Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-79
102 Az országgyűlés képviselőházának ha ez a tágabb értelemben vett család, nemcsak az arisztokráciában, hanem a középosztályban is évenként, mondjuk egyszer-kétszer, összeülne, megbeszélné a család ügyeit, gondoskodni igyekeznék a család ifjúságának az elhelyezéséről? A család jobbmódú tagjai gondoskodni tudnának a család állásnélkülijeinek elhelyezéséről. Ezek ma a különböző hivatalokban és minisztériumokban kilincselnek. Nem lehet felülről parancsolt propagandával irányítani sem a társadalmat, sem a társadalom szellemét. Befolyásolni lehet ugyan, kiegészítőlég kell is befolyásolni, de ez a befolyásolás nem lesz mindig szerves és gyakran nem is lesz egészséges. Ha a családot ebből a szemszögből nézzük, akkor azt látjuk, hogy a családi szempont a hitbizomány ban egyúttal nemzeti szempont is. Ha fontos a családi szellem ápolása általánosságban, akkor ennek a szellemnek az ápolása a legfelsőbb rétegben, az arisztokráciában, a vezető rétegben, még inkább fontos. T. Ház! Legyen szabad itt hivatkoznom egy beadványra, amelyet a miniszter úr elsősorban kapott meg, de amelynek másolata itt van a kezemben. Ez alá a beadvány alá négy Esterházy írta oda a nevét. Ebben kérik a törvényjavaslat szövegének megváltoztatását a méltányosság szempontjából és főleg azokban a hitbizományokban kérik bizonyos célvagyonnak a szeparálását, amelyek tízezer kataszteri holdon felüli kiterjedésűek. Természetesen az én felfogásom ezzel nem egyezik, amennyiben nem lehet csak az ilyen nagy területekre specializálni a család megsegítésének kötelezettségét, ők ellenben ilyen nagyobb területekkel állanak most szemben, ennek folytán az ő érdekeik csak ezekkel a nagyobb hitbizományokkal vannak kapcsolatban. Kérik egy elkülönített célvagyonnak a létesítését, vagy pedig egy járadékalap biztosítását, amely megszűnő jogaik következtében a támogatás megszűnésének lehetőségével számol. Nemcsak az Esterházyak, hanem más főnemesi családok is vannak, akikre ugyanezt a beadványt vonatkoztatni lehetne. Szociális szempontból szintén kifogásolható a szeniorátusi megoldás. Szeniorátus csak egy van, ez a Zichy-féle. A szeniorátusból egyszerűen majorátus válik. f Megengedem, hogy egy igen célszerűtlen válfaja a majorátusnak a szeniorátus, azonban^ ha a jogi rendet megváltoztatjuk, akkor mégis az alapító szándékainak intézményes biztosítását nem bízhatjuk magánfelekre, hanem egyúttal törvényesen is előírandó volna, hogy például az a belátható időn belül birtokba lépő igen fiatal családtag köteles legyen gondoslcodni arról a szeniorról és talán a proszeniorról is, amennyiben az illetőnek a vagyoni helyzete ezt igényelné. Igaz, könnyen felvetődik az a felelet, hogy tegye azt meg a család maga. Joggal állítható, hogy a törvény ne nyúljon bele magánügyekbe. Sajnos azonban, az a meggyőződésem, hogy a törvény nem maradhat meg ennek az alapjában véve kissé liberális felfogásnak védelme mellett, hanem kötelessége lesz, hogy irányítólag hasson a társadalomra. Ezt az irányító hatást a törvény nagyon gyakran teljesíti is, mert egyik főfeladata a fejlődés irányítása. A be nem avatkozás, vagy a lehető be nem avatkozás gondolata, amely kétségtelen sok szempontból szükséges, semmi körülmények között nem lehet abszolút érvényű. Egyes családoknál maga az élet termelte ki azt az egészséges kapcsolatot, 79. ülése 1936 január 24-én, pénteken. amely a családtagok és a tágabb értelemben vett család közt a hitbizománnyal kapcsolatban kialakult. Több családnak van családi alapja, sajnos azonban a körülmények, az ingó vagyon elértéktelenedése, —• minthogy ezek jobbára hadikölcsönökbe, állampapírokba vagy záloglevelekbe helyeztettek — az alapok jóformán megszűntek s a mai mostoha gazdasági viszonyok nem kedveztek új alapok keletkezésének. Ez a tényállás mutatja, hogy a család maga igyekezett megfelelni ennek a magasabb nemzeti követelménynek. Ha tehát most a törvényhozás is beleavatkozik és pedig olyan irányban, hogy nemcsak az alapítók által óhajtott szellemet, hanem a családok által reprezentált felfogás törvényesítését is előmozdítaná, ebben az esetben nemcsak a jognak, nemcsak a méltányosságnak, hanem egyúttal a fejlődés helyes irányának tenne szolgálatot. A szociális szempont érvényesülését még más téren is nélkülözöm a törvényjavaslatban. Egy hitbizomány van, amely a cselédségről is intézményesen gondoskodik, több hitbizomány van s talán nagyrésze a hitbizományoknak olyan, amely intézményesen gondoskodik az ott alkalmazott gazdatisztekről. Ilyen irányban, sajnos, nem találok a törvényjavaslatban intézkedést. Ismételhetem azt, amit előbb mondottam: az irányítás szempontja itt is érvényre juthatna és kívánatos volna, hogy érvényre jusson. Ezt kívánja a helyesen értelmezett konzervativizmus is. Távol állok attól, hogy magamat olyan szemszögből nevezzem konzervatívnak, aki minden meglevőt konzerválni akar, de viszont úgy érzem, hogy mégis konzervatívnak kell magamat neveznem, mert egy egészséges fejlődési irányzatot akarok konzerválni, a konzervativizmusnak ezzel az értelmével pedig mindenki egyetérthet. Amikor ezt a hitbizományi törvényjavaslatot tárgyaljuk, kétségtelenül valamennyien érezzük, hogy olyan intézménnyel állunk szemben, amelyet bizonyos fokig akár joggal, akár'jogtalanul, de kétségtelenül lejáratni igyekeztek. Ez a magyarázata annak is, hogy olyan felszólalások hangozhattak el itt a Házban, amilyen Matolosy Mátyás t. képviselőtársunk felszólalása volt. Mert ha nem állottunk volna ilyen, népszerűségében megrendült intézménnyel szemben, akkor nyugodtan merem állítani, ez a felszólalás nem hangzott volna eL Ha mi beismerjük, hogy ez az intézmény •még ma is nemzeti célokat hivatott szolgálni s ha mi ezt az intézményt fenntartjuk, akkor egyúttal arról is kell gondoskodnunk, hogy ne lehessen ez ismét a népszerűtlenítésnek a tárgya. Hogy pedig ezt a célt elérhessük, erre csak egy eszköz "áll rendelkezésünkre: ha a hitbizományokban igyekszünk nemcsak gazdasági szempontból mintagazdaságokat létesíteni, hanem ha minden egyes hitbizományi gazdaság egyúttal szociális mintagazdasággá alakul. A t. Házhoz benyújtottam egy módosító javaslatot, amelyben a cselédség öregségi biztosítására ingatlanbiztosíték meghagyását javaslom. (Helyeslés a balkösépen.) Nem ragaszkodom ehhez a megoldáshoz, de ragaszkodom ahhoz, hogy úgy a cselédségnél, mint a gazdatiszti karnál egy megfelelő megoldás proyideáltassék. Lehetne ezt á megoldást járadékbiztosítási alapon is eszközölni. Ha a
