Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-76
10 Az országgyűlés képviselőházának 76. mert ezáltal mégis nyugodtabb atmoszférát teremtett és mindenesetre helyes volt, hogy a földbirtokpolitika általános reformja előtt a budgethez szabott kereten belül igyekezett megtenni azt, amit földbirtokpolitikai téren meg lehetett tenni. Csak helyeselhetem, hogy a kormányt ezekben a kérdésekben egy igazán higgadt, konzervatív gondolat töltötte el. Hiszen mindnyájan, akik a bizottsági tárgyalásban résztvettünk és akik ezeket a törvényjavaslatokat áttárgyaltuk, igazán köszönettel kell, hogy legyünk az igazságügyminiszter úr iránt, hogy a mi kéréseinket és kívánságainkat a legmesszebbmenőén honorálta és ahogy az egész törvényjavaslat a bizottságban abban az átformálásban részesült, amely ma a Ház előtt van. (Propper Sándor: Kétesértékű dicséret!) Az én meggyőződésem az, hogy forradalmi és hebehurgya megoldása a hitbizományi kérdésnek valóban nem lehetséges, hanem igenis át kell gondolni, amint hogy át is gondoltatott az egész. Azt olvasom a 8 Örai Újság egyik számában: »Deák Ferenc szelleme és a mai hitbizományi javaslat«, hogy azt követelik, hogy a hitbizományok azonnal felosztassanak és követelik azt, hogy ezek azonnal el legyenek osztva és nem tudom, mi mindent. Un mindenesetre nagyon sajnálom, hogy éppen a Deák Ferenc szelleme alatt tömörült magyar ifjúság mond ilyent. (Mózes Sándor: Nagyon helyes! — Rassay Károly: Mit csináljanak, ha Deák Ferenc is azt mondta?) Ha legalább azt mondták volna, hogy Jászi Oszkár körül csoportosulnak, akkor lehetett voma ezt így követelni. De nem lehet ma azt mondani, hogy mi felforgatunk mindent. (Rassay Károly: Szóval, tévedett? — Propper Sándor: Deák Ferenc rossz kalkulust kapott!) En azt hiszem, hogy az általános eltörlés nem vezetne a földbirtok reneszánszához. Az ősiség minden kautéla nélkül való eltörléséből is csak bajok származtak az országra. Nem volt annak semmi előnye (Rassay Károly: Az ősiség eltörlésének?) és a vége mi volt? Nem az, hogy a kecsegtető intenzív gazdálkodás megindult, hanem hogy még intenzívebben írták be az adóbetétlapokra, a C-lapokra a több tartozást és végeredményben a kisgazdatársadalom még jobban eladósodott. Még szeretném megemlíteni a törvényjavaslatnak a kishitbizományokra vonatkozó részét. En a magam személyében azt hiszem, hogy a kis hitbizományok nem fognak eléggé gyökeret verni a magyar népben, (Rassay Károly: Az már igaz!) mert a magyar nép, az ő családi gondolkodása, az ő családi érzése nem alkalmas arra az ideára, hogy ő kis hitbizományokat teremtsen. (Ügy van! a baloldalon-) A magyar kisgazda mindig arra gondol, hogy ha egyszer ő nincs, akkor gyermekei egyformán részesüljenek a vagyonból és éppen ezért nem hiszem, hogy ez a hitbizományi gondolat nagyon nagy népszerűségnek örvendene, (Halljuk! Halljuk!) mert, mint mondom, a magyar nép^ sohasem fogja bevenni azt a szokást, hogy éppen csak az egyik gyermekére hagyja a vagyonát. (Rassay Károly: Akkor miért kodifikáljuk? — Br. Berg Miksa: Szüntessük meg!) Inkább úgy lehetne az egész kérdést megoldani, hogy valamiképpen talán a telepítés során biztosíthatnánk a születendő gyermekeknek bizonyos jogokat. Mert az egykét talán el lehetne hárítani, ha az a gazda tudná, hogy ha gyermeke születik, az a gyermek kap valamiképpen hat vagy tíz iUése 1936 január 21-én, kedden. holdat, amelynek árát 20 éves törlesztéssel fizetheti, úgyhogy mire a gyermek felnő, a vételár ki volna fizetve és a gyermek kapna egy bizonyos vagyont. Azt hiszem, sokkal gyorsabban tudnánk segíteni a kisgazdák vagy földmívesek bajain a törzsöröklés bevezetése helyett akkor, ha egyszer irgalmatlanul belenyúlnánk a kartellek és nagybankok dzsungelébe. Sokkal jobban lehetne a magyar kisgazdát lélekzethez juttatni, ha nem sújtanák már azok a nagy terhek, azok a nagy adósságok... (Felkiáltások a baloldalon: Nyúljanak bele! — Patacsi Dénes: Kendezni kell a földhözjuttatottak ügyét. — Propper Sándor: Kendezzék! Önök vannak a kormányon!) Rendezni kell azokat a kérdéseket, amelyek ma a kisgazdák feje felett tornyosulnak. (Patacsi Dénes: Ez az első!) Nem lehet ma újabb földet adni a kisgazdának, amíg a régi teljesen adósságban van. (Propper Sándor: Fellner Pálnak tessék ezt megmondani!) Igenis látni^ kell a gazdának, hogy ha Ő dolgozni fog, élvezni fogja munkája gyümölcsét, félre fog tenni valamit ós nem fog minden évben egy újabb váltót prolongálni, amelyet azután megint a bankok tesznek zsebre. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! En mindenesetre az egész magyar hitbizományi reform körül csak egy kérdést látok, amelyet a liberális újságok is sokat táplálnak és ez az, hogy a magyar vagyon magyar kezekben is maradjon. (Rassay Károly: Nem megy idegen állampolgárok kezére!) Én attól félek, hogy ez a magyar vagyon, ez a magyar ősi vagyon sokszor idegen kezekbe fog menni, idegen emberekhez fog vándorolni, akikhez a magyaroknak semmi közük sines. Ez az egyedüli félelmem. Különben látom a kormány magyar és keresztény érzületét és remélem, hogy keresztül is fogja tudni vinni ezt az ideát. Dinnyés Lajos igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy igenis vannak kartell- és nagytőke-hitbizományok ma. Ezt nem tagadom, de ma a földhöz kötött hitbizományoknok megvan a nemzeti céljuk, megvan az ősi céljuk, amelynek azonban a hitbizományi tulajdonosok meg is feleltek és amelyet meg is tartottak. Azt hiszem, hogy Dinnyés Lajos igen t, képviselőtársam is a keszthelyi akadémiát végezte és éppen azért nem értem azt a támadást, amelyet a keszthelyi akadémia ellen intézett, hogy tudniillik az csak azért alapíttatott, hogy a Festetics-uradalom gazdatisztjei ott kiképzést nyerjenek. Azt hiszem, nagyon sok magyar gazdatiszt került ki onnan, nagyon sok munkát végeztek ott és azt hiszem, nem azért alapították ezt az intézetet, hogy egyéni célokat szolgáljon, hanem igenis azért, hogy közcélt szolgáljon. Mélyen t. Ház! A magam részéről — mint mondottam — nemzeti reform és intézkedés elől sohasem zárkózom el. Mindenesetre remélem, hogy a magyar kormány igenis szem előtt fogja tartani mindig a tősgyökeres magyar emberek érdekeit és meg fogja akadályozni a magyar földnek idegen kezekbe való vándorlását. Ebben a reményben elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elsősorban szeretném megnyugtatni Festetics t. képviselőtársamat, hogy a fennálló rendszer mellett az a veszedelem, hogy a felszabaduló hitbizományi ingatlan valamely