Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ez történt, ma a t. túloldalon lévő képviselő­társaim nem ülhetnének itt olyan nyugodtan, mint ahogyan ülnek. Amikor ma a birtokpolitikai kérdések har­madik felvonásánál újból felszólalok, merem mondani, hogy ezt teljesen érdekmentesen te­szem, hiszen nincsen ebben az országban egy talpalatnyi földem, amelyet féltenem kellene és ha vannak is barátaim, akik a nagybirto­kosok közé sorolandók, úgy vannak barátaim a túlsó oldalon is, akiknek nincs ^ ilyen érde­kük és akiknek harátsága előttem éppen olyan lényeges és éppen olyan fontos, mint amazoké. Teljesen érdekmentesen merek tehát a kérdés­hez szólani és azt mondhatom, hogy ez a kér­dés nem világnézeti kérdés, (Rassay Károly: Ügy van!) m,int ahogyan azt sokan be akar­ják állítani. Ez tisztán és kizárólag gyakorlati politikai kérdés, gyakorlati gazdasági kérdés, amelynek megoldását csak akkor fogjuk meg­találni, ha a tényeket, a való tényeket figyel­men kívül nem hagyjuk. Kétségtelen, t. Ház, hogy a hitbizományi reform felveti a birtokpolitikai kérdések egész komplexumát. Nem is lehet, nézetem szerint, a hitbizományi reformmal kiszakítottan foglal­kozni a többi birtokpolitikai kérdés nélkül. (Ügy van! Ügy van!) Ez egy tégla, egy építő­kőrész abban a falban, amely az egész birtok­politikát jelenti. Es csak ha látjuk, hogy az egész birtokpolitika terén hova tendál a kor­mány, tudunk ítéletet mondani a kérdés felett. Mert azt, hogy ez arányosan illeszkedik-e be a kormány, a miniszterelnök úr egyéb tervei közé... (vitéz Benárd Ágoston: Valószínűleg!) Kérem, a valószínűséggel nem elégedhetünk meg. (vitéz Benárd Ágoston: Egyelőre be kell érnünk vele!) T. képviselőtársam, én nem érem be, nem is érhetem he és az országgyű­lés a maga részéről megkövetelheti a kormány­tól.. . (vitéz Benárd Ágoston: Mi biztosak va­gyunk henne követelés nélkül is! — Zaj és fel­kiáltások a baloldalon: Haljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! En azt hiszem, hogy az Ország­gyűlésnek van joga felvilágosításokat kérni a kormánytól és a kormánynak kötelessége — különösen akor, amikor ilyen életbevágó kér­désekről van szó — a felvilágosításokat meg­adni. (Ügy van! bal felől.) En tehát azt vártam volna a mélyen t. kormánytól, hogy legalább nagy vonásokban ismertesse ebből az alkalom­ból azokat a birtokpolitikai elgondolásait, amelyek ezzel a kérdéssel összefüggésben álla­nak. Mert az, hogy a birtokosok egyik kategó­riája mennyi áldozatot hoz és hogy ez az áldozat arányban van-e azzal az áldozattal, amelyet a birtokosok másik kategóriája fog majd hozni, ez mind csak akkor tűnik ki, ha ismerjük azokat az elgondolásokat, amelyeket ezen a téren a mélyen t. kormány a maga ré­széről a Ház elé akar hozni. Ez azonban nem ment fel minket az alól, hogy a kérdéssel in extenso foglalkozzunk, hogy a birtokpolitikai kérdések egész kom­plexumával foglalkozzunk, mert hiszen meg­győződésem szerint máskép erről a kérdésről ítéletet mondani nem is lehetne. Mielőtt azon­ban ezt tenném, legyen szabad a hitbizományi kérdéssel/ mint olyannal, önmagával foglal­koznom. A hitbizományi intézményt két .szempontból lehet bírálat tárgyává tenni. Először általános­ságban, hogy olyan intézmény-e, amely bele­illik a mai korba, amely egyáltalában fenn­tartandó-e vagy nem, és másodszor abból a ülése 1936 január 31-én, pénteken. 