Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. lasztotta ki, amely rendeltetése annak a gyógyszernek a tudomány szerint megvan és úgy adta oda a Közegészségügyi Intézetnek, hogy azt vizsgálja meg. Odaadta például a lumináltablettákat, a kodeintablettákat vagy más tablettákat és akkor kiderült, hogy ezek a tabletták a jellegzetes hatóanyagot nem'tartalmazzák vagy legalább is jelentős mértékben kevesebbet tartalmaznak belőle; ellenben megtörtént, hogy az egyik tablettában 22%-kal több volt a méreg, mint amennyinek szahad lett volna benne lenni. Szalay Béla nyilatkoZ cl Tel szerint természetes is, hogy ez bekövetkezett, mert hiszen azt mondja, hogy ceruzával volt a név ráírva és nyitott zacskóban szállították hozzá a legkényesebb gyógyszereket, ínég a mérgeket is, sokszor keverten, amelyeknek összetételét nem ismerte. Ezekből látszik, hogy a nyilvánosság elől, a megtorlás elől, a kiderítés elől és a kivizsgálás elől is el akarja vonni a Mabi. vezetősége ezt a kérdést. Ez annál könnyebben lehetséges, mert megtörtént az; a sajnálatos eset, hogy akiknek neszéről az állítólagos visszaélések: fennforognak, azok sajátmaguk vezetik önmaguk ellen a vizsgálatot. A (közvélemény ezt lehetetlennek, aggasztónak 'tartja és a nyugtalanság ennek folytán méginkább fokozódik. Ezért határoztam el, bogy végre idebozom ezt az ország*os érdekű, komoly ügyet, hogy végre komoly helyről, a belügyiminiszter úr komoly egyéniségétől halljunk ebben a kérdésben igaz szót és vegyük végre tudomásul azt, hogy a visszaélések felderítésére igenis megindult a komoly vizsgálat. Nincs semmi más oóloan, mint ezt elérni; sine ira et studio foglalkozom a kérdéssel, csak azokat az aggasztó gyanúokokat, nyomatékos bizonyítékokat táróim elő, amelyek máris a nyilvánosság elé kerültek, hogy ezzel a belügyminiszter úr előtt is bebizonyítsam azt, hogy miért szükséges szakítani az eddigi vizsgálati rendszerrel, amely a közvéleményt mindinkább Idegesíti és nyugtalanítja, hogy miért szükséges végre annak a vezetőségndki a kezébőu kivenni a vizsgálatot, az ügynek aiz. elintézését, amelynek a kezében eddig volt és amely tényezővel iszembenáll az a nagy vád is, amely szintén a Cito-gyár tulajdonosának részéiről hangzott el, bogy ő idejében minden vissza- i élést, minden slendriánságot közölt ezszel a vezetőséggel telefonon. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső: Tisztelettel kereng beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghossizabbításboz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Rupert Rezső: Éppen ezért nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék kivenni az eddigi tényezők kezéből a vizsgálatot, mert a közvélemény nem tud másképpen megnyugodni, csak akkor, ha olyanvalaki végzi a vizsgálati teendőket, akiiben, mint például a belügyminiszter úrban is, megbíizbatik. Kérem a belügyminiszter urat, akár alaposak, akár nem alaposak ezek a vádak, — hiszen lehet, hogy csak egy »bene trovatore«-ról van szó, amely szintén alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen, mert látja a publikum, hogy ilyen visszaélések lehetségesek — nyújtson nekünk biztosítékot arra vonatkozólag, hogy a jövőben még a lehetősége is ki legyen zárva az ilyen visszaélések elkövetésének. Igen hasznos szolgálatot végez a belügy-' miniszter úr, ha abban az irányban is közli ülése 1936 január 29-én, szerdán. 