Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-79

Az országgyűlés képviselőházának 79. miniszter úr egy ily irányú törvényjavaslat benyújtását a közeljövőben vállalná, ezt én a magam részéről örömmel üdvözölném. A fontos nekem az, hogy a hitbizomány tényleg minél inkább szociális mintagazdaság legyen, követendő példa a többi nagybirtok számára. Szükséges élihez, hogy úgy a munkás, mint a munkaadó beleszólhasson ennek az alapnak a sorsába, de nem úgy, hogy minden munkaadó és minden munkás más üzemek ügyébe kotnyeleskedjék. Egy, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó szabályzat szükséges. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Gróf Széchenyi György: Kérek 20 perc meghosszabbítást!) Méltóztatnak a .'kért imeghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja! Méltóztassék folytatni. Gróf Széchenyi György: A kisbirtokhitbizományról szeretnék még beszélni. Az a módosítás, amelyet a bizottság eszközölt, 20 holdról 30 holdra emelte a kisbirtok-hitbizományok terjeszkedési határát. A magam részéről megmaradtam volna az eredetileg megállapított 20 hold mellett, mert kétségtelenül több kisember juthatott volna ilyen módon egy — amint remélem — egészségesen megkötött kisbirtokhoz. Legyen szabad ennél a kérdésnél foglalkoznom az Erbhofrecht-tel, amely, sajnos, Németországban jelenleg felette népszerűtlen. A népszerűtlenséghez különböző tények járultak hozzá. Hozzájárult az is, hogy a családi jogok nem voltak jól szabályozva a törvényben. Előfordult például, hogy egy aránylag fiatal kis-hitbizományos meghalt és a várományos egy másik család lett. Megtörtént, hogy az első hitbizományos özvegyét rövid úton eltávolították, •kiakolbólították a házból és arról a földről, amelyet ő már mindörökre a magáénak tekintett. Az ilyen esetek kétségtelenül igen népszerűtlenné tennék ezt az intéztaiiényt. Nálunk ez már nem volna lehetséges, okultak a német tapasztalatból. De egy másik ok is hozzájárult a balsikerhez, ez pedig a hitelkérdés. Kötött birtokokat létesítettek; nemcsak az ingatlanra, de az ingókra is kiterjesztették a kötöttséget egészen úgy. ahogy ez nálunk is megfelel az elgondolásnak. A német gazda meglehetősen nagy forgótőkével dolgozik, gyakran változtatja a vetőmagot s nagy műtrágyakvantummal dolgozik. Az egyes^ pénzintézetek ismerték a kisgazdákat, kivétel nélkül névszerint mindenkiről tudták, hogy ez a Michl vagy ez a Péter idejében mindig beszolgáltatja az előlegezett műtrágya- és vetŐmag-kölcsönöknek árát, azt is, hogy mások nem tesznek eleget. Mast egy közintézmény gyűjti egybe az igényeket és summásan eszközli a megrendeléseket, A bank már nem érzi azt a biztonságot, amelyet idáig érzett az egyes felekkel szemben. Talán az egyes felek sem sietnek annyira megfizetni kölosönüket, ennekfolytán az egész intézmény mint ilyen hitelképtelenné válik. Szeretném, ha magyar viszonylatban elejét lehetne ennek venni s azt javaslom, hogy az ingókat legalábbis részben ne vegyék be a hitbizományi kötöttségbe, hanem az ingóknak egy része képezze alapját egy olyan hitelkeretnek, amely azután nem teszi lehetetlenné a közvet; len kapcsolatot a hitelező és a hitelt igénylő között. Ha legalább az instrukció egy része szabad marad, szabadon elárverezhető marad, ebben az esetben az állami közegek közbelépéKEPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 január 24-én, pénteken. 103 sének szüksége «at hitelkérdésben ritkább lesz és valószínűbbé válik, hogy a kisember, a kisgazdaság, a hitel szempontjából nem fogja megérezni kötöttségének hátrányait. T. Ház! Beszédemet azzal fejezem be, hogy bár feltétel nélkül nem tudom elfogadni ezt a javaslatot, mégis szeretném, ha azt véglegesen elfogadhatnám, ha a szociális és családi szempontok, amelyeket kihangsúlyoztam, megoldás tárgyát képeznék a közel jövőben. Amennyiben erre kilátásom lesz, az esetben elfogadom a törvényjavaslatot. (Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Schandl Károly képviselő úr! Schandl Károly: T. Ház! Széchenyi György t. barátom és képviselőtársam beszédében hangot adott iámnak a szociális érzéknek és annak a^ belátásnak, amely a magyar történelmi osztályokat mindig jellemezte és kivételektől eltekintve, különösen újabb időkben jellemzi. Különösen egyetértek azon fejtegetésével, hogy a kisbirtokokra vonatkozó és a gazdasági cselédekről való gondoskodás feladatunkat kell hogy képezze. Ehhez csak aizt szeretném hozzátenni, hogy a gazdatiszti osztály révén gazdasági középosztályról is gondoskodni kell úgy a hitbizományok feloldásánál, mind majdan a telepítésnél, mert természetes rendje az okos nemzeti birtokpolitikának, hogy a kisbirtokok mellett kisebb középbirtokok is létesíttessenek. Ami már most magát a törvényjavaslatot illeti, ez három irányban iparkodik a hitbizjományi intézmény fejlődését módosítani: erősen csökkenti a hitbizományoknak területét, a közfelügyeletet fokozza a gazdasági és nemzeti közérdek szempontjából és végül demokratizálja a hitbizományi intézményt olyan irányban, hogy lehetőséget nyújt új hitbizományi közép- és kisbirtokok létesítésére. Örökjogi reformról van szó, ez a törvényjavaslat elsősorban az örökjog területére szorítkozik, de nem zárja el az utat egy nemzeti birtokpolitika elől, amennyiben a 460.000 hold mezőgazdasági terület felének, 230.000 holdnak felszabadításával módot és lehetőséget nyújt fokozatos birtokpolitikára. T. Ház! Az 1920. évi földreform megalkotásában, jobban mondva előkészítéseben és törvényhozási munkájában felelős részt vettem. Ez a reform 1,200.000 katasztrális hold földet juttatott el a kisemberek kezére. Nem vádolhat tehát senki azzal, hogy a népies birtokpolitika iránt nincs érzékem, de ugyanezzel az érzékkel bátran ki merem mondani, hogy mivel nem helyeselnék egy birtokpolitkát, amely kizárólag egy birtokkategóriára terjedne ki, — különösen, amikor éppen egy keresztény birtokkategóriáról van szó — osztom és támogatom a miniszter úrnak azt a felfogását, hogy magának a javaslatnak az örökösödési jog területén kell maradnia, úgy azonban, hogy egy másik, egy birtokpolitikai törvényjavaslat azután lehetőséget nyújtson a nemzeti és népies birtokpolitika fokozatos folytatására, amint annak ott helye és ideje is lehet. A javaslat kétségtelenül haladó konzeryativ alkotás és mint ilyen alkotást, magamévá teszem. Hogy radikális oldalon nem tetszik, azt megértem, mert hiszen a radikalizmus azt kívánná, hogy a hitbizományi jog intézményét abszolúte szüntessük meg. (Rassay Károly: 1923-ban a képviselő úr helyeselte.) Mielőtt a hitbizományi jog megszüntetésének kérdésére rátérnék és mielőtt állást foglalnék, már előre is megjegyzem, hogy a hitbizományi 15