Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

204 Az országgyűlés képviselőházának nél több legyen az olyan önálló kisbirtokos, aki annyi földdel bír, amennyi családjának eltartására megfelelő szorgalmas mívelés mellett elegendő, Ez azonban nem lehet akadálya annak,, hogy legyen középbirtok is és legyen nagybirtokos,, mert egyenlőség ezen a téren sehol a világon nincsen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ma az egyes birtoktípusok között egyenlőséget létesítenénk, akkor 10 év múlva ez az egyenlőség megszűnne és újabb egyenlőtlenségek alakulnának ki. Egészen más ebből a szempontból a bolsevista rendszer és egészen más a kapitalista rendszer. Mondom, ez nem akadálya a középbirtok és a nagybirtok létezésének, sőt én magyar politikai és egyéb gazdasági és szociális szempontokból kívánatosnak tartom, hogy legyen középbirtok és legyen nagybirtok is, (Felkiáltások jobb felől; Kell is!) amennyiben nem latifundális jellegű. (Helyeslés jobbfelől.) Kívánatos, — és ezt* nyomatékosan hangsúlyozom — hogy ne legyen több a törpebirtokosok és birtoktalanok tömege, mint amennyi valóban keresetet talál a megmívelésre reászorult közép- és nagybirtokokon. Ha ebből a szempontból nézem a magyar birtokviszonyokat, akkor két kardinális bajt kell konstatálnom. Az egyik az, hogy keskeny annak a kisgazdarétegnek a sora, amely olyan mértékben bír birtokkal, hogy egyedül abból családját fenntartani képes, a másik pedig az, hogy bár sok a nagybirtok, ezek ma már mégsem elegendők arra, hogy kenyeret adjanak az extenzívebbé vált viszonyok között azoknak a proletár tömegeknek, amelyeknek a számára rámutatni bátor voltam. Most az a kérdés, hogyan jutunk ki ebből a helyzetből? Rámutattam arra, hogy puszta földosztással semmiesetre sem. Meg vagyok győződve arról, hogy minden birtokpolitikái művelet csak akkor vezethet sikerre, — és itt nem mechanikus földosztásra, hanem okos, céltudatos, megfontolt birtokpolitikai műveletre gondolok, amelyet minden kormánynak állandóan kell eszközölnie — mondom, csak akkor vezethet célhoz minden birtokpolitikai művelet, ha ugyanakkor, sőt merem állítani, előzetesen lehetővé tétetik, hogy kisebb területen éljen meg egy kisgazdacsalád, mint ma s ha lehetővé tétetik, hogy a nagybirtok sokkal intenzívebben miveltessék, mint ma. (Helyeslés jobbfelol) Mert csak ezek mellett a feltételek mellett képzelhető el az, hogy az a nagy tömeg munkaerő, amely ma elhelyezést nem talál, több munkát találjon, és hogy ezen a réven levezettessék az a szociális ellentét és azok a szociális bajok és nehézségek, amelyek ma megvannak. (Friedrich István: Azért kell a nagyipar is!) De tovább megyek. Csak ha iparosításunkat nagy erővel folytatjuk, (Helyeslés a baloldalon.) — és méltóztassanak önök, akik ebből a szempontból ma talán iparellenes felfogással bírnak,, (Ellenmondások jobbfelől.) megfontolni ezt a dolgot, hiszen Magyarország érdekében és pedig a falu lakosságának érdekében áll ez az iparosodás (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) — csakis ez vezetheti le a munkanélküliségnek azt a tömegét, amelyet birtokpolitikai radikális eszközökkel magunk részéről sohasem fogunk tudni levezetni. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Friedrich István: Látom már, itt nem lesz semmi baj, ha visszamegy miniszterelnöknek! — Élénk derültség. — Rakovszky Tibor: Mindenki siet tapsolni! Még nincs késő! — Fried83. ülése 1936 január 31-én, pénteken. rich István: Semmi baj nem lesz itt! — Farkasfalvi Farkas Géza: Gsak az igazságot mondja! — Zaj.) Elnök: Farkasfalvi Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Bethlen István: Még így is, egyéb politikai eszközök igénybevétele mellett is, rendkívül nehéz kikerülni ebből a szociális helyzetből, amelyhez hasonló csak nagyon kevés országban van, mert — amint rámutattam — az egyensúly megbillenéséről van szó. Proletártömegek állanak ott a falun, amelyekkel szemben nem áll megfelelő munkaalkalom (Ügy van! Ügy van!) és ez a viszony folyton romlik, (Igaz! Ügy van!) mert hiszen a középés nagybirtok automatikusan porlik. Egy évben átlag — ha visszamegyünk tíz évre — körülbelül 30—40.000 holdat tesz ki az a területmennyiség, amely a nagybirtokból lecsatolódván, kisemberek kezébe kerül. Ez tíz év alatt 3—400.000 hold földet tesz ki. Normális időkben azonban az így romló stabil állapot kiegyenlítődik, még pedig különféle okok folytán. Egyfelől azáltal, hogy a megmaradó nagyobb birtok és középbirtok intenzívebben gazdálkodik, kiegyenlítődik a városi fejlődés, az iparosodás révén akkor, ha tőkeimport lehetséges és nagy invesztíciós tevékenység folyik a magángazdaság és az államgazdaság részéről, és kiegyenlítődött a háború előtti időkben a kivándorlás révén is. (Egy hang a balközépen: Szomorú dolog!) Kiegyenlítődik, sajnos, ha más eszköz nem áll rendelkezésre: a születések visszafejlődésével. Nézzük meg egészen röviden, mi volt a fejlődés nálunk 1848 óta, amióta a birtokok feletti szabad rendelkezés korlátai megszűntek. 1848-ban volt a földesurak nagy tömege, a nemes emberek nagy tömege, a jobbágyok nagy tömege és mellettük elenyésző mennyiségben a zsellérember, aki csak házzal bírván, földet nem birtokolt és a nagyobb birtokosok allodiális és a jobbágynak ki nem adott földeit mívelte. Eámutattam már arra, hogy a felszabadítás folytán megindult a jobbágytelek szétforgácsolódása és megindult egy folyamat, amely a lakosság tömegeit a nincstelenek irányába terelte. így jöttek létre azok a tömegek, amelyekkel ma állunk szemben, azok a proletártömegek, amelyek semmi földdel nem bírnak. 1867-től a háborúig a nagybirtok nagymértékben porlott, különösen azokban az években, amikor a mezőgazdasági krízis folytán a nagybirtok kritikus helyzetbe került. De megint kiegyenlítődött ez a folyamat azért, mert erős intenzivitás lépett fel az 1867-es évek után a nagybirtok mívelési ágainál, új területek is vonattak mívelés alá, erős volt a városi fejlődés, az iparosodás, a tőkeimport és nagy volt a kivándorlás is. Ennek ellenére már a 90-es években szociális bajok jelentkeztek, nagy proletártömegek mozdultak meg az Alföldön, amelyek nem jutottak megfelelő keresethez, és amelyek ennek következtében a földosztás jelszavával léptek fel. Jött a háború és a forradalom, amely végeredményben a földosztás jegyében folyt le. Egymillió holdat osztott ki az a kormány, amelynek élén álltam, nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter vezetése alatt. És ha van valami, ami bizonyítja, hogy nagyatádi Szabó István nagy ember volt, az az, hogy nem a saját fajtájú kisgazdáknak adta a földet, hanem a proletároknak, (Ügy van! Ügy van!) mert ezzel megakadályozta azt, hogy ezek a proletártömegék még