Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. igényelheti szíves türelmüket. Kérem tehát,, ajándékozzanak meg figyelemükkel. Ha lélekben erősek leszünk, akkor mi kerülünk ki győztesen ebből a küzdelemből, amely ezen a területen ezer éve folyik. Ha azonban lelki defektusokat kapunk, akkor mi maradunk alul, akkor Magyarország el fog tűnni a föld színéről abban a harcban, amelyet szomszédai folytatnak ellene. De legyünk tisztában azzal is, ha azt akarjuk, hogy bekövetkezzék a mostani állapotunkból való kikerülés lehetősége, amelyet általában revízió néven említenek, ehhez szükséges lesz a külpolitikai konstelláció kedvező alakulása, szükséges lesz az is„ hogy a környező népek, amelyek egy impérium alatt éltek velünk ezer éven át, visszakívánkozzanak hozzánk. Ez azonban t. miniszterelnök úr és t. Ház, mind mellékkörülmény lesz. Elősegítheti, előmozdíthatja a revíziót, de a revíziót végrehajtani csak a magyar lélek tudja. Ezek a körülmények segítségünkre lehetnek, de a revíziót mi magunknak kell kiverekednünk, senki sem fogja kiverekedni helyettünk. (Ügy van!) Ha már most azt nézem, hogy azok a közállapotok, amelyek lejátszódnak itt a szemünk előtt, mint kortársak előtt, reményt adnak-e erre, sajnos, azt kell felelnem: nem. Az interpellációban, amelyet a jegyző úr volt szíves felolvasni, tíz pontban foglaltam össze bizonyos jelenségeket. Összefoglalhattam volna többet is. Van azonban szennyeseinknek olyan része is, amelyet nem akarok dtt kiteregetni, másrészt ezek az itt felsoroltak a legjellemzőbbek a magyar közszellemre. (Bárczay Ferenc: Éppen azért ezeket sem kellene elmondani, képviselő úr! — Zaj.) Nem: érhet nagyobb szerencsétlenség egy nemzetet, mint ha a szervilizmus, a szolgalelkűség elhatalmasodik rajta. (Ügy van!) Nagy tetteket csak szabadlelkű, önállóan gondolkodó emberek hajtanak végre. (Ügy van! balfelöl.) A szolgák tudnak hízelegni, le tudnak hátulról döfni, de nagy dolgot nem tudnak végezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem én mondom, hanem az^ ország első egyházi méltósága, a hercegprímás mondotta a szószékről, hogy a szervilizmus már olyan mértékben hatalmasodott el nálunk, ami ellen a szavát fel kellett emelnie. A másik oldala ennek a jelenségnek a névtelen levelek írásában megnyilvánuló epidémia. A történelem folyamán a római Cézárok korától kezdve mindig akkor szokott ez elhatalmasodni, ha a társadalom elaljasul, ha a társadalom nem meri megmondani nyiltan, őszintén a maga kifogásait a felette állókról, hanem ehhez a gyalázatos, hitvány módszerhez folyamodik. (Zaj.) Mit szóljunk ahhoz, hogy a budapesti rendőrfőkapitányság kapitányait, vagy rendőrtanácsosait kell emiatt felfüggeszteni? Mit szóljunk ahhoz, hogy a székesfehérvári pénzügyigazgatóság egyik pénzügyi főtanácsosát kellett névtelen levelek írása miatt felfüggeszteni. (Zaj.) Ezek nem letagadható, hanem megtörtént dolgok. Ennek a szellemnek pusztulnia kell, mert ha ez nem pusztul el, akkor mi pusztulunk el. (vitéz Scheftsik György: Aljasságok mindig voltak és lesznek!) En nem tudom ezt a cinikus elintézési módot magamévá tenni, hogy aljasságok mindig voltak és lesznek, mert aljasságok mindig voltak és lesznek, de nem olyan nagy mértékben és nem megtorlatlanul, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ezt nem ülése 1936 január 29-én, szerdán. 149 lehet mondani! Ez nem áll! — Gróf Festetics Domonkos: Voltak már nagyobb panamák is. — Zaj.) Hasonlókép kétségbe kell esni azokon a jelenségeken, amelyek szinte tömegesen termelik ki az önkormányzati panamákat Miskolcon, Szolnokon, Karcagon és még el tudnék sorolni egy csomó helyet. (Gr. Festetich Domonkos: Most jöttek rá ezekre és meg fogják torolni!)^ Ezek a jelenségek valóságos fertőjét mutatják a magyar Önkormányzati életnek. Vagy mit szóljunk ahhoz az aljassághoz, amely odáig merészkedik, hogy a szenvedő emberiség gyógyszeréből a gyógyszert lopja ki s ezzel veszélyezteti életének biztonságát? (vitéz Csicsery-Rónay István: Ezeket tudjuk és megtoroljuk! — Nagy zaj.) De nem kevésbbé veszedelmes az az eljárás sem, amely kenyér nélkül hagyva a munkanélküli diplomás fiatalság reménytelen ármádiáit, nyugalmazott köztisztviselőket a törvény kifejezett tilalma ellenére helyez bele állásokba. (Ügy van! Ügy ivan! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Ezzel elveszik annak a diplomás fiatalságnak a reményét is, hogy valaha el tudjon helyezkedni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Négy-öt állás egy embernek! — Fekiáltások a baloldalon: Ezt kell megszüntetni!) Ráteszi a koronát ezekre a dolgokra a köztisztviselőknek pártszervezési célokra való felhasználása. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Bírói ítéletek állapították meg éppen a lengyeltóti választással kapcsolatban, hogy közhivatalnokok a törvényt súlyosan megsértették, megsértették pedig azért, mert a pártszervezésbe vették he őket, felsőbb nyomásra. Hogyan lehet ettől a köztisztviselőtől pártatlanságot követelni, ha ilyen szempontból végzi a maga kötelességét? Ha ma ebből a szempontból szegi meg a kötelességét, (holnap meg fogja szegni másik szempontból, mert egyik bűn a másikat szüli és a lejtőn nem lehet megállni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Es a végén amnesztiát kapnak!) Ha pedig mindezekre politikai amnesztiát eszközöl ki a kormány s ezzel elvonja a büntető igazságszolgáltatás elől ezeket a bűncselekményeket, akkor igazán megdől az állampolgárok hite abban, hogy ezeket a szent jogokat a kormány egyáltalán respektálja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem akarok (hosszabban beszélni az 1934. évi I. te. végrehajtásáról, ezt Homonnay képviselőtársam bőven kifejtette, de mindezekben a jelenségekben is, amelyeket 15 perc alatt is nagyszerűen össze lehet foglalni, méltóztatnak látni, t. képviselőtársaim, hogy a közélet az utóbbi évben nem kívánt irányban halad. '(Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Ügy van!) Nem mondom azt, hogy ezért a minisztérium minden tekintetben személy szerint felelős, azonban kétségtelen tény az, hogy a kormányzati szellemben kell itt hibának lenni, mert az ország közszelleme mindig a kormányzat után igazodik. Az emberekben az utánzási hajlam igen nagy. Mindig a felsőbbeket^ utánozzák az alsóbbrendűek és ha ezek a jelenségek ilyen általánosan elterjedtek, akkor a kormányban kell a hibát keresni. (Gr. Festetics Domonkos: Mindig van Guksza her-