Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-81
168 Az országgyűlés képviselőházának < kénytelen itt a nyilvánosság előtt a pénzügyminiszter úrhoz fordulni és az Ő figyelmét erre az eljárásra felhívni. Két elvi szempont az, amelyre elsősorban támaszkodnunk lehetne ez ellen a gyakorlat ellen. Ezt, sajnos, csak azért hozom fel, hogy elvi álláspontunk is kifejezésre jusson, nem pedig azért, mintha a legcsekélyebb reményeim is volna arra, hogy ebben a kérdésben a mai viszonyok között az elvi álláspont érvényesülésére számítani lehessen. Az egyik elvi álláspont a nőnek a munkához való joga. A mai gazdasági rendben, amely a család szerepét és feladatkörét döntően másként vonja meg, mint a megelőző korok, szerintünk elvileg a nőnek is joga van képességeit és tehetségét felajánlani a társadalmi munkafolyamatban. A másik elvi ok pedig az egyénnek az a joga, hogy magánéletét úgy alakítsa, ahogyan ő akarja: ha hajadon akar maradni, vagy férjhez akar inenni, ebbe a magánügyébe semmiféle magánvállalatnak beleszólása nem lehet. A magánember legegyénibb jogába való brutális beavatkozás a házassági tilalom. Ezekről azonban ma nem lehet beszélni, mert ki beszélhet ma elvileg a nő munkajogáról, amikor sokezer férfi van állás és kereset nélkül; ki beszél az egyéni életalakítás jogáról akkor, amikor a, munkáltató kapitalista vállalkozó a munkavállalónak még az álmába is beleszólást akar nyerni 1 ? Gyakorlati ervekkel kell tehát ezt a szörnyű, embertelen és közérdekellenes gyakorlatot megvilágítani, olyan gyakorlati érvekkel, amelyekből kitűnik, hogy a pénz hatalma ma már odáig megy, hogy keresztülmegy az államérdeken, keresztülgázol a kormány hivatalosan vallott és támogatott családvédő politikáján, olyan gyakorlati érvekkel, amelyek rámutatnak arra, hogy a pénz hatalma még a törvény érvényesülését is megakadályozza. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) T. Ház! Ma a kistisztviselők és a kistisztviselőnők abban a korban, amely a házasságkötésre a legalkalmasabb, nem keresnek anynyit, hogy családot tarthassanak el belőle. Áll ez elsősorban a horribilis jövedelemmel bíró biztosítási intézetekre, amelyeknek szégyenletes munkabérstatisztikáját csak az javítja, hogy a mammufcfizetésű vezérigazgatók fizetéseit is a tisztviselői fizetésekhez számítják. Nyole-tíz évig várnak egymásra fiatal jegyespárok addig, amíg kettőjük fizetése elegendő lesz arra, hogy abból a két fizetésből együtt lehessen családot alapítani. Hozzá „kell tennünk ehhez azt is, hogy abból a kettős fizetésből az esetek tömegében felmenő és lemenő ágbeli, valamint oldalági hozzátartozóikat is támogatni kell az illetőknek. En elismerem, hogy nagyon szép elgondolás az, amely azt mondja, hogy a nő a házasságkötés után maradjon otthon, de ezt egyrészt nem teheti azért, mert ezek a kistisztviselőnők nem mehetnek mesebeli hercegekhez feleségül, akik őket fizetésükből el tudják tartani, másrészt pedig az anyának, „vagy az anyósnak, vagy a munkanélküli nőhozzátartozónak munkaereje a legtöbb kisháztartásban elég a háztartási munka ellátására, a munkájából elbocsátott fiatalasszony tehát felesleges otthon a háztartásban. Indokolható volna a mai körülmények között a férjhezment tisztviselőnő elbocsátása akkor, ha a férj keresete elérné legalább a család eltartásához szükséges minimumot, de ennek elbírálása egyénien, esetenként kellene. 