hogy vissza­riadunk attól, hogy ugyanezt megköveteljük azoktól, akiket ilyen személyes szálak nem fűz­nek ahhoz a területhez? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En nem a levegőből beszélek. Annak idején, amikor a hitbizományi reformról szó volt, én Vass miniszter urat megbíztam, hogy tárgyal­jon a római katolikus klérus vezetőivel erről a kérdésről és tájékoztasson felfogásukról. Örömmel állapítottam meg, hogy ott megvan a hajlandóság arra s nincsen nehézség abban a tekintetben, hogy amennyiben a közérdek ezt megköveteli, ők is áldozatot hozzanak (Egy hang balfelöl: Bravo! — Taps a baloldalon.) olyan formákban, hogy természetesen azoknak a vagy ónoknak állaga ezáltal csorbát ne szen­vedjen. (Farkasfalvi Farkas Géza: Természe­tesen!) Ez magától értetődik. De nem is lehet más ilyen műveletre gondolni, mint olyanra, amely ezt az állagot nem csorbítja. (Farkas­falvi Farkas Géza: Nem vagyunk kommunis­ták!) Itt sem gondolok isemmi körülmények között semmiféle kényszerintézkedésre. Legyen vége egyszer Magyarországon annak a mentalitás­nak, hogy kényszereszközökkel akarjanak bir­tokpolitikát csinálni. (Farkasfalvi Farkas Géza: ~Ügy van! Ügy van! ügy van! TJgy van! — De­rültség a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: De akkor mire való a diktatúra? Akkor nem kell diktatúra! — Felkiáltások jobb felől: Nincs dikta­túra! Képselődés! — Eckhardt Tibor: Antalnak más a véleménye!)) Öva intem a kormányt at­tól, hogy újra ilyen eszközökhöz nyúljon. Egy­szer meg lehetett, meg kellett tenni, de állandó intézménnyé tenni • ezt nem lehet és nem sza­bad,, ha nem akarjuk, hogy felforgassuk né­pünk megmaradt hitét a magántulajdon szent­ségében (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem akarjuk, hogy a mi politikai küzdelmeink vég­legesen elmérgesedjenek ennek a kérdésnek folytán. Mert méltóztassék elgondolni: ha önök a birtokososztályra olyan törvényt hoznak, hogy 30 éven keresztül igénybe lehet venni annak a földjét, akkor ép aszerint,, ahogyan azt előnyös­nek és kívánatosnak tartják, ez mit jelent? Ez annyit jelent, hogy ez a legfüggetlenebb ma­gyar osztály, amely vagyonilag független,, 30 évre szolgaságba kerül, azonkívül pedig azt je­lenti, hogy minden képviselőjelölt, legyen az ellenzéki, legyen az kormánypárti, 30 éven ke­resztül fogja mindenkinek a földjét osztani eb­ben az országban. {Ügy van! Ügy van! a jobb­és a baloldalon. — Vitéz Árpád: Most is így csi­nálják! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj. *~ Elnök csenget.) Lehet, hogy ezt egyesek elő­nyösnek és kívánatosnak tartják, de — bocsá­natot kérek — én azt hiszem, hogy lelkiismere­tes és felelősséggel bíró magyar^ politikus ilyen törvényjavaslatot a maga aláírásával nem zsí­rál. »Nem kényszereszközökkel.« Kérem, hol csináltak birtokpolitikát kényszereszközökkel? Ott, ahol forradalmak voltak és ezenkívül szomszédainknál, a kisantantállamoknál,, azért, hogy a magyarságot megrabolják, hogy a ma­gyar népet megfosszák vezetőitől és hogy a ma­gyar erőket azokon a területeken meggyengít­sék. De más államok is hajtottak végre föld­birtokpolitikai műveleteket. Ott van Lengyel­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. . ülése 1936 január 31-én, pénteken. 