Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

154 Az országgyűlés képviselőházának a betegek nem gyógyulván,'tovább kellett a táppénzüket fizetni, de károsodtak annak folytán is, hogy a megvett drága anyagot, vagy pedig az arra szánt pénzt elvonták rendeltetésétől. A sajtóközlemények annál indokoltabban kelthettek izgalmat, mert hiszen ezek a közléseik, az Országos Közegészségügyi Intézet vegyvizsgálati jegyzőkönyvére támaszkodtak. E szerint a jegyzőkönyv szerint egyes vizsgálat alá bocsátott gyógy szerekből hiányzott a hatóanyag. Az egyikben 5%-ban, a másikban 33 százalékban, volt, némelyiknél 40% -ban és két esetben, az úgynevezett kodein-tablettáknál és a luminál-tablettáknál 100%-ban hiányzott a hatóanyag. iDe nemcsak ez a vizsgálati jegyző, könyv az, -amely a közvélemény elé került, azi megdöbbentette és a dolgok igazságáról tényleg meggyőzte, hanem nyilatkozott a Cito-gyár 'igazgatója, Szalay Béla is — akinek pedig minden érdeke az lett volna, (hogy indiszkréciót ne kövessen el — és a nyilvánosság előtt bevallotta, hogy ő csak 'bérmunkát végez, mert hiszen a gyógyszaranyagokat csak tablettákba préseli, csak az úgynevezett kiszerelést végzi, és ugyanakkor a nyilvánosság előtt leleplezte, hogy a Mab i.-gy ágyszer tárnál slendrián Wirtschaft folyt, amely ellen ő gyakran tiltakozott szóval is, telefonon is, levélben többek között 1935 október 23-án is. A sajtónak adott nyilatkozataiban a Cito igazgatója elmondta azt is, hogy hozzá a préselendő gyógyszaranyagokat nyilt, béleletlen Mabi.-zacskóíkban, staniclikiban vitték, még az olyan anyagokat is, amelyek különben eredeti csomagolásiban kerülnek ki a gyógyárunagykereskedésekből. Még kétkeresztes (mérgeket és romlékony anyagokat is így szállították hozzá, úgyhogy — ®it mondja nyilatkozataiban — ezekből a gyógyszeranyagakból hasznavehető gyógyszereiket ő készíteni nem tudott, tehát nem is felelős sémámért. Elmondja nyilatkozataiban, hogy sokszor kérte, hadd szerezhesse be ő az anyagot, mert csak akkor tud felelni a gyógyszerért. Hiszen az is megtörtént, hogy ezeket a gyógyszeranyagokat sokszor imár összekeverve kapta s így nem volt módja ellenőrizni, miféle anyagokat présel ő össze ezekben a tablettákban. Tehát már magában abban, amit a Citogyár tulajdonosa bizonyított dologként feltár, igen súlyos visszaélések jelentkeznek. De alátámasztja a sajtóközléseket az is, hogy a Mabi. gyógyszerköltségei horribilis magasra rúgnak. Egymilliókétszázezer pengőt fordít a Mabi. évente gyógyszerekre, míg ugyanakkor az Oti. ennek aránylag csak egyötödrészét adja gyógyszerköltségekre. A helyzet ugyanis az, t. Képviselőház, hogy a Mabi.-nál egy biztosított tagra, illetőleg egy főre 20 pengő kvóta esik, míg az Oti.-nál ugyanilyen gyógyszerellátás mellett egy tagra csak 4 pengős kvóta esik. Ha ilyen nagy eltérés van a Mabi.-nál, ez megint joggal ad aggodalomra okot, ez megint nyomatékos gyanúok arra, hogy itt a gyógyszerköltségekből igen nagy elvonások történhettek, akár pénzben, akár anyagban, mert esak így lehet megmagyarázni, hogy ilyen rendkívül nagy gyógyszerszámla merült fel a Mabi.