Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-65
26é Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1935 november 27-én szerdán. A Bach-korszak huszárjai nem voltak ilyen önkényesek! — Zajos ellewmondások a jobboldalon.) Mit csinálhatnak ezek a bizottsági tagiok, mit tehetnek egy ilyen városban, ahol a rendőrhatóság vezetője ilyen tévesen értelmezi a törvényeket és ilyen súlyos indokolásokat hoz fel is ahol nem lehet az eszén túljárni, mert ha együtt akarnak tartani gyűlést, azért nem engedi meg s ha külön akarnak tartani, azért nem engedi. (Rupert Rezső: Tiszta önkény!) Bizonyos, hogy valami más lesz ennek a háta mögött. Most megkísérelték a pártok, hogy kiadnak majd egy felvilágosító röpiratot, amely röpiratban többek között ilyen kérdésekről beszéltek volna a város közönségének: a tisztviselői fizetések kérdése, járda- és útépítések, közvilágítás, új artézi kutak fúrása, a régiek karbantartása, (Malasits Géza: Csupa forradalmi kérdés!) a város csatornázásának és köztisztaságának megoldása, a fásítás problémái, a szegényügy rendezése, (Malasits Géza: Csupa forradalmi követelmény!) általában a pótadó leszállításának és észszerű felhasználáisának kérdése; és olvassuk a röpiratban egész nyugodt és objektív hangon írva azt is, hogy három párt egyesült e kérdések megoldására s együttesen óhajtanak a választásban résztvenná, gyűléseket szerettek volna tartani, de azokat betiltotta a rendőrhatóság, tehát ehhez a módhoz folyamodták és így próbálják felvilágosítani a város lakosságát; egyidejűen azt is bejelentik, hogy törvényes úton-módon igyekeznek maguknak a felettes hatóságoktól orvoslást keresni. Bemutatják a röpirat szövegét az alispánnak, aki éppen el akart valahová utazni. Ütban volt már, amikor bemutatták, de elolvasta és azt mondotta, hogy adják be, az engedélyezésnek nem lesz semmi akadálya. Mit méltóztatnak gondolni, mit csinált az alispán úr helyettese? Nem engedélyezte a röpirat terjesztését. (Zaj, — Gr. Festetics Domonkos: Nálaín sem engedélyezte!) Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy talán éppen azért utazott el az alispán úr, hogy helyettese, az ő balkeze, intézhesse el ezt a kérdést. (Rupert Rezső: Mi mint megszálló csapat, nem viselkedtünk így, emberségesebbek voltunk idegenben! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Botrányos ilyet mondani a magyar képviselőházban! Botrányos! — Györki Imre: Az botrányos, amit az ön közegei csinálnak! — Zaj a Ház minden oldalán. — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Csak nem akarja megmenteni Magyarországot tőlünk?! — Györki Imre: Rendőrközegeit tanítsa meg móresre! — Malasits Géza: Ne viselkedjenek úgy, mint megszálló hatóságok! — Propper Sándor: Tessék végre letörni az ilyen kiskirályokat! — Buchinger Manó: Cenzúra van, rosszabb a 48-előttinél! — Rupert Rezső: Önkény van! —Nagy zaj. — Buchinger Manó: Abszolutizmus! — Felkiáltások a jobboldalon: Az kellene! — Gr. Festetics Domonkos: Lázítják az országot! Mást úgy sem tesznek! — Malasits Géza: Ez a lázítás! — Buchinger Manó: A grófok lázítanak! — Haám Artúr: Fáj a közbiztonság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. (Hertelendy Miklós: Szökevények, csendet kérek! — Derültség. — Buchinger Manó közbeszól.) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Még mindig a forradalom hulladékain tetszik élősködni?! — vitéz Scheftsik György: Nem, csak a szagát érezzük! A szagát még erezzük!) Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Takács képviselő urat illeti a szó. Méltóztassék nyugodtan meghallgatni. Takács Ferenc: Az alispán helyettese a következő megokolást írja itt le (olvassa): »így határoztam, mert a terjeszteni szándékolt sajtótermék oly tényállításokat tartalmaz, amelyek a folyó évben bekövetkezett elemi csapásoktól rendkívül sújtott s ennekfolytán erősen igénybevett idegzetű lakosságból a köznyugalom rovására eső hatásokat válthatnak ki.« (Mocsáry Dániel: Szép kis röpirat lehetett! — Zaj.) Ezzel a határozattal nem vitázhatunk, ez egy hatalmi tény az alispán helyettese részéről, de én azt hiszem és azt mondom, hogy egészen más van ezeknek a határozatoknak háta mögött. (Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Felkiáltások jobbfelől: Mi? Mi?) Makón a Nep.-nek a dolga nagyon rosszul áll. (Zajos ellenmondások jobbfelől. — Malasits Géza: Bealkonyult a nepotizmusnak!) Megpróbálták azt a módszert alkalmazni, hogy a választóknak egy részét törlik, Éppen a folyó esztendőben próbálták meg. Nem sikerült a választók törlése. Most ehhez a másik módszerhez próbálnak folyamodni azért, mert esztendőről-esztendőre mindig ai; összefogott ellenzék győzött a községi választásokon. Ott ugyanis a választás részben titkos, — összehajtott szavazólapokkal történik — nem olyan nyílt, mint az országgyűlési választás és így az ellenzéki pártok sikereket tudtak elérni ebben a városban. Félnek a Nep.-élharcosok az újabb sikertől, félnek attól, hogy kudarcot vallanak, (Mocsáry Dániel: Attól sohasem félünk!) Azért folyamodtak ezekhez az eszközökhöz, amelyek nem méltók a hatósághoz. Ezek az indokolások nem méltók a hatósághoz. (Ügy van! Űgy van! balfelől. — Rupert Rezső: A magyar nép tisztviselői nem arra valók, hosry a magyar nép szabadságát elkobozzák!) Nem méltók Makó népéhez sem és nem méltók a masryar néphez sem, mert ennek a nénnek vezetői is, akármelyik párthoz tartoznak és maga a nép is ezekben a sűlvos időkben is tudják magukat mérsékelni. Aki ennek ellenkezőjét állítja, akár rendőrtiszt, akár alispánhelyettes, az nem mond igazat. (Haám Artúr: Mondom, fáj a közbiztonság!) Mélyen t. Képviselőház! A miniszter úrnak már csak azért is intézkednie kell az ilyen hatalmi túlkapások ellen, mert ezek tényleg kimerítik a nemzetgyalázásnak kritériumát. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Tessék törvényt tanulni! — Fricke Valér: Tessék nemzeti alapra helyezkedni, azután beszélhet nemzetgyalázásról!) Ismétlem é« hangsúlyozom, hogy ennek az országnak r.épe ezeket a borzalmas időket csodálatos lelkierővel tűri és nem szabad, hogy ezekben a nehéz időkben a hatóságok provokálják a népet. Kielégítő választ kérek. (Zaj a, baloldalon. — Malasits Géza: Rendőri túlkapásokról beszélt!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! A magyar nép, a magyar nemzet és a magyar parlament méltósága nem engedi meg, hogy abban &, tónusban adjam meg válaszomat, amilyen tónusban az interpelláló képviselő úr interpellációja elhangzott és ahogy Rupert Rezső képviselő úr közbeszólt, amely közbeszólásra kijelentettem, hogy bot' rányos. (Taps a jobboldalon és a középen. —
