Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

200 Az országgyűlés képviselőházának \ amikor ezeket a kérdéseket nyugalomban lehetett volna tárgyalni, nem vétettek elő, és maga ez a ény jelzi azt, hogy milyen nagy reformkorszak küszöbén állunk. Magának a miniszterelnök úrnak egy beszédéből is azt vettem ki, — amelyben elismerte ugyan, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervezetet egy miniszterelnöki fiók porló aktáiból szedte ki, de^ amelyben ugyanakkor gúnyosan mutatott rá, hogy MZ cl reform nem sokat ér, amely az íróasztal fiókjában marad — mondom, magának a miniszterelnök úrnak ebből a beszédéből is azt vettem ki, hogy nem a reform tartalma, hanem az a tény fontos, hogy napirendre került ez. a kérdés és hogy ez jelzi, a nagy reformkorszakot. Lehet t. Ház, hogy normális viszonyok között ebben van némi igazság, csak éppen ebben az esetben nem igaz ez és pedig azért nem, mert ezt a kérdést nem a miniszterelnök úr hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amely kormányzói nyilatkozat a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el és amely a hitbizományi reformot már akkor bejelentette. Hogy azután ez bizonyos halasztást .szenvedett, annak oka nem az volt, hogy az akkori kormány megijedt a saját reformkészségétől, hanem egyedül és kizárólag a bekövetkezett gazdasági és pénzügyi krízis volt az ok, amely legalább is kétségessé tette, hogy a hitbizományi reform rendjén felszabaduló és megmozduló földnek földbirtokpolitikai célokra való felhasználásához a szükséges pénzügyi eszközök: rendelkezésre fognak-e állni, ifren vae:v nem? (Ügy van! a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem lehet pénz, nélkül semmit sem csinálni!) Azóta javultak a viszonyok, ma sem tudjuk azonban, hogy milyen mennyiségű föld fog megmozdulni a hitbizományi reform folytán és most sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a rendelkezésre álló pénzösszegek elegendők lesznek-e, vagy nem. Ennek folytán én nagy tisztelettel adózom a miniszterelnök úr bátorságának, hogy ezt a javaslatot mégis előveszi. Igaz, hogy ez a bámulatom és tiszteletem egy kissé megtorpant a 19. $ olvasásakor, amelyből kisül, hogy a nagy bőkezűséggel sza* baddá tett föld az eredeti javaslat szerint 12 évre most már az új birtokosok kezén köttetik aneg; igaz, hogy ez az intézkedés a bizottsági tárgyalás rendjén változást szenvedett és ez a határidő hat évre szállíttatott le. Engedje meg azonban a miniszterelnök úr, ha egy kissé éles kifejezést fogok használni. Én nem nagy csodálattal adózom egy olyan reformmunkának, amely egy nagy reform látszatát kelti, de ugyanakkor és ugyanabban a törvényjavaslatban gondoskodik róla, hogy a javaslat 'következményei, várt következményei és célja egy későbbi generációra váljék csak aktuálissá, mint ahogyan ezt a jelen javaslat teszi. En azt hiszem, nyugodtan bízhatom az objektív közvélemény megítélésére, hogy melyik eljárás őszintébb: az-e, amely nem nyúl egy reformhoz addig, amíg annak összes előfeltételei nincsenek megadva, nem nyúl hozzá, ha nem. biztos a végrehajtás tekintetében, vagy az-e, amely egy nagy reform látszatát ke^ti, de ugyanakkor gondoskodik arról, hogy annak aktualitása egy későbbi generációra tolassék át. (Ügy van! Ügy van! half elöl. — Farkasfalvi Farkas Géza: Vakulj magyar!) Ha ennek ellenére kész vagyok megszavani ezt a javaslatot, úgy ennek valóban nem oka a 3. ülése 1936 január 