Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-81
Az országgyűlés képviselőházának 81 donosa bírói útra is terelte. Annál inkább megnyugtatóbb, ha ez a dolog bírói útra került, mert a teljes világosságnak és a teljes igazságnak ki kell derülnie. Hivatalos helyről felügyeleti jogomnál fogva ínég nem is utasíthattam volna a Mabi.-t ezen vizsgálat, illetőleg feljelentés megtételére, mondjuk, ismeretlen tettesek ellen, mert előbb meg kell történnie az intern vizsgálatnak, amelynek korrektségéhez szó nem fog férni és amelyért én a legmesszebbmenő felelősséget vállalom. Megállapítandók bizonyos alaptételek, amelyeknek alapján a vizsgálat, illetőleg feljelentés megtehető. Mert itt nemcsak arról van szó, — ez az' én szubjektív érzésem és a részletekbe nem kívánok belemenni — hogy ebben a (kérdésben nem elsődleges cél volt a gyógyszerek összetételének megvizsgálása, hanem voltak itt más célok is, amelyeket kár r volt ezzel összekeverni. En ismerem ezeket a célokat és hajlandó vagyok sok mindenféléről tárgyalásokba és diskussziókba bocsátkozni, de nem ezen a módon és nem egy ilyen ügyön keresztül. (Rupert Rezső: Nem értem, mert én semmi célról nem tudok! — Peyer Károly: Útban vannak a házigyógyszertárak, az a baj!) Ahhoz, hogy a vizsgálat a legkorrektebb módon folyik le, kétség nem fér, mert a Közegészségügyi Intézet vizsgálata százszázalékos pontossággal és becsületességgel fogja a tényeket megállapítani. A különféle gyógyszertárak, legyenek azok akár magángyógyszertárak, akár házigyógyszertár jellegű gyógyszertárak, mint a Mabi. gyógyszertára, ellenőrzendők és pedig a Közegészségügyi Intézet ellenőrzése alatt állanak. Ezt a kérdést szeméilyes tapasztalatból ismerem. Nemcsak megvannak évekre visszamenőleg a vizsgálati görbék, amelyek mutatják ezen a téren a javulást, mutatják a vizsgálatok szaporodását és szigorítását, hanem abból a szempontból is fel van dolgozva ez az anyag, hogy t minden egyes gyógyszertárról és gyógyszerészről kartoték van és három perc alatt meg lehet állapítani, hogy melyik gyógyszertár hányszor, melyik évben, milyen vonatkozásban követett el hibát vagy visszaélést. Ennek következtében bárminő olyan újabb intézkedésre, amely a gyógyszerellenőrzést fokozottabbá tenné, okot fennforogni nem látok, mert a Közegészségügyi Intézet ennek a hivatásának tökéletesen megfelel. Hozzáteszem imiég azt is, hogy amikor a vizsgálatnak az a része, amely a feldolgozásra küldött anyagok szállítására vonatkozik, lefolytattatott, akkor annak eredménye amúgy is a Közegészségügyi Tanács elé fog kerülni, hogy arról szakvéleményt mondjon. Tehát csupán ezeknek az adatoknak birtokában van meg bárkinek is a lehetősége arra, hogy t végleges véleményt mondhasson ebben a kérdésben. ElhiibázottnaJk és feleslegesnek tartom, hogy ilyan nagy dolog lett a sajtó révén ebiből a kérdéslbőil, azért, mert emberek ibizalmát rendíteni meg nem tényálladék alapján, amelyet hivatalosan állapítottak meg, korai és felesleges. Viszont méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha ez a vizsgálat a legcsekélyebb hibát és visszaélést, vagy esetleg vétket kideríti, akkor természetes, hogy ez a legmesszebbmenő konzekvenciával fog járni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. ülése 1936 január 29-én, szerdán. 