Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

182 Az országgyűlés képviselőházának 8 mint ahogyan ezt nagyon jól említi a csehszlovák köztársaság nagy angol barátja, Seaton Watson egyik munkájában (olvassa): »Biztosabb eszközt a magyar parasztság elidegenítésére nem lehet kitalálni, mint alkalmasnak látszó politikát, hogy cseh és szlovák telepeseket helyezzenek a határ mellé a régi magyar hitbizományi birtokokra,, akik az^ idők folyamán a szlavizálás eszközeit szolgálják majd.« Ilyen körülmények között nem lehet tehát azt mondani, hogy Magyarország az egyetlen állam Európában, ahol a hitbizományi birtokok kötöttsége továbbra is fennáll. Méltóztassék megengedni, hogy ezekután egészen röviden kitérjek a törvényjavaslat egyes főbb rendelkezéseire. Kétségtelenül helyes, — azt hiszem, túloldali képviselőtársaim is elfogadták ezt — hogy az erőbirtokok kötöttségét meghagyták. Ez nemcsak abból a szempontból jelentőségteljes, hogy fából meglehetősen nagy importunk van, hanem azért is, mert vannak úgynevezett kimondottan erdőterületek,, amelyeket másra, mint erdőgazdálkodásra, nem is szabad használni. Az ilyen erdőterület fennmaradása tehát feltétlenül kívánatos és kétségtelen, hogy egy erdőgazdasági üzemet sokkal jobban és okszerűbben lehet fenntartani és továbbfolytatni, ha ez a terület egy kézben van és azon egy üzemterv szerint folyik a gazdálkodás. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ha nem is e törvényjavaslat keretén belül, de esetleg a végrehajtási utasításban lehetőleg térjen ki a felszabaduló olyan legelőterületekre, amelyek kimondottan legelőterületek, amelyeken más mezőgazdasági üzemágat rentábilisan nem lehet folytatni. Célzok itt a nagykiterjedésű homoki vagy szikes legelőterületekre, amelyek a, hitbizományi 'kötöttségből felszabadulnak és eladásra vagy parcellázásra kerülnek. A nemzeti termelés szempontjából ez határozottan káros volna, tehát indokolt lenne, ha ezeket a területeket továbbra is mint legelőterületeket tartanok meg a mezőgazdaság számára, hiszen a legtöbb község úgyis legelőhiányban szenved,, tehát kívánatos volna ezeket a. területeket továbbra is mint legelőterületeket hasznosítani. (Helyeslés.) A javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a kötöttség végeredményben csak hat év után szűnik meg, feltétlenül helyesnek tartom, bár ezt a rendelkezést a túloldalon nem tartják heyesnek, mert azt mondják: ha már ilyen javaslattal jön a kormány, akkor azonnal szüntesse meg a kötöttséget. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, miért tartom helyesnek a magam megítélése szerint, hogy ez a kötöttség nem szűnik meg azonnal. Elsősorban is eladó földben hiány nincs. Ma legfeljebb pénzhiányról beszélhetünk, de nem eladó földekben való hiányról, úgyhogy ha ma valaki földet akar vásárolni, sajnos, igen alacsony áron a legjobb földeket vásárolhatja meg. (Dinnyés Lajos: Ügy beszél, mint egy »öreg csáklyás«!) Ha tehát ezek a területek a kötöttség alól azonnal felszabadulnának, akkor egészen bizonyos, hogy nagyobb mennyiségű föld kerülne kínálatra, vagyis az amúgyis alacsony földárakban újabb hatalmas zuhanás következnék be. De helyes a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése azért is, mert a várományosok most kénytelenek lennének ezeket a földterületeket, amelyeket kapnak, azonnal áruba bocsátani, mert ?. ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. nincs annyi forgótőkéjük, hogy azokon a mezőgazdasági gazdálkodást folytathassák. Mi abban a hitben élünk, hogy a hitelélet meg fog javulni annyira, hogy ezek a földbirtokosok hitelhez fognak majd jutni. Hiszen ha megnézzük éppen a törvényjavaslat által megadott örökösödési rendet ^ ezekben a hitbizományokban, ennek nyomán igen sok középbirtokkal fogunk találkozni, már pedig indokolt és földbirtokpolitikai szempontból fontos, hogy ezek a középbirtokok megmaradjanak. Már csak ezért sem tartanám indokoltnak és célszerűnek, hogy ezek a földterületek azonnal eladásra kerülhessenek. Van itt egy másik szempont is. Nevezetesen, nézzük meg, hogy ha ezek a földek ma szabadulnának fel, kiknek a kezébe kerülnének ezek a földek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsidók!) Annak az osztálynak a kezébe, amelyre nézve opportunus volna, hogy földhöz jusson, ma nincs pénz, s nem kívánatos, hogy a föld ennek következtében éppen olyan elemek kezébe kerüljön, amelyek nem földszeretetből, hanem spekulatív célzattal vásárolnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Friedrich István: Körül van írva, ahelyett, hogy azt méltóztatnék mondani: zsidókézbe! Ez Őszinte beszéd volna! Meg kell mondani! — Derültség. — Elnök csenget.) I Meg kell említenem azt is, hogy a 19. § szerint, amely ezt a kérdést rendezi, ezeket ' a felszabaduló hitbizományi területeket földbiirtokpolitikai és telepítési célokra igénybe lehet venni, tehát a kormányzat politikai célkitűzését egyáltalában nem befolyásolhatja az, hogy ez a kötöttség csak hat év múlva szűnik meg. Az feltétlenül helyes, hogy a törvényjavaslat bizonyos vonatkozásban a kisbérleti rendszert állítja előtérbe, mert megítélésem szerint a mai adottságok mellett ez a leghelyesebíb formája annak, Ihogy erős és megfelelő kisexisztenciákat teremtsünk. Itt ki kell térnem még az okleveles gazdatisztek kérdésére. A törvényjavaslatban a végkielégítést illetően történnek intézkedések, de meg vagyok győződve róla, hogy a végrehajtási utasításban ezt a kérdést jobban rendezik, mint ahogyan a törvényjavaslat sejteti. Egészen kétségtelen ugyanis, hogy ezek az okleveles gazdatisztek, akik munkájukat és fáradságukat beleölték, abba a birtokba, jogot formálhatnak ahhoz, hogy a hitbizományi kötöttség megszűntével, a hitbizományi birtokok feloszlatásával kenyér nélkül ne maradjanak. Nagyon helyes az az elgondolás, hogy a megmaradó hitbizományi területen feltétlenül okleveles gazdákat kell alkalmazni. Nem hi; szem, hogy van főiskolát végzett társadalmi réteg, amely annyira nehéz helyzetben volna, mint éppen az okleveles gazdatisztek. A rendelkezésre álló statisztikai adat nem mérvadó erre nézve, de az okleveles gazdatisztek és erdőtisztek egyesületében is több, mint ezer állásnélküli okleveles gazdatisztet tartanak nyilván. Méltóztassék elhinni, hogy ők az országnak egyik legképzettebb, legmagyarabban gondolkozó és érző, fiatal polgárokból álló társadalmi rétege, tehát elhelyezkedésüket minden vonatkozásban elő kellene és elő kell segíteni. De necsak mindig a hitbizományi birtokokat terheljük meg ilyen kívánságokkal, hanem terheljük meg azokat a nagybirtokokat is, amelyek nincsenek ilyen lekötöttség alatt. Ezért méltóz-