31-én, pénteken. politikai bizalom, (Mozgás.) amelyet az imént általam felemlített metódus sem volt képes bennein öregbíteni. Nem a politikai bizalom az oka állásfoglalásomnak. Ellenkezőleg. Bizonyítékát kívánom szolgáltatni ma leadandó szavazatommal, hogy soha sem állott meg az a tétel, amelyet & minister elnök úr felállított, hogy az ő nagy reformjait, nagy reformgondolatait a háta mögött ülő pártnak azok a tagjai, akikhez magamat is bátor vagyok sorozni, (Felkiáltások balfelöl: A esáklyások!) elgáncsolni készültek., De megszavazom a javaslatot egy más okból is és ez a fontosabb. Azt hiszem, hogy soha sem volt nagyobb érdek, mint ma, hogy a birtokpolitikai kérdéseket kiemeljük a pártpolitikai ellentéteknek, a társadalmi, szociális, gazdasági és egyéb nehézségeknek és ellentéteknek abból az atmoszférájából, (Helyeslés balfelől.) amely atmoszfra ezeket a kérdéseket csak megrontani és helytelen irányba terelni alkalmas. {Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Helyeslés a jobboldalon.) Hogy egyszemélyes momentumot is vegyítsek a kérdésbe, én évtizedek óta foglalkozom birtokpolitikai kérdésekkel. Kezdtem ezt a munkát még annakidején a háború előtt Erdélyben, amikor lándzsát törtem a telepítés mellett^magyar érdekből azért, hogy az Erdélyben sűrűn eladásra kerülő magyar birtokok magyar kézen tartassanak meg. (Ügy van! Ügy van!'• a középen.) Ha Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam itt egy levelet olvas fel, amely szerint^ Erdélyt azért vesztettük volna el, mert idejében földosztást nem eszközöltünk Erdélyben, úgy nézetem szerint, bármennyire is elismerem az ő jóhiszeműségét,, bármennyire elismerem azt, hogy őt csakis a meggyőződés vezeti,, azt kell mondanom, hogy ebben egy szemernyi igazság nincsen. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középén.) Sehol Magyarországon olyan egészséges birtokeloszlás, mint Erdélyben, nem volt. (Ügy van! a jobboldalon.) Az, aki kissé ismeri az errevonatkozó adatokat, tudja, hogy Erdélyben a nagybirtok a mezőgazdaságilag megmívelhető földnek nem nagyobb részét foglalta el, mint 8—9%-át Hol van ettől az aránytóla magyar Alföld? Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy ezt a 8%-os magyar birtokot nem osztottuk fel akkor a román parasztok között,, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.), hanem az, hogy ezt a 8%-ot is hagytuk elporlani a román parasztság javára és nem a magyarok javára. (Ügy van! Ügy van! taps a jobb- és a baloldalon.) Ha szabad nekem, mint e Ház régi tagjának egy tanácsot adnom az én fiatalabb képviselőtársamnak, úgy ez csak az lehet: tartózkodjék attól, hogy ezt a kérdést, az egész birtokpolitikai kérdést a túlfűtött hangulat (Ügy van! Ügy van! jobbfelől), azon hangnemében tárgyalja itt ebben a Házban, ahogy az részéről történt. (Ügy van! Ügy "van! jobbfelől.) Ezzel nem használ saját magának, de nem használ az országnak: sem. (Ügy van! Ügy van! taps jobbfelől. — Egy faing a jobboldalon: Ránk nem hallgat!) Foglalkoztam birtokpolitikái kérdésekkel a háború után is, hiszen mint miniszterelnök, nagyatádi Szabó Istvánnal én hajtottam végre azt a földbirtokreformot,, amelyet ma olyan vígan és olyan könnyűszerrel gáncsolnak és kritizálnak. De higyje el nekem amelyent. túloldal, hogy ez egy nagy forradalmi hullám levezetését jelentette, (Ügy van! balfelől.) amely levezetés nélkül és pedig azon módszerrel és azon eszközökkel való levezetés nélkül, ahogyan