1. ülése 1936 január 29-én, szerdán. hogy történjék, semmiesetre sem azon a statáriális módon, ahogyan most általános gyakorlatként végrehajtják ezt a biztosítási magánvállalatoknál. Azt a brutális eljárást, hogy a férjhezment tisztviselőnőt helyzetének, szociális viszonyainak vizsgálata nélkül egyszerűen kidobják, — amely példát most már a nagy pénzintézetek, tehát a gazdaságilag legteherbíróbb munkáltatói rétegek is követnek — az állam és a társadalom érdekeivel szögesen ellentétben állónak tartom és ezért tartom szükségesnek a kormány figyelmét erre felhívni. Az állaim érdeke azt kívánja, hogy családok jöjjenek létre, mert öngyilkosságot követ el az az állam, amely ezt megakadályozza, vagy ezt nem segíti elő. (Ügy van! Ügy van!) Ha a magángazdaság ezzel az államérdekkel szemben a házasságkötést a maga gazdasági eszközeivel lehetetlenné teszi és megakadályozza, akkor ennek a kétféle érdeknek összeütközése arra kell hogy bírja az államot, hogy a maga érdekének érvényesülését minden eszközzel segítse elő. Mert mi következtfiet'ik a biztosító magánvállalatok ilyen intézkedéséből és ebből a gyakorlatból 1 ? Az kö vétkezhetik, hogy a kistisztviselőnő nem megy férjihez, egyedül marad, azt mondhatnám, egy világi kolostorban él, (Propper Sándor: Aggszűztenyésztés mesterségesen!) vagy pedig következhetik a másik dolog, hogy túlteszi magát ezeken az intézkedéseken, formailag nem köt házasságot, de lényegileg há zasságiban él. Ebből azonban az államnak csali kára szárinazhatik, mert az állam szervei előtt kötött házasságiból még a legrosszabb anyagi viszonyok között is származnak gyermekek, hiszen a nőiben élő anyai érzés keresztültör a^ legridegebb gazdasági elgondoláson is, de a házasságon kívüli együttélés igenis oda vezet számtalan együtt ható ok következtében, hogy a gyermekáldást minden eszközzel megakadályozzák. Nos tehát, amikor az állam és a társadalom a házasságon kívüli együttélést üldözi és a legkülönfélébb joghátrányokkal sújtja ezt s az ebből származó gyermekeket, a nélkül, hogy ennek jogosultságát elismerném, azt kell mondanom, 'hogy ha ezeket a joghátrányokat a férfi és a nő a gyermek érdekében el akarják kerülni, akkor nincs a világnak semmiféle munkáltatója, akinek erkölcsi, vagy szociális jogosultsága volna ahhoz, hogy ennek útjába álljon. T. Képviselőház! A másik gyakorlati érv, amely a biztosító magánvállalatoknak ez ellen az újabb gyakorlata ellen szól, az, hogy a kötelezvény aláírása — vagyis, hogy ezek a tisztviselőnők vállalják azonnali elbocsátási indokul a férjhezmenetelt — azt jelenti, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyainak törvényerejű rendszabályait megkerülik és kijátsszák ezek a vállalatok, mert ezekben a törvényerejű rendelkezésekben a felmondási időről szólva, egyetlen szó sincs arról, hogy ha például a tisztviselőnőnek kinő a bölcsességfoga, vagy rövidre vágatja a ihaját, vagy más magánügyére vonatkozóan történik valami, vagy pedig férjlhezmegy, ezt a fennálló rendelkezések azonnali elbocsátási oknak ismernék el. A férjhezmenetellel nem változik az alkalmazott munkakészsége, hiszen legtöbbször még azt a kedvezményt sem adják meg a férjhezment munkavállaló tisztviselőnőnek a kevésbbé szigorú vállalatok, hogy a házasságkötést közvetlenül követő napon elmaradjon munkájából. A fiatalasszony már kora reggel ott ül a munkaihelyén és dolgozik, végzi a munkáját s ezzel