201 szempontból, hogy a jelenlegi birtokviszonyok között előnyös-e, hátrányos-e, milyen mérvben szüntetendő meg és milyen mérvben tartható meg? Ami az első kérdést illeti, ezzel csak egé­szen röviden kívánok foglalkozni. Kétségtelen, hogy a nagy liberális korszak nagy államfér fiai: Deák Ferenc, Széchenyi, Kossuth Lajos nem helyezkedhettek más állás­pontra, mint arra, hogy a hitbizományokat el kell törölni, mert hiszen, ha visszagondolunk annak a kornak egész mentalitására, amely arra törekedett, hogy minden korlátot meg­szüntessen, amely korlát útjában állt a birto­kos szabad rendelkezési jogának, — még pedig abból a célból szüntesse meg, hogy a szabad rendelkezés megteremtésével a szabad verseny lehetővé váljék és ezúton magasabb gazdasági rend fejlődhessék ki, amely hitel és más ha­sonló eszközök nélkül egyáltalában nem kép­zelhető el — akkor természetesnek találjuk, hogy a nagy liberális államférfiak ezen az ál­lásponton álltak. Ma azonban, amikor nekünk mégis már egy történelmi perspektíva áll ren­delkezésünkre, hogy megítéljük ennek a kor­nak az előnyeit és a hátrányait is, azt kell mondanunk, hogy ez a világrend, — mert ez nemcsak politikai, vagy gazdasági rend volt, hanem egy egészen új világrend, amelyet a liberális szemlélet teremtett meg — mégis bizo­nyos egyoldalúságokban szenvedett. Mert ami­kor a gazdasági életet teljesen a. szabadverseny talapzatára állította, ezzel egyúttal az egyén, a család és az egész társadalom boldogulásának alapjául a gazdasági kvalifikációkat tette, az egyénnek azokat a tulajdonait, amelyek a gaz­dasági versenyre kvalifikálták és ezáltal kvázi — hogy úgy fejezzem ki magamat — egyedüli •szelektív momentummá emelték azokat a gaz­dasági kvalifikációkat, amelyekkel az egyes, a család és a társadalom bírt. Azt mondottam, hogy egyoldalú szemlélet. Egyoldalú szemlélet, mert bár igaz és kétségtelen, hogy ez a sze­lektív momentum az emberi kultúra életében egyike a legnagyobb, legfontosabb momentu­moknak, azért vannak itt mások is, és ezer éven keresztül ezt a nemzetet nemcsak a gaz­dasági kvalifikációk tartották fenn. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) hanem azok az ideális erények is, amelyek polgárai­nak lelkében éltek. Ilyenek a férfias erények, a hősiesség, a bátorság és mindazok az ideális erények, amelyekre, egy nemzetnek^ szüksége van, ha a nemzetek nagy versenyében helyt akar állni. Egyoldalú tehát ez a szemlélet és ez a rend, amely kizárólag a gazdasági sikert állítja oda fő szelektív momentumnak és ezért kiegészítő princípiumokra szorul. Hogy a hitbizomány egy ilyen kiegészítő principium-e vagy nem, ez egy nagy kérdés, amely felett vitatkozni lehet. En csak jelezni kívántam egy pár szóval, hogy ilyen principiu­mokra, mint korrektívumokra, talán nem is a hitbizományra, de másokra szükség van, ha nem akarjuk, hogy ez az ország és az egész világ a materialista világfelfogásba süllyedjen belé, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), amely materialista világfelfogás terjedését, sajnos, az egész világon tapasztaljuk és amely a há­ború után odavezetett, hogy nagy síberek di­nasztiákat alapíthattak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és az Apponyihoz hasonló ideá­lis lelkek díszsírhellyel kellett,, hogy megeléged­jenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezek a momentumok azok, amelyek megfontolásra késztetnek és amelyek 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom