Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-65
Az országgyűlés képviselöhézának 65. Rupert Rezső: Mi voit a botrányos? Majd megfelelek rá! — Zaj.) A képviselő úr közbeszólása igenis botrányos volt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: Az a botrány, amit ön mond! — Nagy zaj. — Egy hang a jobboldalon: Nem tűrjük ezt a hangot! — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ami már most a hozzám intézett interpellációt illeti, abban az első kérdés az volt, hajlandó vagyok-e gyülekezési szabadságot biztosítani. Nincs szükségem arra, hogy új intézkedéseket téve biztosítsam ezt, mert ez a gyülekezési szabadság biztosítva van és jobban megvan, mint az előző években bármikor. Ezt különben statisztikával is hajlandó vagyok bizonyítani. (Propper Sándor: Lásd a makói mellékleteket! — Rupert Rezső: A makói esetről tessék beszélni! — Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen.) A számok ékesebben beszélnek, mint a legszínfalhasogatóbb felszólalás. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: Ez az eset beszél ékesebben!) T. Ház! Augusztus hó folyamán — Budapest kivételével — az országban 111 gyűlésre érkezett be kérelem. A hatóságok a 111 esetből 107 esetben megadták az engedélyt. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Na!) A különbözet mindössze 4, s ez is helyi okokból történt, ha tudniillik véletlenül ketten kértek egy helyre gyűlést, és azért nem volt az engedély megadható. Szeptember hó folyamán 148 gyűlésre kértek engedélyt, és 146 esetben adtak engedélyt. A különbözet tehát 2. Budapest székesfővárosban augusztus hónapban 285 kérelem közül 271 esetben, szeptember hóban pedig 356 kérelemből 342 esetben adták meg az engedélyt. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Mert választás volt!) Méltóztassék csak végighallgatni, t. képviselőtársaim. (Propper Sándor: Nem erény, hanem kötelesség az engedélyeg megadása. — Zaj.) T. Ház! Kétségbevonták azt, hogy megadják-e a gyűlésekre az engedélyt. Én most erre felelek, s a képviselő úr erre azt mondja, kötelesség az engedélyek megadása. Bocsánatot kérek, ez nem komoly dolog. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Szegény Propper locsog! — Propper Sándor: ön locsog! — Derültség.) Elismerem, hogy a számok fájdalmasak, de sajnálom, nem szolgálhatok kellemesebb dologgal. (Malasits Géza: Az fájdalmas, ami Makón történt! — Zaj ) Majd rátérek Makóra is. T. Ház! Az a iszám, amelyet most .mondani fogok, Budapestre vonatkozik, s ebben a számban végeredményben henné vannak a választások is. Budapesten januártól kezdve szeptemberig 3684 esetben kértek gyűlésre engedélyi Az engedélyt 3582 esetben adtaik meg. Tehát száz a differencia a választási kampánnyal együtt. Ami pedig az országra vonatkozik, 6929 kérelemből 6549 esetben engedélyezték a gyűlést. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Na!) Mindezek alapján nyugodtan merem mondani igen t. képviselőtársamnak, hogy méltóztasiséik erre a kérdésre nézve az utolsó 15 esztendőről a statisztikát összeállítani és garantálom, hogy ennél a statisztikánál nem tud jobbat kihozni a képviselő úr. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami már most a makói esetet illeti, teljes mértékben vállalom a felelősséget azért a megyése 1935 november 27-én szerdán. 265 beszélésért, amelyet ehhen a tárgyiban a törvényhatóságok főispánjaival és vezetőivel tartottam és amely a következőképpen hangzott: A kormánynak az az intenciója, hogy a gyűlések engedélyeztesisenek. Semmi szüksége sincs a kormánynak, vagy a pártnak arra, hogy más pártok gyűlésezéseit megakadályozza, mert meg vagyunk győződve arról, hogy e nélkül is mögöttünk áll az ország. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Az időközá választások ezt bizonyították. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ellenmondások és felkiáltások a baloldalon: Nyilt választás! — Zaj.) Teljes miértékben vállalom a felelősséget aziért,^ hogy a jégkársujtotta törvényhatóságok főispánjainak kivételképpen a következőket mondottam: Arra a speciális helyzetre való tekintettel, amely fennforog Csongrád, Békés és Csanád megyék egy részén és Kecskemét városának területén... (Rupert Rezső: Hatvanhetven pengős fokhagymaárak!) Elnök : Rupert képviselő urat másodszor is rendreutasítom. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: . .. erre a speciális helyzetre való tekintettel az arra .hivatott helyi hatóságok az ottani nehéz helyizetben és a nép hangulat szempontjából megokolt esetekben, pártkülönbség nélkül megtagadhatják a gyűlési engedélyt azért, hogy a rend fenntartassék, de mondom, csak nagyon megokolt esetekben. Az ő elbírálásúikra bízom, hogy ezek az esetek mikor következnek be. A makói állásfoglalásnak a fellebbezési lehetősége megvolt, és én ebben a kérdésben politikai felelősségem teljes tudatában nem vagyok^ hajlandó egy lépést sem tenni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat megilleti, a viszonválasz joga. Takács Ferenc: T. Képviselőház! A miniszter úr válaszát nem tudom tudomásul venni. Csodálatosnak tartom, hogy a miniszter úr el tud képzelni választási harcot gyűlések nélkül. Elismerem, hogy jégkár volt Csanád megye egy részén, tudom, hogy az emberek ott súlyos viszonyok között élnek, de éppen Makóról az az információm, hogy a makói nép, amely hagymatermeléssel foglalkozik, a tűrhető hagymaárak következtében az idén nincs olyan szomorú viszonyok között, mint amilyenek a megye más részén uralkodnak, ahol hagymatermeléssel nem foglalkoznak, vagy mint az Alföld egyes részein, ahol tényleg nagyon súlyos aszály- és jégkár volt. A miniszter úr válasza ebben a tekintetben tehát nem lehet helytálló és rossz információk alapján keletkezhetett. Ami pedig azt illeti, hogy a főispánok milyen információkat adnak és milyen instrukciókat kapnak: helyileg megpróbálták, hogy a főispán úrral, illetőleg az alispán úrral beszéljenek, éppen a nyugalom érdekében mindent megmozgattak, hogy ne kelljen elmérgesíteni ezt a kérdést. Minden lehetőt elkövettek a pártok, de az egyik úr a másikhoz küldte őket. A főispán azt mondotta, hogy nem avatkozhatik bele az ügybe. Az alispán is azt mondotta, hogy nem avatkozhatik bele ebbe az ügybe. A rendőrkapitány is mosta kezét: ő sem tud csinálni semmit. És közben sorra kapták a betiltó végzéseket a pártok. Ennek az egész herce-hurcának mégis csak az lehet a háta mögött, hogy a Nep. fél az összefogott ellenzéktől. (Derültség és ellenmondúsok a jobboldalon.)
