Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-82
Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. 177 abban az irányban, hogy a többi miniszter urakat, akikre a kérdés pénzügyi szempontból tartozik, megnyugtató megoldásra serkentse és ösztönözze. Az 1920. évi földreform kereken egy millió hold földet juttatott kisembereknek: 941.000 holdat törpebirtokként és 260.000 házhelynek 59.000 holdat. Ezek a földhözjuttatott emberek ma a legszörnyűségesebb helyzetben vannak. Hiába hozta a kormány azt az igén helyes intézkedést, hogy törlesztés helyett használati díjat fizetnek, az elmaradt tölesztési részletek olyan borzasztó teherként nyomják ezeket a nyomorult kisembereket, hogy lélekzethez, sem tudnak jutni. Es most, az a kisember adót fizessen, használati díjat fizessen, törlesztési részleteket fizessen, (Zaj a baloldalon.) és ha az illetőnek van egy kis Faksz.-háza, még a taksz.-nak is kell fizetnie: képtelen mindezeket megfizetni. Ha tmindenniap volna neki napszáma, 80 filléres napszáma, imég abból a napszámból sem telnék neki .ezeknek a terheknek a fedezésére. En nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék ebben a kérdésiben a többi miniszter úrral együtt rendet teremteni, mert nekem az a felfogásom, hogy addig, amíg a régieket a földből kimozdítják, kitelepítik, új telepítést nem lehet esinálni ebben az országban. Ha van pénz új telepek létesítésére és új telepesekre, akkor elsősorban kell lenni pénznek arra, hogy a régieket, akik 10 éve a földben ülnek, megvédjük és őket életerős exiszteneiákká tegyük. Ezek, az emberek, akik annak idején földben részesültek, voltak azok, akik a harctéren, de meg a forradalmak alatt is becsületesen - viselkedtek, és társadalmi szempontból is szörnyű,- katasztrofális hatású lehet, ha azt látják, hogy rosszabbul jártak, akik -becsületeseik voltak, (Zaj. — Elnök csenget) mint. annak idején a hadikölcsönösök is rosszul jártak: a becsületes ember elvesztette a a pénzét, aki svájci frankba vagy nem tudom, külföldi papírokba fektette, annak ma is jól megvan a pénze a zsebében. Ugyanígy-jártak ezek is. Aki nem kapott földet, sokkal jobban járt-, mint aki kapott és akitől elvették, az különösen nagyon jól járt, megkapta pénzének háromnegyed részét. (Br. Vay Miklós: Az járt legjobban, akitől elvették a földet, ez az igazság!) Ezek mind frontot járt, frontharcos emberek. Ha a frontharcostörvényről lesz majd szó, mint ahogyan arról beszélnek, hogy lesz szó, ezeket kell a legelsősorban kielégíteni és ezeknek nyomorúságán segíteni kell, mert 550.000 családfőről és — hacsak néggyel szorozzuk meg ezt a számot —a családtagokkal együtt 2,200.000 ember sorsáról van itt szó. Ezek a munkapiacot sem tehermentesítették, továbbra is munkakeresők maradtak, mert abból az egy vagy másfél hold földből megélni ma egyáltalában nem tudnak, különösen nem ezek mellett a terhek, mellett. Ezek a volt katonák. akik vérüket hullatták a hazáért, megérdemlik,' hogy minden figyelmünk feléjük forduljon. Igaza van Prohászkának, — nem akarok ezzel senkit meghántani, csak ennek a nagy apostolnak márványba kívánkozó szavait óhajtom felolvasni —amikor azt mondj a (olvassa): »Nincs az a gróf, nincs az a herceg, nincs az a püspök, akinek annyi joga volna az ősi földhöz, a hazai kényéihez, mint annak a hősnek, aki saját vérével küzdötte azt ki.