Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. hatnak rendzavarások és onnét is át lehet jönni a hidon a Belvárosba s egy budai vigadói gyűléssel kapcsolatban is lehet veszélyeztetni a Belvárost, ha ezek a szempontok fennállnak. Éppen ezért a miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen.) vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! A multheti interpellációs napon egy nem hozzám intézett interpelláció folyamán Czirják Antal igen t. képviselőtársam a következőket mondta egy csendőrrel kapcsolatban (olvassa): »Kunszentmártonban történt, hogy egy varrónőnek, aki nem is foglalkozott varrással, hiszen a saját ruháját sem maga varrta, 60 pengő adóhátralékot mutattak ki, amelyet ő megfizetni nem akart, de nem is tudott volna megfizetni.« Elnök (Csenget.): Kérem a miniszter urat, hogy ebbeli válaszát később méltóztassék előterjeszteni, mert most Peyer Károly képviselő úr interpellációjával kapcsolatban következik a határozathozatal. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úrnak Peyer Károly képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház, a választ tudomásul vette. A belügyminiszter urat illeti a szó. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Visszatérve az előbb elmondottakra, Czirják Antal igen t. képviselő úr az interpellációja folyamán még a következő kijelentést tette (olvassa): »Szekeres jegyző úr, akinek hiába magyarázta, hogy tévedés állhat fenn, behívott két csendőrt és ott a községházán szedte ki a fülbevalót a varrónő füléből és 22. és 29-ikére árverést hirdetett. Ennek megkell szűnnie.« Haám Arthur képviselő úr közbeszólt: »A csendőr szedte ki a fülbevalót?« — Czirják Antal képviselő úr azt felelte: »Igen!« T. Ház! Miután az interpelláció nem hozzám volt intézve, erre a közbeszólásra és megállapításra természetesen nem lehettem felkészülve, ennek következtében. ténybeli adatok alapján kívántam ezt a nagyon valószínűtlennek hangzó állítással kapcsolatos igazságot megállapítani és így megállapítottam a következőket. Ez a tényállítás a valóságnak nem felel meg. Ellenben a tényállás a következő. Tény az, hogy az említett esetben -a jegyző kívánságára igenis odajött egy csendőr, aki' azonban az egész ügy alatt passzív magatartást tanúsított s : hozzá sem nyúlt a Zsidó Ilona nevű végrehajtást szenvedőhöz. (Peyer Károly: Rossz neve van! — Derültség.) A fülbevalóhoz nem nyúlt, a leányhoz nem nyúlt, ennek következtében a képviselő úr állítása téves. A csendőrség nem viseli magát ilyen módon és sokkal kisebb hibákat sem követ el. Hogy a csendőrség milyen módon viseli magát, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy felihozzak eseteket a végrehajtással kapcsolatban, azonban igaz tényeket. (Peyer Károly: Biztosan kii fizették az adóját a hátralékosnak!) Igen, kérem, majdnem ez történt. (Derültség.) Méltóztassanak meghallgatni, mert igen t. képviselőtársam a szeget fején találta. (Peyer Károly: Sejtettem mindjárt!) Egy szakaszparancsnok, aki Bátaszéken szolgálatot teljesít, ^egy a községházán tartott adó árverés alkalmával, amelyre mint ellenőrző járőr karhatalomként volt kirendelve, az árverést szenvedőt megszánva, annak tehenét saját pénzén megvette, nehogy azt pár pengőért elárverezzék, és közölte vele, hogy a tehenet b áramkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. üléseitJ36 január 29-én, szerdán. 167 átveheti, akár részletfizetésre is. Ennek a tehénnek az átvétele meg is történt.^ Szóval ezt az embert meg is mentette. (Felkiáltások: Derék ember!) Egy másik esettel is tudnék szolgálni. Egy másik törzsőrmesterről, a szakosa örsparancsnokról van szo. (vitéz Makray Lajos: Tolnában!) A képviselő uraknak ezek után nincs panaszra olkuk a csendőrség ellen. Ugyanaz történt tehát, egy másik csendőrörsparancsnokkal és egy »másik szegény emlberrel kapcsolatban, akinek disznaját váltotta^ magához és bocsátotta azt neki rendelkezésére. Ezt azért kívánom megállapítani, mert a csendőri visszaélésekről, amelyek nem szoktak megtörténni, sajnos, itt igen gyakran esik szó. Elnök: Következik Kéthly Anna kép viselőtársunk interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz egyes biztosító magánvállalatok magatartásáról tisztviselőnőik férjhezmenetele ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjiék az interpellációt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter únhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a felügyelete alá tartozó egyes biztosítási magánvállalatok megtiltják tisztviselőnőik férjhezmenetelét? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes biztosítási magánvállalatok a maj gántisztviselő'k felmondási idejére vonatkozó törvényes rendszabályok kijátszásával hajadon tisztviselőinőiket olyan kötelezvény aláírására kényszerítik, amelyben a férjhezmenetelt, mint azonnali elbocsátási okot ismerik el? 3. Rendelkezésre áll-e a miniszter úrnak olyan rendszabály, amellyel a szóbanforgó biztosítási magánvállalatoknak ezt a magatartását megakadályozza, mivel ez úgy az állam érdekeivel, mint a kormány hivatalos családvédő politikájával szöges ellentétben áll?« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Néhány évvel ezelőtt a biztosítási magánvállalatok központi érdekképviselete, a Biztosítási Intézetek Országos Szövetsége egy egységes határozattal életbeléptette azt a rendszabályt, amelyben tisztviselőnőinek megtiltotta a férjhezmenetelt és hogy ennek a tilalomnak hatását biztosítsa, ezekkel a tisztviselőnőkkel aláíratott egy kötelezvényt, amelyben ezek a tisztviselőnők a férjhezmenetelt, mint azonnali elbocsátásra okul szolgáló indokot elismerték.- (Peyer Károly: Férjhezmenés mint büntetendő cselekmény!) Akkor, amikor ezt a rendszabályt hoztak és mi értesültünk erről, a magántisztviselők érdekképviselete a leghevesebb tiltakozással kísérte ezt a rendszabályt és olyan közvéleményt alakítottunk ki ellene, hogy annak életbeléptetése hosszú időn keresztül elmaradt, illetőleg ezen kötelezvény érvényesítésére nem került sor. Ujabban azonban azt tapasztaljuk, hogy egyes biztosítási magánvállalatok ezt a határozatot felújítják, illetőleg eddig nem tapasztalt szigorúsággal őrködnek azon, hogy tisztviselőnőik ne menjenek férjhez. Aki pedig ezt a tilalom ellenére mégis megkockáztat;)a, kénytelen állását elhagyni. Ez ellen a barbár rendszabály ellen először megkíséreltük a közvetítés mindenféle kiegyenlítő eszközét, de sajnos, eredmény nélkül. Éppen azért vagyok 23