207 ország, vagy Olaszország példája és más pél­dák. Mit csináltak ezek? Azt mondták: birto­kos, időt adok neked, egyezkedjél szabadon úgy, ahogy jónak látod; öt, tíz vagy húsz éven belül ennyi és ennyi földet adj le, de saját 'belátásod szerint és szabad egyezkedés alapján. Bocsána­tot kérek, nagyon nagy különbség van a két megoldás között. Nagyon nagy különbséget tesz az, hogy az egyiknek rendjén az állam a maga hatalmi apparátusával beavatkozik a gaz­dasági élet legkisebb kérdéseibe is„ a maga ha­talmi apparátusát hozza mozgásba birtokpoliti­kai kérdésekben, amit végre is azok, akik en­nek a birtokpolitikának szenvedő alanyai, egé­szen máskép éreznek, mint a másik rendszernél azok,, akik szabad egyezkedés alapján és mind­össze állami jóváhagyás fenntartása mellett te­hetik ezt. De nagy különbség van más tekintetben is­A vételárfeltételek és egyéb feltételek tekinte­tében iaz élet mutatja meg, hogy mi vihető ke­resztül, a végrehajtást agyonadminisztrálni nem lehet és nem szabad, ha nem abszolúte szük­séges. Ezáltal -megszűnik és feleslegessé válik az az óriási adminisztratív apparátus, amely ilyen, államilag végrehajtott birtokpolitikái műveleteik rendjén abszolúte szükséges. Az ál­lam ezeknél csak becsületes közvetítő, a köz­érdek ere, de isemmi egyéb, mert nem avatkozik he önhatalmúlag magángazdaisági intézkedé­sekibe. T. Képviselőház! Még csak egy kérdésre akarom figyelmüket felhívni és ez az örökbér­let kérdése. En, ïamikor a kötöttbirtok nem hit­bizományi kategóriáiról beszéltem, mint olya­nokról, amely kategóriáknál kívánatos volna, hogy földbirtokpolitíikai műveletekbe valami­lyen formában szintén bevezettessenek és^ be­vonassanak, akkor elsősorban az örökbérlet szisztémájára gondoltam. Tudom, hogy ez ná­lunk nem tetszik. Nem tetszik azért, mert nem teremt tulajdonjogot., De ezzel a hátrányával szemben annyi előny áll, hogy ezeket az elő­nyöket kiemelni mégis szükségesnek tartom. Mindenekelőtt az illető nem adósíthatja agyon a földet, nem aprózhatja el, nincs szükség hit­bizományi kisbirtok megteremtésére, amely a kisembert olyan elhatározások elé állítja, ame­lyekre az az ember' egyáltalán nem^ képes, és amely elhatározásokat a maga részéről ^meg­hozni sohasem fog, mert hiszen családja és ro­konai ellene lesznek. Nincs szükség mobilizá­landó pénzösszegekre, mert hiszen ennél a for­mánál vételárról vagy hasonlóról nincs is szó. Nagy előny az, hogy a tulajdonosnak érdeke, hogy az örökbérlő prosperáljon, tehát a hóna alá nyúl annak a kisembernek. Ez a kisember, társaival együtt, a szövetkezeti eszme és a^ szö­vetkezeti kultúra számára sokkal hozzáférne^ több, mert bizonyos korlátok közé szorítja az ő gazdálkodását és életét, amelyek hasonló sorsot teremtenek a társadalomban, úgyhogy néze­tem szerint ez olyan forma, amelyet ezen a "téren meg kellene honosítani, mert hiszem, hogy ezzel sok üdvöset cselekednénk. (Eckhardt Tibor: Dél-Olaszországban is megvan!^ Angliában évszázadok óta fennállanak óriási birtokok, (Úgy van! a baloldalon.) mais úgy, mint évszázadokkal azelőtt, de nagyobb részük örökbérletbe van kiadva, olyan örök­bérletbe, amelyen a kisbirtokos parasztcsalád évszázadok óta lakik úgy, mint a tulajdonos maga. Talán önök fognak arra hivatkozni, hogy megváltási mozgalmak voltak. Voltak, de miért? Azért, mert az örökbérletek feltételeinek megteremtésére az államnak nem volt soha in­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom