Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

202 Az országgyűlés képviselőházának í azt mutatják, hogy bár helyesek bizonyos elvek, de azoknak minden korrektura nélkül való alkalmazása gyakran éppen ellenkező eredményeket szül, mint amilyen eredményeket tőlük vártak. Kétségtelen, hogy a liberális korszak nagy felszabadító reformjai folytán a magyar gazdasági élet nagy fejlődésnek indult, és e nélkül ez a fejlődés sohasem lett volna lehetséges. De megint a történelmi retrospektív kutatás szemüvegén keresztül nézve a helyzetet, azt kell mondanom, hogy a földbirtok szabadságának korlátlan helyreállítása,, bármilyen előnyökkel járt is„ bizonyos hátrányokat termelt és ezekre itt rámutatni kívánatosnak tartom. Nem azután indult-e meg mindenekelőtt a középbirtok fokozatos eltűnése, elporlása, megsemmisülése, (Ügy van! jobbfelől.) ami a magyar nemzet iszempontjából — mondjuk ki nyiltan és őszintén — nagy veszteséget jelent, (Ügy van! Ügy van!) pótolhatatlan veszteséget jelent mindaddig, amíg nincsenek ebben az országban vagyonilag független,, más keresztény intelligens rétegek olyan helyzetben,, (Ügy van! Ügy van! Elénk taps.) hogy ők ezeket a vezetésben az ország politikájának szolgálatában helyettesíteni képesek volnának. De ennek a korlátlan felszabadításnak természetes következménye volt a kisbirtok elaprózódása is, ami azután fokozatosan egészségtelen törpebirtok-tömegeket termelt ki és végeredményben szülőoka volt a földnélküli proletariátus megszületésének is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ezek történelmi tények, amelyeket letagadni nem lehet. Nem ez volt-e az oka a földbirtok időrőlidőre újból és újból jelentkező egészségtelen eladósodásának, ami nem következett volna be, ha az összes korlátok nem szűntettettek volna meg. Ezzel nem azt akarom mondani, t. Ház, mintha amellett lennék, hogy ezeket a korlátokat ma állítsuk helyre; ellenkezőleg, ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha a liberális korszak a maga elveit nem teljes orthodoxiával hajtotta volna végre, hanem bizonyos korrektívumokat alkalmazott volna, — én itt csak néhányra kívánok most rámutatni: ha például kimondotta volna az akkori paraszttelkek megosztásának legalsó határát, ha a középbirtok megkötöttségét valamely módon alátámasztotta volna, akár hitbizomány formájában is, ha kimondott volna egy legfelső megterhelési határt — akkor megengedem, hogy az elvek csorbát szenvedtek volna, de az ország hasznára, az ország javára, (Ügy van! Ügy van!) s pótolhatatlan és ma már jóvá nem tehető veszteségek és bajok nem álltak volna elő. •(Ügy van! jobbfelől.) Azt lehet erre mondani, hogy utólag könynyű bölcsnek lenni. Ez teljesen igaz is. A történelemírás azt állapítja meg, amit nem láttak előre és ami bekövetkezett. I)e egészen bizonyos, hogy a kor szelleme akkor ilyen korlátok fenntartását vagy megszerkesztését lehetetlenné tette volna. Nem is lehetett előre látni a következményeket. De az az egy bizonyos, hogy az 1867-es korszak derekán, amikor népünk elproletarizálódásának ez a folyamata, amelyre rámutatni bátor voltam, nagyobb mérveket kezdett ölteni, akkor következett el az az idő, amikor ezekhez a kérdésekhez hozzá lehetett volna és hozzá kellett volna nyúlni. Minthogy ez nem történt meg, mi vagyunk kénytelenek ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Ügy van! a középen,) Mi mindnyájan látjuk a bajokat, és a baj az, hogy a zorvosláet különféle utakon és mó3. ülése 1936 január 31-én, pénteken. dókon keressük. Talán nem is ez a baj, hanem az, hogy szent meggyőződéssel állunk egymással szemben, fűtve indulatokkal és nem tudjuk meglátni a valódi tényeket. Pedig nem nagy tudomány kell annak kimutatásához, hogy az, amit ma talán a magyar intelligenciának a túlnyomó többsége hisz és vall, hogy egy mechanikus földosztással ezt a kérdést el lehet intézni és mindennek az orvossága ez, mondom, nem nagy tudomány kell annak kimutatására, hogy ez az út célra nem vezet. Mert egy mechanikus földosztás mindenekelőtt nem szűnteti meg azokat az okokat, amelyek a bajt előidézték. Ennekfolytán csak arra lesz jó, hogy feléljük azokat a rezervákat, amelyek ma még rendelkezésünkre állanak, (Ügy van! Ügy van!) és azután az okok tovább hatván, további bajokat termeljenek, újból törpebirtok termelődjék, újból proletártömegek álljanak elő, amelyeken azután ilyen eszközökkel segíteni többé egyáltalában nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) De ettől eltekintve, nem nagy tudomány kell annak kimutatására, hogy a legradikálisabb földreform mellett is a ma földnélküli mezőgazdasági munkástömegeknek a legnagyobb részét nem lehet kielégíteni, (Úgy van! Ügy van!) nem lehet nekik annyi földet juttatni, hogy tisztán ebből a juttatott földből családjukat fenntarthassák. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz, ez így van!) Másodszor kétségtelen, hogy egy ilyen reform rendjén a még megmaradó közép- és nagybirtok teljesen elpusztul a következő évtizedben, és nincs kétségem aziránt, hogy tovább is folytatódnék öröklési rendünk folytán a kisbirtoknak az az elporlása, amelynek szemtanúi voltunk; úgyhogy egy f remédiumqt teremtettünk volna,amely egy évtizedre szól, de egy évtized múlva a kérdést sokkal nehezebb körülmények között kellene újból rendeznünk. (Ügy van! Ügy van!) Engedje meg a mélyen t. Ház, hogy ezt a kérdést néhány statisztikai adattal világítsam meg. (Halljuk! Halljuk!) Nézzük meg, hogy mennyi is azoknak a száma, akik törpebirtokosok, illetőleg földnélküli proletárok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak és akiket földdel ki kellene elégíteni abban az esetben, ha földosztás útján akarjuk a problémát megoldani. Törpebirtokos van Magyarországon egy holdon aluli 25.000, 1—5 holddal bíró 294.000; tehát 320.000 azoknak a száma, akiknek átlagosan 2—2"5 hold a birtokuk. De ezenkívül van a teljesen nincsteleneknek az óriási tömege. A gazdasági cselédek száma 215.000, azután napszámos, házzal és kis kerttel, de föld nélkül van 91.000 és a teljesen birtoktalan mezőgazdasággal foglalkozó kereső népesség 461.000 fővel szerepel a statisztikában, ami együttvéve 770.000 főt tesz ki, nem családtagokkal együtt, hanem családtagok nélkül, mint keresők. Ha én ezeket ki akarnám némileg elégíteni t és a 2—V~A holddal bíró törpebirtokos földjét legalább öt holdra kiegészíteni, amely földmenynyiség nélkül alig tud egy család megélni a földből, ehhez 800.000 katasztrális hold föld kellene. Ha ugyanezt akarnám tenni a földnélküli proletárokkal, akkor kellene 3,850.000 hold föld, az előbbivel együttvéve 4,650.000 hold föld. Nézzük, mennyi áll rendelkezésünkre. És itt egy Károlyi-félé földreformalapot < veszek, amelynél senkinek nem maradna többje, mint 500 hold földje. (Gr. Esterházy Móric: Károlyi Mihály!) Igen, Károlyi Mihály. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezer holdon felüli szabad birtokos