Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-68
350 Az országgyűlés képviselőházának azonban más tudományok előrehaladásánál mindenütt a fény mellett az árnyék is jelentkezik, az orvosi tudomány előrehaladását mindenütt csak fényesség kíséri, az mindig és mindenütt csak az emberek boldogságát és egészségét szolgálja.« Aki így beszél és így gondolkozik, arról nem tehető fel, hogy a következő másodpercben olyan kijelentést tegyen, amely az orvosi rendet bármiképpen sértené, megrágalmazni, támadni akarná. (Hertelendy Miklós: Úgy van, azért kell sajtótörvény! — Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — vitéz Hadnagy Domokos: Ez a banditizmus! — Fábián Béla: Várjuk meg a végét! — Dinnyés Lajtos: Ne bántsuk a sajtót! Önöket szabad csak dicsérni 1 ? — vitéz Hadnagy Domokos (az újságírói karzat felé): Hiába mosolyog ott az az újságíró! — Fábián Béla: Szegény, még csak ne is mosolyogjon! — Rassay Károly: Ezt csak az új sajtótörvény fogja eltiltani, egyelőre még nincs eltiltva! — Br. Berg Miksa: Ha diktatúra lesz, akkor nem mosolyog! — Zaj. — Elnök csenget.) (Tovább olvassa): »Annak ellenére azonban, hogy ilyen jó véleménnyel vagyok — és nem is lehetek más véleménnyel — a szent orvosi hivatásról és az orvostársadalomról, mégis, amint mondottam, el kell ismernem, hogy közöttük is vannak megtévedt emberek. Az általános nyomorúság fokozódásával még inkább várható, hogy akadhatnak olyanok,« — ezt hangsúlyozom, akadhatnak olyanok, mert minden, a legexclusivabb társaságban is akadhatnak, ezen nincs mit csodálkozni — »akik vétkeznek az orvosi rend becsületével és jóhírnevével, valamint az embertársaik egészségével szemben. Nem akarjk rámutatni olyan esetekre, amelyek büntetőjogi eljárást és megtorlást vontak maguk után...« Mindenki tudja, hogy, sajnos, ilyenek előfordultak, de mondom, a legexclusivabb társaságban is előfordulhatnak. (Tovább olvassa): »De rá akarok mutatni ...« Szóval egy ennél kisebb dologra. Már pedig nagy adag hipokrizis, vagy pedig nagy adag naivitás volna tőlem a nagyobb ügyet ismerve, amit mindenki tud, mindenki ismer, azt mondani, hogy nem tartom elképzelhetőnek, vagy lehetetlennek tartom, hogy a kisebb ügy is előfordulhasson. Azt mondom tovább (olvassa) : »... de rá akarok mutatni egy, sajnos, még jeles és kiváló 1 orvosok által is elkövetett, szerintem igen súlyos és veszedelmes, menthetetlen eljárásra.« (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Még egyszer!) Még egyszer elolvasom. Ezen nincs semmi csodálkozni való kérem, ezt hozzáteszem, mert erkölcsi felfogásom szem-pontjából a szilárd jellem kérdése nincs összefüggésben a tanultsággal, a műveltséggel, az ügyességgel. (Olvassa): »...de rá akarok mutatni egy, sajnos, még jeles és kiváló orvosok által is elkövetett, szerintem igen súlyos és veszedelmes, menthetetlen eljárásra.« {Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Jeles orvosok!) Azt mondottam, hogy akadhatnak, akik ilyesmit elkövetnek, de nem beszélek általánosságban, nem általánosítok, nem fordulok az orvostársadalom, annak egy része, vagy rendje ellen, azt mondom, hogy akadhatnak. (Fábián Béla: Az előbb volt!) Akadhat kiváló és jeles orvos, akinek eljárását menthetetlennek tartom. Ezt a menthetetlen eljárást ítéltem el szigorú szavakkal, a következőket mondván (olvassa): »Ez pedig -az, amikor egy orvos ok nélkül kockáztatja betegének életét, egész68. ülése 1935 december 3-án, kedden. ségét úgy, hogy nem akkor operál, amikor kell, hanem akkor operál, ha lehet; amikor talán« — még ezt is mondom óvatosan, hogy »talán« — »abból neki anyagi előnyei származnak, vagy pedig^ operál egyszerűen hiúsági kérdésből.