Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

166 Az országgyűlés képviselőházának nek, örvendetesen növekvő idegenforgalmunkat sem lehet veszélyeztetni azzal, hogy teljesen felelőtlen elemek, amelyek, rendben nem tarthatók, amelyekkel szemben a rendőrség retorziókkal csak akkor élhet, amikor már elhajították a követ, amellyel az ablakokat beverték, a Belvárosba bebocsáttatnak. Ilyen embereket a Belvárosba beereszteni nem lehet, és ilyen alkalmakat a Belvárosban teremteni szintén nem lehet. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Farkas István: Szóval másodrendű polgárok a munkások. — Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Nem arról wan szó! — Farkas István: Tudomásul vesszük, miniszter úr: Nekünk csak a Tattersallba szabad mennünk, a Belvárosiba nem!) Állok olyan közel a magyar munkásokhoz, mint a képviselő úr áll. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A magyar munkássághoz békében is, háborúban is álltam olyan közel. Nem demagógizálok olyan mondásokkal, hogy »másodrendű« valamely társadalmi réteg. (Nagy taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Tetteivel nem bizonyítja!) Megállapíthatjuk azt is, hogy itt nem arról volt szó, hogy gyűlést akartak tartani a szociáldemokraták beszámoló céljaira, mert ennek az egész kérdésnek a kezelése a Népszava hasábjain megmutatja a tendenciát. Annyira mutatja, hogy mire megy ki a dolog, hogy érdemes ebből a cikkből néhány szót felolvasni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Halljuk a nagy titkot! — Olvassa): »Egyszóval szociáldemokrata képviselői beszámolót tartani tilos.« — Ha azt a feleletet kapja a szociáldemokratapárt, hogy bárhol tarthat gyűlést, a Tattersallban vagy máshol, csak a Vigadóban nem, (Pey'er Károly: Nincs benne a végzésben!) akkor nem lehet azt írni, hogy képviselői beszámolót tartani tilos. (Propper Sándor: Mégis az a helyzet!) Man merkt die ' Absicht und wird verstimmt, — mondja a német közmondás és ez ebben az esetben teljes mértékben áll(Ügy van! a jobboldalon. — Buchinger Manó: A mi részünkről! — Zaj.) Nem akarom kihasználni a helyzetet a szociáldemokratapárt kárára, ezért válaszomat be is fejezem. (Zaj a jobboldalon. — Buchinger Manó: Ugyan büszke lehet rá!) Nem hittem volna, "hogy ez az igazán előzékeny és minden jogos kívánságot szem előtt tartani kívánó kezelési mód, amely ebben a kérdésben a kormányzat részéről megnyilvánult, — és amelyet tényekkel tudok bizonyítani — ilyen beállításban fog ebben az interpellációban szóbakerülni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Peyer Károly: T. Ház! Szinte sejtettem, hogy a miniszter úr ezt a választ fogja adni. (Egy hang a jobboldalon: Előre tudta! — Derültség a jobboldalon.) Ez nem olyan kérdés, amely nevetéssel intézhető el, ehhez több is kell. Ezt a gyakorlatot ismerem már. Máskor is, amikor gyűlések betiltását reklamáltuk, az illető belügyminiszter úr, a belügyminiszter úr valamelyik elődje felhozta ezeket az adatokat. (Propper Sándor: A csáklyások is ezt mondták!) Nem akarnám, hogy a Ház e tekintetben tévedésben legyen. A fennálló rendelet értelmében minden műhelyértekezlet, 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. minden előadást be kell jelenteni. Azok az adatok tehát, amelyeket méltóztatott felolvasni, nem politikai természetű gyűlésekre vonatkoznak, hanem vonatkoznak tudományos előadásokra, szépirodalmi előadásokra, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) szociálpolitikai előadásokra, műhelyértekezletekre, amelyeken a munkások gazdasági bajaikat, munkabérpanaszaikat s a többit tárgyalják... (vitéz Scheftsik György: És egyiken sem volt szó politikáról!) Az ön politikájáról a legkevésbbé sem, az bizonyos, (Derültség. — Egy hang a jobboldalon: Ez a baj!) csak a mienkről. (Farkas István (vitéz Scheftsik György felé): Csak magának szabad politizálni, annak, aki dolgozik, nem! — vitéz Scheftsik György: És maga mit csinál? — Zaj.) Én tehát ezeket az adatokat csak abban a vonatkozásban említem fel, hogy ezeket már régóta ismerem. Csak azt kívánom még megemlítem, hogy a főkapitány úr végzése nem azt mondja, amit a belügyminiszter úr most legutóbb mondott. Mert ha a főkapitányi végzés azt mondja, hogy ezt a gyűlést a Belvárosban az idegenforgalom stb. szempontjából a főkapitány úr nem tartja megengedhetőnek, az egészen más. A főkapitány úr azonban azt mondja, hogy ezen a gyűlésen olyan egyének megjelenése várható, akiknek a magatartása a gyűlés nyugodt lefolyását veszélyezteti. Ez olyan állítás, amely semmivel •íincs alátámasztva. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ami azokat az adatokat illeti, amelyeket a miniszter úr felolvasott és azokat a károkat, amelyeket annakidején a Belvárosban okoztak és hogy az mikor történt, hangsúlyozni kívánom, erős a gyanúm, hogy ez egy diákzavargás alkalmával és nem a mi gyűléseinkkel kapcsolatban történt. (Derültség és zaj.) Azt hiszem, hogy ,ez a diákzavargás, amely heteken keresztül veszélyeztette a Belváros utcáit, — hiszen ezzel a diákzavargással kapcsolatban a főváros főbb forgalmi pontjain állandó rendzavarások és tüntetések voltak — sokkal nagyobb kárt okozott a budapesti idegenforgalomnak, mint okoznak a mi gyűléseink és ha a,diákzavargások miatt méltóztatott volna a főkapitány úrnak ilyen végzéseket kibocsátani, akkor ez még helytálló lett volna, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez is helytálló!) Nem helytálló, t. miniszter úr, ezt méltóztassék megengedni. Tudom, hogy vannak bizonyos szempontok, amelyek miatt a munkásságot távol kívánják tartani a korzótól, mert abból indulnak ki, hogy a munkás nem való a korzóra. (Zaj.) Mi láttuk ezt más alkalommal is. (Egy hang a jobboldalon: Ezt csak mondják!) Az ilyesmit nem mondják, az ilyesmit csinálják. Megvan a rendőrhatóságnak erre a maga apparátusa, a maga sablonja vagy ahogyan azt szakszerűen mondják, simlije. Tessék elővenni a rendőrségnek a 3. vagy 5. számú mozgósítási beosztását és elzárni bizonyos útvonalakat addig, amíg a gyűlés résztvevői a Belvárosból el nem vonulnak. Hiszen ezek a résztvevők csakis azokon az útvonalakon tudnak elhaladni, amelyek a Belvárosból kifelé vezetnek. Szerintem tehát semmi akadálya nincs annak, hogy egy ilyen gyűlés a Belvárosban megtartható legyen. Éppen azért kérem a miniszter urat, hogy ettől a gyakorlattól méltóztassék eltekinteni. Mert ha ez fennáll, akkor fennáll a budai Vigadóra is, hiszen a budai Vigadóból is át lehet jönni. A budai Vigadóban is előfordul-