Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. után elvi álláspontomból kifolyólag a hitbizományi megkötöttség teljes eltörlését tartom helyesnek és ezzel szemben a javaslat .homlokegyenest ellenkező álláspontot foglal el, azt nem all módomban elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Megay Meissner képviselő úr. Megay Meissner Károly: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mint elméleti és gyakorlati gazda, a tárgyalás alatt lévő, a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál kizárólag annak gazdasági vonatkozású kérdéseit vegyem tárgyalás alá, illetőleg ennek a törvényjavaslatnak közgazdasági kihatásait világítsam meg, annyival is inkább, mert úgy a parlamenti bizottság ülése alkalmával, valamint a Ház plénuma előtt is igen t. jogászképviselőtársaim kimerítő és magas színvonalú vita keretében foglalkoztak a javaslat jogi részével. Mielőtt még magával a javaslattal foglalkoznék, méltóztassanak megengedni, hogy az előttem felszólalt Kakovszky Tibor képviselőtársam beszédének egyes részleteivel foglalkozzam. Beszédét talán két részre oszthatnám fel. Az egyik része t társadalompolitikai értekezés volt, a másik része pedig a hitbízomány kérdésével volt kapcsolatos. Azt, amit Kakovszky Tibor igen t. képviselőtársam társadalompolitikai szempontból a javaslattól teljesen függetlenül mondott, — méh; tagadom — többékevósbbé magam is vallom és hirdetem. Aláírnám azt is, amit a hitbizományi reformmal kapcsolatosan a földbirtokpolitikáról mondott akkor, ha a hitbizományi reform lenne a kormány földbirtokpolitikájának gerince, alapja. Miután azonban a hitbizományi reform csak kiegészítő része a kormány földbirtokpolitikájának és mintegy elhárítja azokat az akadályokat, amelyek később a telepítés során felmerülhetnek, nem tudom aggályait osztani, mert hiszen a kormány földbirtokpolitikájának éppen azok a célkitűzései, amelyekről Kakovszky Tibor képviselőtársam beszélt. (Dinynyés Lajos: Csak kitűzik acélokat, de nem valósítják meg. — Ellenmondások a jobboldalon es a középen. — Dinnyés Lajos: Meddig várjunk! Lassanként kinő a szakállunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Megay Meissner Károly: Egy hitbizományi törvényjavaslat tárgyalásánál • nem lehet^ telepítési kérdésekről beszélni és éppen itt tévesztik el a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim beszédjükben ezt a gondolatot, amennyiben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem földbirtokpolitikai törvényjavaslat és csak majd a telepítési törvényjavaslat lesz az. * Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem további során részleteiben is foglalkozzam azokkal a kérdésekkel, amelyeket Kakovszky Tibor a hitbizományi javaslattal kapcsolatban megemlített. Méltóztassanak megengedni, hogy Malasits Géza képviselőtársam felszólalásával is foglalkozzam v

aki visszautasitotta azt a vádat, amellyel állítólag gróf Teleki Mihály képviselőtársunk illette, hogy t. i. nekik szociáldemokratáknak az iparral sokkal szorosabb nexusuk van, mint a mezőgazdasági érdekeltséggel. Bár beszéde során hangoztatta. hogy szívesebben foglalkoznak az iparral azért, mert az ő megítélésük szerint ez liberális gondolatviláguknak inkább megfelel, szükülése 1986 január 30-án, csütörtökön. 179 ségesnek tartom ezzel a kérdéssel azért is foglalkozni, mert ez a kérdés lépten-nyomon felmerül a magyar közélet homlokterében. Egyenesen tagadom azt, hogy a nagyipari érdekeltségek termelésében liberális gazdálkodás folynék. Mert ha megnézzük a nagyipari termelést, igenis azt látjuk, hogy annak gazdasági vetülete teljesen kötött, és éppen azért ne méltóztassék támadni bennünket, mezőgazdákat, ha mi is azt hirdetjük, hogy ezt a kötöttséget meg akarjuk csinálni a mezőgazdaság terén is, hiszen ha megvan az ipar terén a rajonizálás, az egységes ármegállapítás, a kartelszerű szervezkedés, akkor méltóztassanak megengedni, ezt a harcot mi osak akkor fogjuk feladni, ha ezt a gazdasági álliberalizmust a túlsó oldalon is lerombolják. (Zaj.) A törvényjavaslat tárgyalását igen sokan arra használták fel, hogy támadást intézzenek a nagybirtok ellen, helyesebben szakadást keresnék és érdekellentétet egyrészt a mezőgazdasági munkások és kisbirtokosok, másrészt a nagybirtokosok között. Ez igen kényes kérdés és kényes kérdés különösen; akkor, ha kint a parlamenten kívül, talán a képviselői beszámolók alkalmával ezt a kérdést kiszínezik, mert állítom, hogy csak látszólagos érdekellentét van pillanatnyilag a mezőgazdasági munkás, a kisgazda és a nagybirtokos között. Ez a látszólagos ellentét éppen a jelenlegi gazdasági élet nehézségeinek következménye, tehát semmi körülmények között sem szabad ezt a látszólagos ellentétet mélyítenünk, mert ezáltal' nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az országnak, sem teszünk szolgálatot. (Ügy wan! Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztattak, mint az ellentét egyik kirívó példáját említeni azt, hogy 80 fillér napszámbért fizet a magyar mezőgazda a mezőgazdasági munkásnak. (Farkas István: Még kevesebbet!) Lehet, hogy sok helyen még kevesebbet is, készséggel koncedálom, de méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mi lis nagyon jól tudjuk, hogy a 80 filléres napszám, vagy az a még kevesebb napszám, amelyet esetleg fizetnek, a mezőgazdasági munkásnak primer életszükségletét sem fedezi. (Ügy van! Ügy van!) Ezért a körülményért azonban ne méltóztassék a nagybirtokot vagy a mezőgazdaságot támadni, mert állítom, hogy a mezőgazdasági üzem ezzel szemben a 80 filléres napszámmal is ráfizet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Farkas István: Ezer évig csak ráfizetésből élt a nagybirtok! — vitéz Scheftsik György: Nem ezer évig, csak most! — Friedrich. István: Hát mit kell csinálni? — Zaj.) Kögtön válaszolok erre a kérdésre. Ha %,

f mezőgazdasági üzem rentabilitását helyreállítjuk, a mezőgazdaság újra magasabb napszámbért tud fizetni. De kérdem, megvan-e a mezőgazdaságban az, ami az ipar részéről bizonyos ármegállapító bizottságokban jut kifejezésre, amelyek igenis, megállapítják, hogy bizonyos árnívón alul az ipari cikkeket nem szabad eladni, mert abban az esetben az iparvállalat ráfizet. Kérdem, van-e egyetlenegy ilyen ármegállapító bizottság a mezőgazdaság terén? Valaki szóvátette-e azt, vájjon

: ráfizetéssel termel-e a magyar mezőgazda akkor, amikor kevesebbért adta el a búzát vagy a rozsot, mint amennyit a zsák ára megérti (Folytonos zaj.) Ebben a vonatkozásban tehát r teljesen rosszhiszemű a szocialistáknak az a támadása, amely a mezőgazdaságot teszi felelőssé ezért