Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-81
160 Az országgyűlés képviselőházának' terhére, mit kell tennie, mik a jogorvoslatok, stb. Meg vagyok győződve róla, hogy ez egészen rendkívüli könnyebbséget fog okozni mindkét félnek, az adózó, illetve illetékfizető közönségnek is és a hatóságnak is, amely nem lesz túlterhelve t a folytonosan kérdezősködő felek útbaigazításával. (Csoór Lajos: Ugyanezt kellene tenni az adóíveknél is!) Ugyanezt fogom szükeesszíve bevezetni az adóíveknél is, amennyire lehetséges. (Csoór Lajos: Nagyon helyes!) Az illetékkérdéseknél a folytonos kérdezősködés és utánajárás óriási teher mindkét érdekelt félre. Vidéken gyakran napi járóföldre kell utaznia, vagy valahogyan eljutnia annak az egyszerű embernek, hogy megtudja, hogyan is áll a szóbanforgó dolog. Hogy ezen a helyzeten segítsek, kérdezősködő levelezőlapokat rendszeresítettem. Az illető bemegy a községi jegyzőhöz, ott megvan a blanketta, beírja abba, hogy tulajdonképpen milyen kérdésről van szó, azt lepecsételik, hogy a dolog hivatalos színezettel ibírjon, azután az illető adózó a postán feladja, és akkor 48 óra alatt megkapja arra a választ, ha olyan a kérdés, amely az illető hatóságnál megállapítható és amelyre válasz adható. En azt hiszem, hogy ezek apró dolgoknak látszanak ugyan, t. Képviselőház, de ilyen apróságokon keresztül egészen meg lehet reformálni a mi illetékkiszabási, behajtási és adórendszerünk nagyon számos részét is. Ezekre csak azért tértem rá, hogy rámutassak arra, hogy azok a praktikus újítások, amelyek keresztülvihetők, meg fognak történni. Egészen lényeges újításokat léptetek életbe valószínűleg március elsejével például a budapesti illetékkiszabás terén. A központi illetékkiszabási hivatalban felállítok egy befizetési pénztárt, amely a legmodernebbül, gépekkel, a legmodernebb eszközökkel lesz felszerelve, így tehát, ha valaki be akar fizetni egy illetéket és nem tudja pontosan, mennyit kell fizetnie, ez a közeg meg fogja azt állapítani és az hiteles lesz. Ma, ha nem tudja azt, hogy hogyan juttassa oda a pénzt, azt mondják neki; kérem, menjen el a postahivatalba és adja fel a pénzt postán a szomszédban. Ezután majd elküldik ebbe a hivatalba, ahol lesz egy pénztár, amely hitelesen meg tudja állapítani, mennyit kell a félnek fizetnie, a fél a megállapított összeget befizeti, a befizetést a legmodernebb gépekkel több példányban nyugtatják, a pénzt pedig naponta szállítják be azután a postatakarékpénztárba. Ez rendkívül egyszerűnek tetsző dolog, csodálkozik az ember, hogy eddig nem valósították meg. Ez a rendszer ott az ügyforgalmat rendkívül meg fogja egyszerűsíteni és csökkenteni. Egy hasonló intézkedést fogok életbeléptetni az igazságügyminiszter úrral egyetértőíeg egyelőre a központi járásbíróságnál, azután Budán az I— III. kerületi és a pestvidéki járásbíróság épületében, ahol szintén egy ilyen központi befizetési pénztár lesz, amely lebélyegzi a beadványokat, megmondja in concreto, hogy egy olyan bírósági beadványért mennyit kell leróni, felelősség mellett mondja meg és a leggyorsabban továbbítja ezt a dolgot, tehát a bélyegvásárlás, a postára való fáradás és hasonló nehézségek elkerülhetők lesznek. Nem akarok most a részletekre kitérni, de ezeknek az apróságoknak látszó reformoknak egész láncolata van tervbevéve, de nemcsak 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. tervbe vannak ezek véve, hanem a szukcesszív megvalósítás stádiumában vannak már. Tanulmányozom ugyanezt az adózási rendszereknél is és amit a magángazdaság praktikus üzemviteléből és az élethez alkalmazkodó praktikus gyorsaságából át lehet hozni az adózók, az illetékfizetők és az állami igazgatás egyszerűsítése érdekében egyaránt, azt én at fogom hozni, azt én meg is fogom valósítani. Méltóztassanak ebben az irányban bizalommal lenni és kérném, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjenek. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Csak azért szólalok fel, mert örömömnek akarok kifejezést adni azért, hogy rövid felszólalásommal alkalmat adtam a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy ezekről az igazán kisjelentőségűnek látszó, de én tudom, hogy nagyon nagyjelentőségű reformokról beszámoljon és továbbiakat kilátásba helyezzen. A miniszter úr válaszát örömmel veszem j tudomásul. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz az elárverezett ingatlanoknak a telepítés elől való elvonása tárgyában. Kéirem a jegyző urat, hogy az interpelláció i szövegét felolvasni szíveskedjék. Szeder János jegyző (olvassa): »Van-e tu•| domása a földmívelésügyi miniszter úrnak ar! ról, hagy az egyes pénzintézetek a telepítési törvényjavaslat hírére az árveréseken olcsón ! magukhoz váltott ingatlanokat, sokszor hitelnyújtással is, tömegesen igyekeznek értékesíteni és pedig sakkal magasabb áron, mint ahogyan azt az árveréseken magukhoz váltották? Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr intézkedni, hogy addig is, amíg a telepítési javaslat a törvényhozás elé kerül, ezek az említett földeladások megakadályoztassanak és a földek a telepítés céljai elől ne vonassanak el? Hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy addig is, amíg erről a telepítési törvény^ intézkedni fog, az árverésen a pénztintézetek és más nem mezőgazdák által megvett földek ^ megfelelő méltányos bérösszeg ellenében a régi tulajdonos használatában hagyassanak meg?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Pár perc alatt végzek. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy öt esztendeig a pénztőke szabad prédája volt a magyar föld, mindaddig, amíg nem jött 1933-ban a védettségi ' rendelet. így szedtek össze a bankok potom áron körülbelül | 60.000 hold földet és ezt meg is tartották a mai | napig. Most, hogy a t. túloldalról igen helye! sen és általam is helyeselt módon felvetették , azt, hogy elsősorban ezekből a bankok által Í magukhoz váltott földekből kell a telepítést megindítani, — még pedig olyan áron kell ezeI ket visszavásárolni tőlük, amilyen áron ők azt megváltották — nagy csodálkozással látok egy I mozgalmat, amelynek az a célja, hogy ezeket
