Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

246 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1935 november 27-én szerdán. szervezése szempontjából nézi ezt a törvényjavaslatot, csak abból a szempontból ítélheti meg az egészet, hogy mit jelent a kamara a magyar közegészségügy és a magyar szellemi munkások jövője szempontjából. Az orvosi kamara felállítását elsőrangú társadalmi és nemzetpolitikai feladatnak tartom és azért üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert a magyar nemzeti munkaállamot csak rendi kiképzésben lehet elképzelni, mert a magyar szellemi munkásoknak feladataik és funkcióik szerint való kamarai összefoglalása lehet csak az alapja annak a nemzeti " munkaállamnak, amely a szemük előtt lebeg. A munkateljesítményeknek, és így a szellemi munkateljesítményeknek is abszolút demokratikus jogára felépített társadalom feltétlenül megköveteli ezeket a szakmai, ezeket a rendi organizációkat, megköveteli pedig elsősorban azért, hogy a jelenlegi súlyos aránytalanságok, amelyeknek mindig kizsákmányolás a vége, végre megszűnjenek, és hogy _ az összes magyar dolgozó rétegek szervezetileg egyforma indulási lehetőséget tudjanak szerezni a nemzeti jövedelemből való legigazságosabb részesedés céljából. A modern társadalomban csak ezek a rendi autonómiák lehetnek a jövőnek tartó oszlopai, mert a régi liberális elmélet az egyénnek és az államnak közvetlen viszonyáról tökéletesen elavult elmélet. Az egészséges és modern új államban, amelyben a társadalom a munkamegosztás rendjén épül fel, az állam és az egyén közé mindenütt beiktatódtak az érdekszervezetek, az érdekképviseletek, a foglalkozásoknak és funkcióknak azok a közvetítő szervei, amelyek az egyén érdekeit a szervezett államban képviselni tudják. A területi és politikai szervezetekbe a foglalkozási szervezetek a XX. században már nem férnek bele. Sem a vármegyék nem tudják a foglalkozási érdekesoportok érdekeit képviselni, sem a politikai megosztású képviselői kerületek nem alkalmasak erre. A visszafejlődés viszont a mi korunkban lehetetlenség. A meglévő érdekképviseleti rendszereket lebontani már nem lehet, tehát az egyetlen lehetőség: továbbépíteni az érdekképviseleteket és megadni nekik a lehetőséget a beléjük foglalt szakmai csoportok érdekeinek megvédésére. Magyarországon mind a tőkének, mind a munkának megvannak a maga érdekképviseletei, de tökéletesen szervezetlen a magyar értelmiség és a magyar föld népe. Amíg a magyar értelmiségnek 200.000-es óriási csoportja és a magyar föld elárvult népének milliós tömegei ugyanolyan érdekképviseleti rendszerhez nem tudnak jutni, mint a magyar tőke és a magyar ipari munka, addig itt egészséges küzdelemről sem lehet beszélni a nemzeti jövedelem megoszlása terén. (Ügy van! a középen.) Szerény véleményein szerint a kamarai érdekképviseleteket támadná — különösen szociáldemokrata oldalról — igen helytelen volt, mert nem akarunk semmi mást, mint hogy a magyar értelmiség a maga egészében legalább a szakszervezeti tanácsnak megfelelő organizációval rendelkezzék. (Györki Imre: De ez nem kényszertársulás, képviselő úri) Ahogyan a fizikai munkásságnak megvan a joga érdekeinek védelmére, ugyanúgy megvan a joga a magyar értelmiségnek is ahhoz, (Malasits Géza: Ügy van, de nem kény szertársulással!) hogy a társadalomiban érdekeit közös szervezkedéssel, kamarai szervezkedéssel megvédje. (Györki Imre: Ma is ellátja az orvosszövetség!) Azok a gúnyos megjegyzések. amelyek a osúcsszervezetről elhangzottak, teljesen és tökéletesen állogikusak és igazságtalanok. Legjobb tudomásom szerint a szakszervezeti tanácsban össze vannak fogva az összes szakmák, mert nagyon jól tudták a szakszervezetek vezetői, hogy hiába vannak megszervezve az egyes ipari ágazattok, illetőleg foglalkozások külön-külön, amíg az egyes fizikai munkaágazatok érdekeinek közös csúcsszervezete meg nem tudja védeni az összes ágazatok érdekeit, addig nincs valóságos hatása az érdekvédelemnek. A magyar értelmiség ugyanilyen csúcsszervezetet akar a 'maga számára kiépíteni. (Györki Imre: De nem akar, hanem kényszerítik rá, ez a különbség! — Huszovszky Lajos: Ott is van kényszer! Nem kap munkát a munkás, ha nem lép be! — Zaj.) Kár a puskaporért, kedves képviselő úr, mert úgy sem zavarodunk bele! (Györki Imre: Nem is remélem!) A szellemi munkások kamarai szervezetei igenis kell, hogy az egész országban kiépüljenek éppen azért, hogy a végén megkaphassák ugyanazt a csúcsszervezetét, amelyet a magyar ipari munkások már régen élveznek. A magyar tudó-soknak, művészeknek, újságíróknak, orvosoknak, technikusoknak, mérnököknek, köztisztviselőknek és magántisztviselőknek közös joguk és érdekük a kamarai •szervezet megteremtése, hogy amikor végig kiépültek ezek a kamarák, akkor végre a magyar értelmiség is megkapja azt a legfelsőbb csúcsszervezetét, amely a szellemi munkának és az összes magyar szellemi nrunkásnak jogait ebben az országban megvédheti. Igenis azt tartjuk, hogy az a 200.000 főnyi magyar réteg, intelligencia, értelmiség, (Gr. Festetics Domonkos: Keresztény réteg!) nem úr többé a magyar társadalomban, nem jellemezhető azzal, hogy középosztály, mert magyar középosztály egyszerűen nincs. (Gr. Festetics Domonkos: Sajnos!) Ez a réteg pénzért dolgozik, szellemi munkát ad a magyar társadalomnak, és szellemi munkája nem részesül ma a, megfelelő védelemben. (Ügy van! a jobboldalon.) A fizetésért, jövedelemért dolgozó szellemi munkások ma nem engedhetik meg maguknak tovább azt a fényűzést, hogy úgynevezett közvetlen viszonylatuk legyen az állammal. A közvetlen viszonylat liberalizmust jelent, az erősnek és az államnak a viszonyát. A gyöngébbek érdekképviselete csak közösségekben, a szellemi munka terén kamarákban történhetik meg. A nemzet szempontjából az egyes értelmi foglalkozások eredménye a fontos. Helytelennek tartom azt a felfogást is, hogy ma a kollektív társadalmak korában valaki a jövedelemhez, a társadalmi tekintélyhez diplomája révén külön igényeket emel. A nemzet szempontjából nem az építész a fontos, hanem az, amit az építész, az építészi rend az ország számára egészséges és szép épületekben juttatni tud. Nem az orvos mint egyén a fontos, hanem fontos ennek az országnak a közegészségügye, amelyet az orvosi rend felelősséggel— és kollektív felelősséggel — az országnak juttatni tud. Nem a köztisztviselő egy külön cél, hanem az a gyors, pontos és termelő közigazgatás, amely az ország termelését előbbre segíti. Az orvos, mint rend, annyit érdemel, illetőleg csak annyit kaphat a nemzeti Összjövedelemből, amennyi az egészségügy terén elért eredményei alapján az orvosi kart megilleti. Az orvosi kar rendi funkciója a fontos. Ha például fejkvóta szerint Magyarországon több az orvos, mint Németországban, vagy