Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. 159 jelenlegi rendelet 55. §-a kimondja, hogy az állatok részére f féléves takarmánymennyiség, az emberek részére pedig egyhavi élelemmenynyiség hagyható hátra. Ezen rendelkezésen módosítani kell olyan módon, hogy az emberek is kapjanak a foglalásnál legalább annyi kedvezményt az élelmiszer tekintetében, mint amennyit az állatoknak biztosítanak. Azután ott van a minimumnak, vagyis a legkisebb napszámnak a megállapítása. Egészen más, ha egy családtalan ember keres^ 80 fillért vagy 1 pengőt közönséges napszámért, mert abból esetleg le lehet valamit foglalni, de ha egy sokgyermekes családos emberről van szó, annak közönséges napszámát nem lehet lefoglalni. Méltóztassék ezeket a kívánalmakat az adókezelési rendeletben keresztülvinni. T. Ház! Én újból arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, adja ki a közadók kezeléséről szóló rendeletet minél előbb. Ez előnyös lesz az államkincstárra nézve is, mert kevesebb munkát, kevesebb utánjárást, kevesebb utánszámítást kell az adózó közegeknek végezniök, de előnyös lesz az adózókra nézve is, akik nem fognak az adóívekkel ott ácsorogni az adóhivatalok előtt és nem fognak állandóan veszekedni a jegyzőkkel és az adóhatóságokkal a miatt, hogy mennyi is a tar--, tozásuk. Természetesen kérném azt is, hogy — ha lehetséges — bocsássa a pénzügyminiszter úr ezeket a rendeleteket kibocsátásuk előtt a Ház illetékes bizottsága elé, hogy azokhoz hozzászólhassunk és azokra nézve javaslatainkat vagy észrevételeinket megtehessük. Kérem, a pénzügyminiszter úr szíves válaszát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! Az egyenesadókra vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállításának munkálatait, amit azt a képviselő úrnak múlt év május 15-én adott válaszomban elmondottam, már az elmúlt évben megindítottam. Ezek a munkálatok folyamatban is vannak és cél: szerűnek láttam ezeknek a munkálatoknak a kiterjesztését a fogyasztási adókra és az illetékekre is. A helyzet tudniillik az, hogy az egyenesadók terén teljesen összefoglaló hivatalos összeállításokkal már évek óta rendelkezünk. A baj csak az, hogy a viszonyoknak folytonos változása folytán módosítások és kiegészítések és új jogszabályok váltak szükségessé, amelyek ezeknek a kódexeknek egység-ét megbontották és meglehetősen nehezen kezelhetővé és áttekinthetetlenné tették. Itt azonban a hivatalos összeállítás, amilyen kétségtelen előnyt jelent az áttekinthetővé tétel és az egyszerűsítés szempontjából, annyira mégsem bír fontossággal, mint például a fogyasztási adóknál, amelyeknek legnagyobb részénél tulajdonképpen még az abszolutizmus idejéből származó ősrégi pátensekkel és különböző szabályokkal állunk szemben, amelyek a részletekben számtalanszor módosíttattak. Itt tényleg csak a pénzügyi hatóságok ismerik ki magukat^ tehát ezeknek áttekinthető egészbe való foglalása tulajdonképpen sokkal nagyobb szolgálatot jelent az adózó közönségre és mindazokra nézve, akik vele foglalkoznak, mint az egyenesadóknál. Sok tekintetben hasonló a helyzet az illetékeknél. Mint méltóztatnak tudni, az illetékelkKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. nél ilyen összefoglaló szabályozás tulajdonképpen csak a vagyonátruházási illetékeknél van, ahol — ha jól emlékszem — 1920-fban megalkottunk egy eirre vonatkozó összefoglaló törvényt. A többi illetékek terén azonban legnagyobb részben nincsenek meg ezek az összefoglaló szabályok. Ha tehát egy sürgősségi sorrendet meg lehet; állapítani, aikkor először jön az illetékek szabályozása, azután jönnek a fogyasztási adók s csak azután •következnek az egyenesadók. Kiterjesztvén ezt a kod'ifilkáeiós munkálatot ezekre a kérdésekre is, természetesen bizonyos halasztást szenved az egésznek egységes előkészítése, de nem túlságosan hoszFfsá halasztást. Elsietni ezt a kérdét a szabályozandó kérdések fontosságánál és f szövevényességénél fogva, nem lehet, és én módot akarok adni arra, — amire, azt hiszem, az interpelláló képviselő úr is utalt — hogy az adózók törvényes érdekképviseletei ezeket a tervezetben elkészült kódexeket bizonyos, mégpedig észszerű időn belül, tehát neim egészen rövid idő alatt átnézhessék, tanulmányozhassák és arra részletes javaslataikat megtehessék. Ami a közadókezelési utasításokat illeti, erre vonatkozólag, főleg arra nézve, amit a képviselő úr előadott, sajnos, nem tulom kilátásba helyezni, 'hogy ezeket függetlenül az anyagi jogszabályoktól külön, már előre kiadhatom. A helyzet tudni'llik az, hogy ezeket a közadóikezelési szabályokat, amennyire lehet, szeretném egységesen, legalább is egységesen kezelhető részükben, megalkotni, nemcsak az egyenesadóikra, hanem a fogyasztási adókra is, de mindenesetre az illetékekre is. "Ezek a kivetési eljárásra, adókönyvelésre, esedékességre, befizetésre, behajtásra vonatkozó jogszabályok. Magát az adókivetést ezek a szabályok nem érintik. Az, hogy ez tulajdonképpen mikor adatik ki, az 1936. évi kivetés szempontjából közöimbös, tehát itt különös sürgősség — az adókivetés^ szempontjából — és kapcsolat ezzel a kérdéssel nincs. Ezt éppen ezért csak akkor adhatom ki, ha az anyagi jogszabályok ,már meg vannak állapítva. Ami azután a konkrét egyszerűsítéseket illeti, — hiszen 'ilyenekre tett bizonyos javaslatokat és hozott fel eszméket a képviselő úr — ami itt megtehető, azt én a hivatalos összeállítások .megjelenése előtt is igen szívesen megteszem. Nem akarok most ezzel részletesen foglalkozni és a t. Ház türelmével visszaleng de azt hiszem, hogy habár látszatra kicsiny, lényegében azonban rendkívül messzemenő dolgokat máris tettem. így például az illetékkiszabás terén a fizetési meghagyásokat teljesen átalakítottam. Az eddigi fizetési meghagyásokban még egy ezzel foglalkozó szakember, tehát, mondjuk, egy illetékügy ékben különlegesen jártas specialista ügyvéd sem ismerte ki magát, mert olyan lakonikus rövidséggel, bizonyos jelekkel, számokkal és utalásokkal voltak azok megadva, hogy milyen alapon, mennyit róttak ki, hogy a nélkül, hogy az illetékkiszabó hatóságokat felkeresték és az iratokat betekintették volna, hangsúlyozom, még a szakember sem tudta magát kiismerni. Ezért most. olyan fizetési meghagyásokat rendszeresítettem és léptettem máris életbe, amelyek igen részletesen és igen pontosan az. összes adatokat tartalmazzák, tehát egy átlagos intelligenciájú érdekelt ebből az illetékfizetési meghagyásból megállapíthatja, milyen ügyben, milyen alapon, milyen kulcs szerint mennyit róttak ki 22