« Igen t. Ház ! Hasonló a helyzet az úgynevezett Faksz-házhelytulajdonosoknál. 110 pengő az évi annuitás! Nem mondom, nem drága kölcsön ez kommerciálisán véve, hiszen 4%-os törlesztéses kölcsön, de nem bírja, képtelen az illető megfizetni a 110 pengőt, meg az adót, amikor azonkívül még van neki egy kis Ofb.telke is. (Mózes Sándor: Nem keresi meg!) Igaz, hogy most már elegendő, ha a kamatot fizeti meg, de csak a kamat 67—68 pengő egy esztendőben. Ezt legalább addig, amíg egy kicsit a gazdasági javulás szelét nem érezzük. szüneteltetni kellene, vagy legalábbis olyan keveset kellene fizettetni velük, amennyit * elbírnak, de érezzék, hogy még nem az övék az a házhely a polgári jogrend sxeri.it . (Lázár Andor igazságügyminiszter: Fizetik elég rendesen! — Mózes Sándor: Nem tudják! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Tudják fizetni. — Horváth Zoltán: Nálam nem tudják fizetni! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Nekem adataim vannak, a képviselő úr ezeket nem ismeri ! — Friedrich István: Tudomásul kell venni! — Mózes Sándor: Vannak vidékek, ahol nem tudják fizetni!) Az én vármegyém a legpontosabb adófizető vármegyék egyike. Sopron vármegye ma is 90%-ban befizette adóját. Ennek örülök és mindig azt mondom: emberek, rendesen, becsületesen, szépen fizetni az adót, az állammal szemben első kötelesség. Látom azonban, hogy ezeket a -terheket az Ofb.-vel, a Faksz.-szal szemben nem tudják fizetni. Nem a Faksz. ellen emelek szót, örülök, hogy van ilyen intézmény, mert a legutóbbi öt esztendő alatt a kerületemben más munkaalkalom nem volt, minthogy a képviselő Faksz.-kölcsönt hozott a kerületbe és így némi építkezés történt. De ma képtelenek ezeket a terheket megfizetni; nem azért nem fizetik, mert nem akarják, hanem mert nem bírják. Valami megoldást kellene találni. Utóvégre ez nem olyan boszorkányos mesterség. Ha van a Mftr.-nak 3 millió és egyéb más célokra X millió, akkor ezek számára is lehetne legalább átmenetileg .valami megoldást találni. Még egy súlyos igazságtalanság a régi földbirtokpolitikában, — ismét azért mondom, nehogy beleessünk — amelyet több községben is láttam, hogy azoknak a földeknek, amelyeket kiosztottak, a kataszteri tiszta jövedelmét felemelték és a barázdás szomszéd nagybirtok kisebb kataszteri tiszta jövedelem után adózik. (Zaj.) Ez történt pl. Veszkény községben. r És amikor én egy deputáció alkalmával a pénzügyminiszter úrnak ezt előadtam, akkor ő azt mondta: Ihj kisbirtok rentábilisabban tud gazdálkodni, mint a nagybirtok. Azt mondtam: bocsánat, kétféle mértékkel nem lehet mérni; mert vagy rentábilis a kisbirtok és akkor tessék a nagybirtokkal szemben kisbirtokpolitikát inaugurálni, vagy pedig fordítva van, és akkor tessék a kataszteri tiszta jövedelmet itt is egyenlővé tenni a másikkal. Ezek aizok az igazságtalanságok, amikor a kisember mindig a súlyosabb terhet érzi a vállán. Ha egyformán kellene szenvedni, ő is belenyugodnék ebbe. ' Sokszor azt mondja nekem az a kisember: kérem, uram, azt hiszem, hogy 1920-ban azért csinálták ai földbirtokpolitikát, hogy elmenjen a kedvünk a földtől. — Ha ezt látja az ember, sokszor valóban igazat kell adni nekik. Sok szó esett itt arról is, hogy melyik birtokkategória ad ki több keresőt és tart el több eltartottat. Ez szerintem nem lehet vitás és erre nézve csak néhány adartot sorolóik fel, jamelyeket egy nagyion konzervatív könyvből, egy
