Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

150 Az országgyűlés képviselőházának ceg! — vitéz Csicsery-Rónay István: A kormány minden visszaélést megtorol! — Zaj.) T. Ház! A köztisztviselők pártszempontból való felihasználására fel kell még említenem egy konkrét esetet, amely Szentesen történt, ahol a református egyházi alkotmány nyílt megsértésével kényszerítettek református felekezeti tanítókat a Nep.-szervezkedésekbe'n való részvételre, úgy, hogy a szentesi, presbitériumnak kellett tiltakozó szavát ez ellen a törvénysértés ellen felemelni. Nem lehet a pártérdekeket az ország érdekével összetéveszteni s ha az ország érdeke szembekerül a párt érdekével, nem lehet kétséges, hogy melyiknek kell a másik előtt deferálni. Azt kérem a miniszterelnök úrtól, mint aki a hatalom birtokában felelős a törtémelem előtt azért, ami itt ma történik, hogy ezen le nem tagadható hibáknak felismerése mellett intézkedjék és adjon új irányt a kormányzat szellemének, hogy ezek tovább ne terjedjenek és ne mételyezzék meg a magyar köéletet, mert ilyen beteg közélettel nem lehet magyar feltámadást várni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Mondanom sem kell,, hogy mindazért, amiért felelősség terheli a kormányt, a magam részéről szívesen vállalom a felelősséget, de nem vállalhatom a felelősséget azért, amit a kormányon kívül történtek idéznek elő, mert hiszen a magyar közéletre nemcsak a kormánynak, hanem magának a magyar közvéleménynek is van formáló hatása s így a kormánypártnak, éppenúgy, mint az ellenzéknek, közös a felelőssége ebben a tekintetben. Ami a közéletben a hatóságokat s az egyéb tényezőket illeti, természetes, hogy elsősorban a kormány hivatott őrködni a közélet tisztasága felett és azt hiszem,, mióta kormányon vagyok, a magunk részéről a leghatározottabban igyekszünk is a magyar közélet tisztaságát fenntartani. {Helyeslés és taps a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ezt nem lehet letagadni!) Azok a jelentések, amelyek az utóbbi időben a sajtóban napvilágot látnak arról, hogy némely városban vagy közületben vizsgálat indult, a kormány javára Írandók. (Ügy van! a jobboldalon.) Kijelentem, hogy szomorú szívvel nyúlunk törvényadta jogunk gyakorlásához, mert tudjuk» hogy minden ilyen ténykedés bizonyos fokig az ország jóhírének is art, árt pedig azért, mert rosszakaratú kritikával a dolgokat úgy lehet kiforgatni,, illetőleg azokat úgyis lehet felfogni, ahogyan azt a képviselő úr ma itt előadta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — vitéz Csicsery-Rónay István: Szégyen ilyeneket a ház elé hozni!) T. Ház! A képviselő úr előadta azokat a magasabb szempontokat, amelyekből ő a magyar közéletet és a magyarság életét figyeli és szemléli s amelyeknek irányába kívánja azt terelni. En ezekkel a szempontokkal teljes mértékben azonosítom magamat. (Sulyok Dezső: Nem elég szóval azonosítani magát!) Azt majd bizza rám a képviselőtársam, hogy én mit csinálok; nekem nem kell kitanítás erre öntől, képviselő úr. (Gr. Festetics Domonkos: Sulyok, a nagy politikai múlttal!) Es amint a kérdéseket magasabb szempontból szemlélő ezt a beállítást helyeslem, éppenúgy nem tudom helyeselni magát az interpellációt, mert az éppen az ellenkező hatást váltja ki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. ~~ Sulyok Dezső: He81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. lyesli, vagy nem helyesli, rám nem tartozik. Ha akarja, helyesli, ha nem akarja,, nem helyesli, én elmondom; persze kellemetlen.) Nekem nem kellemetlen, képviselőtársam, de hogy az országnak nincs hasznára, azt biztosan mondhatom. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az ország közhangulatának adott kifejezést Sulyok! — Nagy zaj a baloldalán. — Gr. Apponyi György: Nem árt az országnak. — Egy hang a jobboldalon: Demagógia az egész!) A képviselő úrnak joga volt ezt az interpellációt elmondani, de kérdezem tőle,, hogy elmondaná-e ezt az interpellációt nyiltan kinn, ahol a bíróságnak volna szava a képviselő úr mondanivalóihoz. Nagy zaj a baloldalon. — Sulyok Dezső: Természetes! — Horváth Zoltán: Törvényhozót nem lehet fenyegetni! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobb felől: Ez nem fenyegetés! — Horváth Zoltán: Ez bizony fenyegetés! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Mózes Sándor: Mire való az immunitás? Mire kellett az amnesztia? — Andaházi-Kasnya Béla: Endrődön most anyagiakkal kezdik ellenem!) Kasnya Béla képviselő urat kérem, 'maradjon csendben. (Horváth Zoltán: Nem lehet fenyegetni a képviselőket. — Gr. Apponyi György: Aki csal, amnesztiát kap, aki igazat mond, azt becsukják.) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: En a magyar közéletben tizenhatodik évemet töltöm. .. (Sulyok Dezső: Elég baj a magyar közéletre. — vitéz Csicsery-Rónay István: Hogy lehet így beszélni? Nem szégyeli magát?) A képviselő úrnak már akkor tisztában kellett volna^ evvel lennie, amikor a nemzeti egység pártjának programmjával megválasztották. (Sulyok Dezső: Eléggé megbántam. — Payr Hugó: Nem ismerte még ott a szellemet. Ez megbocsátható. — Egy hang a jobboldalon: Nem égeti a mandátum? — Felkiáltások jobbfelől: Guksm herceg! Rasz Guksza! — Peyer Károly: Nálunk mások mondanak le a mandátumról, nem akiket a közigazgatási 'bíróság elítélne.) Akár ellenzéken voltam, akár kormányon, nem emlékszem, — és itt sokan vagyunk az idősebbek közül, — hogy valamely kérdéshez könnyelmű kézzel nyúltunk volna hozzá, (Ügy van! jobb felől.) mert én a magyar ügyet —• és azt hiszem, a Háznak is ez a tendenciája — szent kérdésnek tartom. (Ügy vari! Ügy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) A magyar ügy nem lehet alkalmas arra, (Payr Hugó: .. .hogy frázisokkal intézzék el. — Nagy zaj a jobboldalon.) hogy egyes képviselő urak azon akár szellemességüket próbálják ki, akár azáltal más politikai tendenciákat gyakoroljanak, nem a saját kárukra, hanem a nemzet kárára. Es amikor, nagyon helyesen jegyezte meg a képviselő úr, hogy ezek a kérdések hallatlanul kényesek, megállapítom, hogy nem méltóztatott bizonyítani, mert amennyiben ezt tette volna, kijelenthetem, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel máris lesújtanánk azokra, akik visszaélést követtek el. (Nagy taps a jobboldalon. — Payr Hugó: Hát az amnesztia? — Horváth Zoltán: Amnesztiát miért adtak?) Majd megmondom. (Gr. Apponyi György: Ez a lesújtás amnesztiát jelent?) Mi igenis átérezzük ennek a magyarságnak történelmi szerepét és azt is tudjuk, hogy ennek a magyarságnak erőre, egységre