« (Fábián Béla: Isten irgalmazzon, hogy így nézzen ki a magyar sebészet!) Aki beszédem meghallgatása után azt mondja, hogy azt mondottam, hogy így néz ki a magyar sebészet, annak az értelmi színvonaláról nem tudom, hogy mit gondoljak. (Fábián Béla: Kiváló és jeles orvosok!); Nem, mert az egészen mindegy. A bűnözők közt, akik általában a társadalom minden ágában akadnak, találunk szellemes és nem szellemes embereket. A maga mesterségében egészen kiváló lehet 3Űnöző, amilyen a társadalom minden ágában akad, lehet kiváló festő, kiváló orvos stb. (Zaj. — Elnök csenget.) Engedelmet kérek, ismét kijelentem, hogy hipokrizis, vagy naivitás csimborasszója volna, hogy amikor tudom, hogy itt Budafokon, amikor tudom, hogy a Tiszántúl, Debrecenben, vagy a Dunántúl, Devecseren nemcsak arról volt szó, hogy valaki operáljon, amikor nem szükséges, hanem operált, amikor az tilos volt. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: De nem volt jeles orvos! — Fábián Béla: Azok kiváló és jeles orvosok?) Bocsánatot kérek, orvosk voltak, szerencsétlenek, megtévedt emberek voltak és végefedményben az áldozat életével fizetett. A törvény szigorúan büntette ezt, mert Devecseren négyévi fegyházra ítélték őket. Ha tudom azt, hogy ilyen is előfordulhat, akkor engedelmet kérek, annak lehetőségét tagadni, hogy enyhébb esetek ne fordulhattak volna elő, ismétlem: hipokrizis és a naivitás csimborasszója. (Nagy zaj. — Dinnyés Lajos: Tovább! Tovább! — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, nem 1 vállalkozom felnőttek oktatására. (Rassay Károly: Na! Na! - Zaj.) A törvénynek a nem tisztelete nincsen mesterséghez, ügyességhez kötve, ezt Ön elfogadhatja, mint ügyvéd. (Zaj. ~ Fábián Béla: Törvénytisztelet! — Zaj. — Fábián Béla: Azért mégis szomorú, hogy jeles és kiváló orvosprofesszorokról fel méltóztatott tételezni ilyeneket! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Azt a szót ki sem mondtam, hogy professzor. (Fábián Béla: De »jeles és kiváló orvosok«! Hogy nézhet ki a többi? — Zaj.) Ein nem azt mondóin, hogy csak: jeles, csak kiváló orvos tévedhet, hanem általában mondtam, hogy »akadhat« -azok között is olyan, aki tévedhet. Ez csak elég világos, ne méltóztassék ezt félremagyarázni, ne méltóztassék ennek az előbb vádolt sajtónak a szerepét átvenni. (Fábián Béla: Nem veszem át, de mindenesetre súlyos kritika, amely azért esett, amit ön mondott! — Zaj.) Ezt egyébként a nyilatkozó professzorok, amennyiben előfordult, maguk is a legkeményebben megbélyegezték. Ha ezt az eljárást, — amelyet én nem tudok egyéb kifejezéssel aposztrofálni, mint »orvosi banditiamus« — szigorúan ítélem meg, mint egy helytelen orvosi eljárást, ami előfordulhat, ezt különösen tőlem, orvostól, aki a legnagyobb magasztalás hangján nyilatkoztam pár perccel ezelőtt az orvosokról, senki! rossz néven nem veheti. (Rassay Károly: Még egyszer azért nem mondanád el!) Még egyszer isimé tlem (olvassa): »Ha ezt az eljárást — arnielyetén nem tudok egyéb kifejezéssel aposztrofálni, mint »orvosi banditízmus« — fékezi meg