-nál. Mindezek alátámasztják a sajtóközléseket, mindezek igenis alkalmasak arra. hogy a közvéleményben a legnagyobb izgalom keletkezzék és állandósuljon a tekintetben, hogy a Mabi. körül ezek a visszaélések megtörténtek. Ennek ellenére azt látjuk, hogy kivéve a Cito-gyár igazgatóját, aki ismeretlen tettesek 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. ellen feljelentést tett, más oldalról semmiféle olyan komoly lépés nem történt, amely a történtekre világosságot derítene és amely alkalmas lenne arra, hogy azokon, akik esetleg visszaélést követtek el, megtorolják az elkövetett visszaéléseket. Ellenkezőleg, Hindy Zoltán vezérigazgató mindjárt akkor, amikor a dolog nyilvánosságra jutott, kijelentette, hogy büntető megtorlásra nem lát semmiféle alapot s azóta is azon az állásponton van, hogy itt tulajdonképpen nincs szükség semmiféle eljárásra. Az orvosi albizottságnak egyik tagja, Bónis Ferenc pedig azt mondotta, hogy ő nem nyilatkozhatik, mert ők bent az igazgatóságban diszkréciót fogadtak. Bocsánatot kérek, jelentős és értékes embertömegeknek élet-halál kérdéséről van szó és akkor ezt a Mabi, elnökségénél, vezérigazgatóságánál úgy látják elintézendőnek, hogy^ diszkréciót kell tartani, diszkréciót azok után is, hogy Szalay Béla indiszkrécióiból, amelyek neki magának is ártottak, — tehát nagyon is igazak voltak — értesültünk arról, hogy igen súlyos visszaélések forognak fenn. Visszaélések forognak fenn Szalay Béla nyilatkozata szerint még abban is, hogy a megmaradt gyógyszeranyagokat, az úgynevezett remittendát mindig visszaszállítottak a Mabi.-hoz, ez évenként nagy mennyiséget tett ki és ez az anyag nem volt alkalmas arra, hogy receptúrára felhasználják. Ez az anyag még sincsen sehol. Mindezek ellenére azt látjuk, hogy könynyed és gyanús fordulattal igyekeznek a Mabi. részéről a dolgot a közvélemény nyugtalanságával szemben is lehetőleg elsimítani, mert most azt a sajátságos teóriát halljuk emlegetni, hogy a Közegészségügyi Intézet rosszul vizsgálta meg a vizsgálatra eléje bocsátott gyógyszereket; kvázi az orvosi albizottság hanyagul, felületesen járt f el, mert nem mondotta meg előre a Közegészségügyi Intézet vegyészeti laboratóriumának, hogy egyik vagy másik gyógyszerben milyen hatóanyagot keres. Olyasvalami ez, mint amikor az öngyilkost odaviszik az orvos elé és megkövetelik tőle, hogy mondja meg, hogy mivel mérgezte meg magát; vagy mintha a bor-, a tej- vagy az élelmiszerhamisítónak azt mondanák, hogy kötelessége megjelölni, hogy mivel hamisította meg ezeket az élelmiszereket, mert különben a vegyészet tudománya nincs abban a helyzetben, hogy helyes analízist tudjon elvégezni. Bocsánatot kérek, ilyenkor mindig kétféle kérdésről van szó. Van vizsgálati jegyzőkönyv. A Közegészségügyi Intézetlek csak ezt a vizsgálati jegyzőkönyvet kellett elkészítenie. vagyis megállapítania, hogy az elébe adott orvosságban miféle anyagok és alkatrészek vannak. Hiszen nem kért tőle senki sem szakvéleményt, mert ilyet, csak akkor szokás kérni, ha új gyógyszer kipróbálásáról van szó, hogy mondjon véleményt arról, hogy az orvosságban foglalt hatóanyagok jók-e azok ellen, amelyekről szó van. De a tudomány tárgyilagosságával, biztosságával, valósággal matematikájával megállapította a Közegészségügyi Intézet, hogy melyik gyógyszerben mi van és megállapította, hogy például a kodeintablettában nincsen kodein és a lumináltablettában nincsen luminal. Végre is az orvosi albizottság, az orvosi albizottságban egy orvos, Bónis Ferenc, a Mabi. igazgatósági tagja és főorvosa tudja, hogy miféle orvosságokat és gyógyszereket választ ki a gyógyszertár raktárából. Azzal a rendeltetéssel vá-