Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. 183 tassék az 1900:XXVIL te. revízióját keresztülvinni, hogy igenis minden ilyen birtokon — állapítsuk meg a határt ezer holdban, vagy a katasztrális tiszta jövedelem arányában — okleveles gazdatisztet alkalmazzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, de én nem tudom a földet tisztán magántulajdonnak tekinteni. Nemzeti érdek múlik azon, hogy kié a föld és az ország szempontjából nem közömbös, — különösen nem közömbös ma — hogy azon milyen gazdálkodás folyik. Már pedig szaktudás nélkül gazdálkodást folytatni nem lehet. Ezért kötelezni kell ezeket a birtokokat arra, hogy ok leveles gazdatiszteket alkalmazzanak. Mi állandóan azt hangoztatjuk, hogy agrárország vagyunk, de ha megnézünk sok birtokot, azt látjuk, hogy azokon szakképzettség nélkül gazdálkodnak és olyanok vezetik a gazdálkodást, akiktől nem is lehet várni, hogy okszerűen és rentábilisan gazdálkodjanak. Érdekes megfigyelni, hogy pontosan az újszerzeményű nagybirtokok azok, amelyek nem alkalmaznak okleveles gazdákat. Helyes a törvényjavaslatnak az a rendelke zése, amely a hitbizományi birtokokat bizonyos felügyelet alá helyezi abból a szempontból, hogy azokon helyes és okszerű gazdálkodást folytassanak. Ezek felügyeletére a m. kir. gazdasági felügyelőségeket rendeli ki a javaslat. A m. kir. gazdasági felügyelőségek létszáma azonban ma olyan alacsony, hogy kizárt dolog, hogy a gazdasági felügyelőség ennek a feladatának meg tudjon felelni, illetőleg, ha ennek megfelel, egészen bizonyos, hogy más fontos feladatát fogja ezért elhanyagolni. Ha tehát a törvényjavaslat ezt a rendelkezést hozza, akkor indokolt lenne a gazdasági felügyelőségek létszámának szaporítása, mert a mostani létszám mellett ezt a feladatkörüket nem tudják teljesíteni. Különben is egy elvet leszögezhetünk: azt a gondolatot, hogy a nagybirtokoknál bizonyos felügyeletet gyakorolunk, feltétlenül helyesnek tartom az előbb említett okoknál fogva, mert igenis a földet ma nem lehet isztán magántulajdonnak tekinteni. Ez nemzeti érték, tehát a gazdálkodást ellenőrizni igenis indokolt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azért a magántulajdonra vigyázni kell! Nincs megállás! •— Fábián Béla: Nincs bizony! Repül a nehéz ko .i..) abból a szempontból, hogyha a telepítési törvényjavaslat a Ház elé kerül, ezen a kereten kívül elsősorban azok a birtokok vétessenek igénybe hasonló megítélés alkalmával, amelyekről bebizonyosodik, hogy rajtuk teljesen rossz és nemzeti szempontból káros gazdálkodás folyik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon tág fosralom. hogy mi a jó gazdálkodás! — Fábián Béla: Ki fogja megállapítani? — Horváth Zoltán: A szolgabíró? A jegrző? — Mózes Sándor: Az élharcosok! — Zaj.) Horváth igen t. képviselőtársamról meg vagyok , győződve arról, hogy minden kérdésbe politikát visz be. És ha minden kérdéshez hozzá is szól, én a képviselő úrnak magas jogi tudását soha kétségbe nem vontam és felszólalásainak tárgyilagosságát sem. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Dehogy nemi) Én a magam rés zérói nem! De amikor itt tisztán gazdasági vonatkozású kérdést tárgyalok, ne méltóztassék abba rögtön politikai kérdést belevinni. (Zaj a jobb- és baloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ügyész! Ügyész!) Még egy érdekes momentumra kívánok rámutatni. A hitbizományi kisbirtok kérdését az j én megítélésem szerint bizonyos vonatkozás<jkj>' ban elejtették a tárgyalások során, illetőleg a legtöbb képviselőtársam kijelentette, hogy ez távol áll a magyar néplélektől, ezt nem lehet megcsinálni, sőt egyenesen káros ezeknek a kötöttségeknek szaporítása. A külföldi példák nem ezt mutatják, hiszen tudvalévő dolog, hogy Németországban ezt a kérdést rendezték, amennyiben az ú. n. Reichs-Erbhofgesetz szerint a 125 nektáron aluli földbirtok, tekintet nélkül arra, hogy akarja-e az illető, vagy nem akarja, bevezetendő az ú. n. törzsöröklési kataszterbe és ott az egyedi öröklés van rendszeresítve. Ez feltétlenül helyes, nemcsak a birtokelaprózódás megakadályozása szempontjából, mert hiszen ezt másképen is lehetne rendezni, de helyes azért, mert így egészen bizonyos, hogy új erős kisgazdacsaládok keletkeznek. A magyar példára is hivatkozhatom, mert a vitézi birtokok intézménye is többé-kevésbbé hasonló és állítom, hogy ez meg is felelt a cél; nak, olyannyira, hogy a németek a mi vitézi földjeink intézményének szabályait bizonyos vonatkozásban az ő kis-hitbizományaiknál figyelembe vették. (Farkasfalvi Farkas Géza: Hála Istennek, csakhogy ők is tanulnak valamit tőlünk!) Akkor tehát végeredményben ezt a javaslatot helyesnek kell tartanom. Érdekes azonban, hogy Németországban nincs megszabva, hogy mindig az elsőszülött örököljön és ezt én sem tartanám szükségesnek megszabni. (Fábián Béla: Olyan családi verekedések lesznek, hogy csak úgy zengeni fog!) Ebből csak azt látom, hogy Fábián t. képviselőtársam nem ismeri a magyar nép lelkét. (Zaj.) Megengedem, hogy egyes osztályoknál az öröklésnél az örökösödés körül közelharc folyik, (Fábián Béla: Kézigránátok fognak előkerülni a fegyvertárból!) a magyar földbirtokosnál azonban mindig az apának irányítása szabja meg végeredményben azt, hogy ki menynyit kapjon a vagyonból. Én magam is helyesnek tartanám, ha szabadon hagynánk ezt a kérdést olyan értelemben, hogy az örökhagyó állapítsa meg, kire hagyja földjét. (Zaj a baloldalon.) Németországban például a legkisebb fiú örökli a földet, illetőleg ez a szokás kezd elterjedni abból az elgondolásból, hogy így az apa még életében tud gondoskodni többi fiai! nak, illetőleg gyermekeinek elhelyezéséről. A hitbizományi kisbirtok ellen a túlsó ol; dalról főleg azt hozták fel, hogy ez az egykéI nek nemhogy ellensége, de egyenesen elősegí; tője lenne. Méltóztassék megengedni, ezt alapI vető tévedésnek tartom. Ha ugyanis megnézj zük a dolgot, azt látjuk, hogy az egykének nem j szociális oldalai, hanem azt mondhatnám, ; igenis, gazdasági okai vannak. Hiszen azt lát| juk, hogy az egyke nem ott pusztít, ahol a legi szegényebb a néposztály, a legszegényebb a ylj dék, hanem igenis ott, ahol a legvagyonosabb ! a kisgazda, (Fábián Béla: így van!) mert fél, | hogy földje elaprózódik, fél, hogy a család tulajdonából a föld kikerül, tehát igyekszik azt a család tulajdonában megőrizni. Hiszen, aki ismeri a magyar nép lelkét, tudja, hogy a magyar ember mindent elkövet, hogy a család tulajdonában maradjon a föld. A kérdést megfordíthatom és azt mondhatom, hogy az egyke nem más, mint törvénytelen családi hitbizomány, mert azt, amit nem tud törvényesen megcsinálni, megcsinálja törvényen kívül. (Zaj bal felől.) Meg vagyok róla győződve, — éppen a külföldi államoknak erre vonatkozó tapaszfai alapján — hogy ezek a családi hitbizok igenis, alkalmasak arra, hogy az 26*