Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-82
184 Az országgyűlés képviselőházának 82 egyke pusztítását is ellensúlyozzák. Az, hogy ezt eddig Magyarországon nem vették igénybe,, nem ok arra, hogy meg ne csináljuk. Igenis, mindent el kell követnünk mindenféle kedvezménnyel, adókedvezményekkel, iskoláztatási kedvezményekkel, hogy ezt a gondolatot népszerűsítsük, mert egészen bizonyos, hogy ez alkalmas lesz egy új erős kisgazdaosztály kialakítására. Már pedig megítélésem szerint ez az új erős kisgazdaosztály kell, hogy a jövőben a nemzet gerincét szolgálja, abból a szempontból is ? , amelyet Rakovszky igen t. képviselőtársam említett, mert ebből kell kialakulnia annak az egészséges középosztálynak, amely ennek az államnak nemzeti és szellemi irányítását kell, hogy a kezébe vegye. Az nem lehet akadály, amit méltóztatott mondani, hogy végeredményben volt már egy ilyen próbálkozás a földbirtokreformmal kapcsolatban az osztatlan családi birtokok alapításával, mert hiszen ez olyan súlyos terheket rótt arra, aki azt a földet végeredményben megkapta, hogy ezeknek különösen a mai gazdasági viszonyok között eleget tenni nem tud. Érdekes az, — ha már a földek elaprózódásáról,, birtokpolitikai kérdésekről beszélünk — hogy miként alakult Magyarország birtokpolitikája, mikép alakulnak az egyes földbirtokkategóriák ebben az országban, vájjon ha adó vagy retrográd irányban-e, s vájjon egyes államokban jobb-e a birtokmegoszlás, mint nálunk? Erre vonatkozólag rendkívül érdekes adatokat kapunk, ha összehasonlítjuk az 1895. és 1936. évi kataszteri összeírás adatait. Az egy holdon aluli üzemek 1895-ben az összes földállománynak 0"63%-át tették ki, ma pedig 1'8%-át. Itt nem tudok osztozni abban, amit Rakovszky igen t. képviselőtársam hangoztatott, hogy minden körülmények között, lehetőleg mindenki földhöz kell, hogy jusson, akármilyen kevés négyzetmétert is kapjon az illető. Méltóztassanak megengedni, ez nemzetgazdaságilag egyenesen káros; mert ezekben az üzemekben okszerű mezőgazdálkodást folytatni nem lehet. Megítélésem szerint a földbirtokpolitika gerince itt feltétlenül az kell, hogy legyen, hogy olyan nagyságú üzemet adjunk egy embernek, hogy abból családját feltétlenül el tudja tartani. Nem szabad összetéveszteni a földbirtokpolitikát egy esetleges házhelyrendezéssel, mert ez két különböző dolog és éppen abból erednek a különböző tévedések, hogy igen sok képviselőtársam ezt a két kérdést összekeveri. Feltétlenül helyesebb lett volna a földbirtokreform alkalmával heyes házhelyrendezést csinálni, mint az, hogy egypár holdat adtunk, a községtől távolfekvő holdakat a nincstelen mezőgazdasági munkás részére, mert az abból nem tud megélni, a nemzeti termelésből pedig ezek a területek egyenesen kiestek. (Fábián Béla: Ügy van!) Ha megnézzük az 1—5 holdig terjedő kisbirtokokat, azt látjuk, hogy ezek aránya 5'21% volt 1895-ben és 9*7% ma. Ha megnézzük az ezer holdon felüli birtokokat, azt látjuk, hogy 1895-hen 32*27% volt az összes földtulajdonosok kezén, 1930-ban pedig 23"7%, tehát igenis a nagybirtok csökkenését tapasztalhatjuk ezekből az adatokból, tehát egy helyes földbirtokpolitika felé irányuló tendenciát tapasztalhatunk itt. T. Ház! Ezt a javaslatot nemcsak azért tartom helyesnek, mert a kormány nyújtotta . ülése 1936 január $0-án, csütörtökön. be és én a kormánypárt padsoraiban foglalok helyet, hanem azért is, mert állandóan földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalkozom s én a jelenlegi javaslatot ebből a szempontból is helyesnek tartom. Hiszen éppen Darányi Kálmán igen t. földmívelésügyi miniszter úr mondotta, hogy a földhöz való hozzányúlás a legnagyobb óvatoságot igényli.. Tény az, hogy sokkal többet ártunk az országnak, ha esetleg az adottságoknak meg nem felelő földbirtokpolitikát folytatunk. Én a földet nemcsak termelési tényezőnek, hanem hatalmi ' tényezőnek is , tartom. Es tény az, hogy a föld nemcsak termelési tényező, hanem hatalmi tényező is, amely a kisembereknek megélhetést, ennélfogva függetlenséget, a nagybirtokosoknak pedig hírt, tekintélyt s rendelkezési jogot biztosít. Éppen ezért találóan mondja a közmondás: akié a föld, azé az ország. Ha megnézzük az egyes államokat, azt látjuk, hogy a föld eloszlása tükörképe egy állam politikai és gazdasági felfogásának és szervezetének. A feudális ország a nagybirtokok hazája; a demokratikus ország a kisbirtokok hazája. Kétségtelen tehát, hogy ebben a vonatkozásban a törvényjavaslat a kívánalmaknak feltétlenül megfelel. T. Ház! Az idők folyamán a birtokpolitikában mindenütt változások következnek be. Az elaprózás révén a föld éppen olyan változásokat szenved, mint a társadalom, vagy a természet minden jelensége. A társadalomnak és a kormányzatnak pedig éppen az az egyik feladata, hogy ezeket a jelenségeket észrevegye és amennyiben ezeket a nemzet számára helyesnek és megfelelőnek tartja, megfelelő birtokpolitikával ezt a kérdést elősegítse. Ennél többet vagy kevesebbet tenni egyenesen káros a mai adottságok mellett, a benyújtott törvényjavaslat pedig igenis ezt a célt szolgálja. T. Ház! Miután megítélésem szerint ez a törvényjavaslat igenis alkalmas arra, hogy elősegítse a helyes és megfelelő birtokpolitikát és lehetőséget nyújt arra is, hogy egy egészséges kisgazdaosztály alakuljon ki, a kormány iránt is bizalommal viseltetvén, a törvényjavaslatot altalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobbolda Ion és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) ^ • Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat: illeti a szó. (vitéz Scheftsik György: No, agrár ügyvéd úr, halljuk!) Horváth Zoltán: T. Képviselőház! Előttem szólt t. képviselőtársam azt állapította meg, hogy ez a törvényjavaslat gazdasági javaslat és így bizonyos elsőbbséget arrogált velem szemben, (vitéz Scheftsik György: Joggal!) aki nêm voltam mezőgazdasági kamarai titkár, hanem ügyvédember vagyok. De én meg arra kérem, hogy azért mégis méltóztassék megengedni, hogy a gazdasági' kérdésekhez legalább tapasztalataim alapján hozzászólhassak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mielőtt ezt tenném, meg kell kérdeznem igen t. képviselőtársamat, hogy miért nevezi ezt a javaslatot gazdasági javaslatnak? (Dulin Jenő: Mr sem értjük!) A miniszteri székben, t* képviselőtársam, az igazságügyi miniszter úr ül. (vitéz Scheftsik György: Emebben meg a földmívelésügyi mir niszter úr!) Eddig úgy tudtuk, — a parlamentáris szokások szerint -?- hogy mindegyik miniszter a saját reszortjába tartozó javaslatot képviseli. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Mózes Sándor: Tehát az örökjogit az igazság-