155 velünk szándékait, hogy milyen kautélákat akar bevezetni, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy még alaptalanul is ilyen vádakat felhozhassanak. Sajnos, a vádak egyelőre igazaknak látszanak, éppen ezért ismertettem a bizonyítékokat. Ezeknek a bizonyítékoknak megdöntésére van szükség, hogy a nyugalom visszatérjen a közvéleménybe. Senki sem szubjektívabb, mint egy beteg, a betegnek joga van a szubjektivitáshoz, a bizalmatlansághoz és az a gyógyszer fél orvosság, ha a beteg bizalmatlanul veszi be, még akkor is, ha jó orvosság. Éppen azért, mert egy pszichikai, egy szubjektív valamiről van szó, szükséges, hogy végre komoly helyről komoly szót halljunk és végre komoly kéz nyúljon hozzá ezeknek a dolgoknak elintézéséhez, hogy bekövetkezzék az, amit Herczeg Ferenc is követel, hogy ebben az ügyben a legparányibb rész se maradjon homályban. Magam is gondolkodtam a kautélákon és úgy gondolom, hogy a legnagyobb biztosíték az volna, ha a beteg abban a gyógyszertárban csináltathaná meg a gyógyszert, amelyikhez a legtöbb bizalma van. (Tauf

fer Gábor: 140 gyógyszertár van Pesten!) Ezen megoldással szemben fel lehetne ugyan hozni, hogy drága lenne a gyógyszer. (Tauffer Gábor: Nem lenne drága!) A belügyminiszter úrnak azonban megvan a módja ahhoz, hogy limitálja az árakat és hiszem, hogy a gyógyszerészek vannak olyan jó üzletemberek, hogy a nagyfogyasztóknak jelentékenyen olcsóbban adják a gyógyszereket. (Éber Antal: Csakhogy a polgárság ellen közüzemek kellenek!) Itt azután figyelembe kell venni azt is, hogy nagy rezsije is van ennek a Mabi.-gyógyszertárnak. Ha ezt számítjuk, akkor a végén kiderül, hogy e mellett a költség mellett a magángyógyszertárak is el tudnák látni a receptek elkészítését. Valójában csak ez a teljes biztosíték, (Ügy van! a baloldalon.) mert hiszen csak az egyéni felelősség mellett lehet bizalma a betegnek abban, hogy jó gyógyszert fog kapni. Az a gyógyszertártulajdonos nem fogja kockáztatni a renomméját azzal, hogy esetleg rossz gyógyszert ad. Gondolok azután más biztosítékra is, amely tekintetben szintén szeretném, ha a belügyminiszter úr esetleg megnyugtató szavakat tudna mondani, megnyugtató ígéreteket tudna tenni. Ugyanis már ma is az a helyzet, hogy a betegek már nem mennek a közüzemi gyógyszertárba, nem bíznak benne, minden beteg túlóvatos, túlságosan félti az egészségét; ma is azt látjuk, hogy a Mabi.-orvosok receptjeit magángyógyszertárakban készíttetik el. Sajnos, lehet, hogy nincs igazuk, hogy ezt ok nélkül teszik, (Éber Antal: Biztosan igazuk van!) de a beteg hangulatával, a beteg pszichéjével számolni kell. Nem tudom, hogy a belügyminiszter úr is azt tenné-e, de én, iha Mabi.-tag lennék a mai viszonyok között és komoly betegségem volna, biztosan magángyógyszertárba mennék a receptet megcsináltatni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez a rendszer!) Nem mernék olyan gyógyszertárba elmenni, ahol nyitott staniclikban küldözgetik még a mérgeket is feldolgozás végett. Gondolok tehát arra, mélyen t. belügyminiszter úr, — ha már nem lehet a betegeket a magángyógyszertáraknak átadni (Tauffer Gábor: Lehet!) — hogy lehetne ezen az állapoton segíteni azzal is, lehetne a bizalmat visszaadni annak a 60—70.000 érdekelt tagnak azzal is. ha az önkormányzatot a maga jogaiba visszaállítanák. Hadd rendelkezhessék az a maga alkalmazottai felett, hadd folyjék