Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ságügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Lányi Márton előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a Képviselőhúz igazságügyi és földmívelésügyi bizottságainak együttes jelentését a családi hitbizomáuyról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem, méltóztassék a jelentés kinyomatását és szétosztását elrendelni. A tárgyalásra nézve a sürgősség kimondását kérem. Elnök: A Ház a jelentést kinyomatja, szét osztatja. Miután az előadó úr a javaslat táigyalására nézve a sürgősség kimondását is kérte, kérdezem a t. Házat, méltóztatlk-e a j sürgősség kimondásához hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a Ház a javaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimondotta. A javaslat napirendretüzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Folytatjuk a törvényjavaslat tárgyalását. , Szólásra következik Csilléry András képviselő úr. Csilléry András: T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatik a t. Ház a halasztásra engedélyt adni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, igy a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzze ki a Ház az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatik ezt a napirendi javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadta. T. Ház! Az ülés elején tett bejelentésnek megfelelően vitéz Benárd Ágost képviselő urat illeti a szó, aki félreértett szavainak helyes értelmezése címén kíván szólni. vitéz Benárd Ágost: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok az igen t. képviselőtársaim, akik pénteken elmondott beszédemet meghallgatták, azt hiszem, velem együtt, egyformán az enyémhez hasonló csodálkozással vették kezükbe a mai, a tegnapi és a tegnapelőtti lapokat. Én beszédem során, amikor az orvosról, az orvos munkájáról, az orvosi hivatásról beszéltem, nemcsak az elismerés, hanem a legnagyobb szeretet, sőt a legnagyobb magasztalás hangján szólottam és most azt kell olvasnom az egyik lapban, hogy egy vezércikk így kezdődik (olvassa): »Benárd Ágost dr. a parlamentben a banditizmus, erőteljességében már egyenesen imparlamentáris vádját emelte a magyar orvosok ellen.« Megdöbbentő. A továbbiakban pedig azt mondja a cikk, hogy (olvassa): »Orvosi részről ilyen kártékony gyanúsítás még nem érte az orvosokat.« Egy másik újság azt mondja ... (Felkiáltások jobbfelöl: Milyen ujságf— Rassay Károly: Elég sok újság kifogásolta!) Az Újság írta ezt. (Felkiáltások jobb felől: Az Ojság! — Rassay Károly: Mit szóltak volna, hogyha a szolgabírói banditizmusrój beszélt volna? — Olvassa): »Röviden és tömören banditáknak nevezte kartársainak egy részét...« (Rassay Károly: Elszólás!) Egy kis türelmet kérek, majd csodálkozni méltóztatik, ha meg .méltóztatik hallani, hogy ennek ellenében én hogy beszéltem az orvosokról. Majd a továbbiakban a következőket mondja ez a cikk (olvassa): »A magyar sebéülése 1935 december 3-án, kedden. 349 székről, sőt a magyar sebészek legkiválóbbjairól nyilatkozott így Benárd Ágost.« Egy harmadik lap meg azt mondja, hogy (otvasga): »A képviselőház pénteki ülésén az orvoskamara javaslatvitájában Benárd Ágost súlyosan megvádolta a sebészi kart.« Engedtessék meg, hogy a Naplóból, amely kétségtelenül hiteles, egészen röviden felolvassam azokat a részleteiket, amelyek beszédemben az orvosokról, az orvos feladatairól, az orvosi munkáról, az orvos magasztos hivatásáról szólnak. (Olvassa): »Nem tudok elképzelni a föld kerekségén még egy olyan foglalkozási ágat, amely az azt betöltő egyénektől nagyobb erkölcsi integritást követelne meg, mint az orvosi pálya, hiszen az orvos iránt bizalommal kell viseltetni, az orvosnak meg kell érdemelnie a bizalmat,, mert rá van szorulva az egyén, aki gyenge, aki beteg, aki szinte magával tehetetlen.« A továbbiakban pedig azt mondottam (olvassa): »Nem

( akarok ékes szóvirágokból szőtt szőnyeget teríteni az orvosi rend és az orvosi társadalom lába elé, mert magam is orvos vagyok, de nem lennék orvos, ha nem tartanain ezt a hivatást a világ legnagyszerűbb hivatásának, mert van-e valami nagyszerűbb, valami felemelőbb és magasztosabb az ember számára,, mint segítségére lenni annak, aki elesett, aki beteg, aki szegény és kinek van módja többet segíteni, több sebet begyógyítani, mint éppen az orvosnak.« Majd a továbbiakban azt mondottam (olvassa): »Természetes, hogy az orvos is csak halandó, kétségtelen az orvosnyomor fennállása és így nem lehet csodálkoznunk, hogy az orvosok sorai közt is akadnak megtévedtek,, akadnak bűnös emberek, bár magát az orvost az emberiség legnagyobb jótevőjének tartom, a betegségek elleni küzdelem legáldozatosabb szívű harcosának és a tudomány legdiadalmasabb zászlóvivőjének, mert minden valamirevaló jó orvos minden pillanatban kész, a maga életét is kockáztatva, a legnagyobb ellenségének is segítségére sietni, ha az beteg, ha bajba került és segítségért^ feléje nyújtotta ki kezét. Igen t. képviselőtársaim, mindenki tudja, hogy az orvosok a legrövidebb életűek,, mindenki tudja, hogy az orvosi hősi halottak száma napról-napra nő, mert ez a munka megköveteli a maga áldozatait, amenynyiben rendeket kaszálnak le köztünk a különböző járványok, fertőző betegségek, a rádium és röntgenkezelés és így tovább. Azt mondottam, hogy az orvos a tudománynak is egyik diadalmas zászlóvivője. A technika haladása terén a mérnökök büszkék lehetnek tankjaikra, tengeralattjáróikra, repülőgépeikre, mérgesgázaikra, a soksok gépre, amelyeket az emberi botorság úrrá tett maga felett, s ugyanakkor milyen büszke lehet egy orvos arra, hogy az emberiség javára és boldogulására felfedezte a baktériumok világát, fel tudja használni a röntgen és a rádium gyógyhatásait, megismerte és az egészség megmentésére fel tudja használni a mirigyek úgynevezett belső szekrécióját. Ma ; már nem életveszélyes megbetegedés a cukorbetegség, mert van insulin, már nem életveszéI lyes megbetegedés az úgynevezett vészes véri szegénység, mert van májpraeparatum. Ma már mindenki tudja, hogy egy borzalmasan \ súlyos idegrendszerbeli megbetegedés, az agylágyulás is milyen előnyösen befolyásolható maláriaoltásokkal. Kétségtelen, hogy az orvosi tudomány előrehaladása semmivel sem maradt el más tudományágak előrehaladásától. Míg