157 Rupert Rezső: T. Képviselőház! En igen szívesen tudomásul veszem a mélyen t. belügyminiszter úrnak interpellációmra adott válaszát, cs'aJk, sajnos, aggódom, hogy a közvélemény nem veszi tudomásul. Amint bátor voltam említeni, engem főleg aiz. vitt rá arra a lépésre, hogy ezt ideihozzam, mert látom a közvélemény^ nyugtalanságát, látom, ^hogy szuibjektíve fogja fel ezt az egész kérdést, miután vannak olyan nyugtalanító bizonyítékod és adatok, 'amelyekkel szemben otnost már szükséges az egész ügynek százszázalékos vizsgálat útján való kétségtelen felderítése. A mélyen t. belügyminiszter úr is bizonyára egyetért velem, hogy lehetetlen volt jó gyógyszert produkálni és tartani a Malbi. gyógyszertárában, ha előre összekevert anyagot adtak át a préselő intézetnek, ha nyilt csomagokban sízállítottak érzékeny orvosságokat, amelyek sokszor romlottak voltak,^ — mondja a Gitogyár igazgatója — ha mérgeiket is így vittek át abba az intézetbe Ezt megállapíthatjuk, megállapíthatjuk Szalay Béla vallomiásából is, aki tiltakozott ez ellen a «sok slendriánság ellen. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Miért fogadta el?) Mindegy, nem bánom, t belügyminiszter úr, 'ha ezt a Szalay Bélát is felelősségre vonják; de, azt hiszem, ő úgyis eléggé megbűnhődik, mert egy emiber, aki nem tud d'i scikréciót tartani olyan szerződések dolgában, amelyeknek fő alikateleme a diszkréció szokott lenni bizonyos 1 érthető okokból,^ úgyi» elvesztette a talajt a lába alól. ö tehát megbűnhődik eléggé, de ez nekünk mindegy, előttünk itt áll az a sOpk nyugtalanító kérdés, nyugtalanító önvallomás és beismerés, amely Szalay Béla vallomásában foglaltatik. Arra kérem a belügyminiszter urat, — aki iránt e kérdésben bizalommal viseltetem, hiszen nem is fordultam volna hozzá, ha nem tartottam volna személyét alkalmasnak arra, hogy ebben a fontos kérdésben a közvélemény megnyugtatására intézkedjék — hogy ne méltóztassék az érdekelteknek ezt a teóriáját, ezt a kifogását, ezt a mellébeszélését elfogadni, hogy a Közegészségügyi Intézet azért nem talált kodeint és luminált azokban a gyógyszerekben, mert nem mondották meg neki, hogy abban kodeint és luminált keressen. (Éber Antal: Miért nem mondták meg neki?) Igen t. képviselőtársam, meg is mondták, mert azokon a fiolákon és skatulyákon a gyógyszer rendeltetése mindig fel van tüntetve, tehát, amikor a Közegészségügyi Intézet a szabványosan csomagolt és ellenőrző pecséttel is ellátott orvosságokat megkapta, tudta, hogy mit kell keresni; de egy objektív vizsgálatot is végzett: nem azt kereste, hogy mi nincs benne vagy minek kellene benne lenni, hanem egyszerűen azt kereste, hogy mi van benne. Ami tehát benne volt, azt megtalálta, az benne van az ő vegyelemzési képletében, amit pedig nem talált meg, az nem volt benne. Nagyon kérem tehát a mélyen t. belügyminiszter urat, kegyeskedjék majd pártatlan szakembert megkérdezni és az meg fogja a belügyminiszter urat győzni, hogy amivel a belügyminiszter úr előtt védekeznek, az tökéletesen tudománytalan, az tökéletesen abszurdum, csak keresve keresett kapkodás. Most még csak egy megjegyzést legyen szíves megengedni a t. belügyminiszter úr a maga válaszával szemben, amelyben bizonyos célokat emlegetett. Én biztosítom, hogy semmiféle célt vagy mellékes célt nem ismerek, nem tudom, hova akar ezzel célozni, (vitéz Kozma
