Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1935 december 3-án, kedden. 337 orvos az elhalt beteg kezelésénél mulasztást és hanyagságot követett el. A beteg meghalt. Büntetés: dorgálás.« »Az orvos a beteg gyermeket többszöri hívás után első napon csak este 7 órákor, másnap csak délután 3 órakor látogatta meg, noha a hívás alkalmával a biztosított a beteg súlyos állapotára való tekintettel az orvos soronkívüli látogatását kérte. A gyermeket felületesen vizsgálta meg, a vizsgálatnál durva magatarfást tanúsított és a gyermek halálát okozó diagnózisának megállapításánál felületesen járt el. A beteg meghalt. Büntetés: felmentés.« Folytathatnám ezt a sorozatot, garmadával vannak itt ilyen esetek, amelyeket 1934. szeptember 8-án nevem alatt megírtam. Soha tőlem ebben a tekintetben senki felvilágosítást nem kért, senki sem. indított ellenem megtorló lépéseket. Ezek az esetek különben is hivatalos megállapításokon nyugosznak. Csak illusztrálni kívánom a helyzetet nem egy régi esettel, hanem egy egészen új esettel. Orvosi választott bíróságok ítéleteiből itt van kezemben egy csomó, ezeket azonban nem tudom felolvasni, mert sokkal kevesebb idő áll rendelkezésemre, de a legkrasszabb esetet részben ismertetni kívánom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ebben az esetben ugyancsak az előzőkhöz hasonló dolog történt. Anélkül, hogy neveket vagy közelebbi adatokat akarnék mondani, ismertetem az esetet. Sem az orvost, sem a beteget nem akarom itt a nyilvánosság elé hozni. Erre az esetre vonatkozólag megállapítják a következőket (olvassa): »F. I. neje 1934. október 13-án orvos igénybevétele nélkül leánygyermeket szült. A szülést Farkas Sámuelné született... . vezette

t le, aki« — az ítéletben megállapított tényállás szerint — »a szülés levezetését szakszerűen nem készítette elő, a szükséges bemosakodást elmulasztotta, »a szülés létrejöttekor előállott sérülést nem kezelte megfelelően, a beteget ugyanabban a vízben mosdatta meg, amelyben az újszülöttet axkr előzőleg megmosdatta, stb.« Itt leírják azután, hogy a szülésznő milyen hibát követett el. Erre az asszony beteg lett — ez október 13-án történt — október 21-én hívták az orvost, aki eljött és a beteget felületesen vizsgálta meg, s nem törődve vele, hogy különösebben mi baja van, kinint és szalicilporokat rendelt neki azzal, hogy ezeket szedje csak szorgalmasan, majd attól meg fog gyógyulni. Október 22-én újból elmentek az orvoshoz azzal, hogy jöjjön el. mert az^ asszony nagyon beteg, állandóan a hideg rázza, stb. Erre, a megállapítás szerint, a hivatalos ítélet szerint azt mondotta az orvos (olvassa): »Nincs a betegnek semmi komoly baja, előzőnap már megvizsgáltam, szedje csak tovább a porokat és annak elhasználása után legyenek ismét híradással.« Folytathatnám ezt az ítéletet. A vége az volt, hogy ennek az aszszonynak a férje végre érezvén azt, hogy baj van, elment egy magánorvoshoz, a magánorvos megvizsgálta az asszonyt és megállapította, hogy 40'8 fokos láza van. A pulzusát meg sem tudta számolni, olyan hevesen vert, óriási fájdalmai voltak. Azonnal kórházi kezelésre utasította,^ be is utalták az asszonyt kórházi kezelésre és az, asszony a kórházban 1934. októ'her 23-án meghalt. A királyi ügyészség eljárást indított a szülésznő ellen és a bíróság a szülésznőt gondatlanságból okozott emberölés vétségéért meg is ibüntette. Megbüntette egy évi és hét hónapi fogházra, egy évi időtartamra eltiltotta a kezeléstől és újabb diploma megszerzésére utasította. Az orvossal szemben azonban nem volt módjában eljárni. Ezeket az ítéleteket olyan testület hozza, amelyben az öt tag közül három orvos. Akárhogy is nézzük, nem mondom, bogy ez pártoskodás, vagy talán egyéb 'kifogásolható eljárás, de mégis az orvos elfogult orvostársával szemben, a kollegialitás, a kari szellem átcsap az igazságon, s abból indulnak ki, hogy: a beteg meghalt, azon már úgysem tudunk segíteni, miért tegyük tönkre ezt az embert szinten. Én nem mernék ezek után sem tenni olyan megállapításokat, mint amilyeneket Benárd képviselő úr tett, aki itt orvosi banditizmusról beszélt, (vitéz Benárd Ágost: Olvassa el a beszédemet és akkor nem mond ilyeneket!) Én azt mondom, amit a képviselő úr szó szerint mondott, hogy »orvosi banditizmus«. Én csak a szót idézem, (vitéz Benárd Ágost: De többet is mondtam! Ennek így nincs értelme!) Én nem megyek el odáig, mert én az orvostársadalmat nem ítélem, el egyes esetek szemüvegén keresztül. Hiba volna, ha valaki az orvostársadalmat egyes eseteken keresztül ítélné meg. (vitéz Benárd Ágost: Ilyen ember nem is akad! Aki ilyet mond, valótlanságot állít!) Elnök: Benárd képviselő urat kérem, maradjon csendben. Peyer Károly: A képviselő úr elmondott valamit, ami kellemetlen. Ezt a kellemetlenséget intézze el ott kint. Én csak a képviselő úrnak azt a szavát idézem, hogy »orvosi banditizmus«. A képviselő úr itt hivatkozott egy esetre, amely vele történt. Ne provokáljon ki a képviselő úr belőlem eseteket, amelyeket esetleg' az ő kezelésére vonatkozólag mondanék el. (vitéz Benárd Ágost: Bátran megteheti!) Azt hiszem, az Oti. betegei kivilágítanák a tornyot, ha ön onnan kivonulna, (vitéz Benárd Ágost: Tegve meg! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Különben sem tartom helyesnek, ha az orvos egyúttal politizál. Én sokkal jobbnak tartom, ha a helyén marad. Ha van egy ilyen fix állása egy közintézménynél, amely az ő munkaerejét igéaybeveszi. akkor szentelje ennek a tudását és képességeit. Én nem megyek el odáig, hogy ilyen ítéletet mondjak, már csak azért sem, mert én ismerem az orvosi munkát és tudom, hogy milyen nehéz és fáradságos munkát végeznek az orvosok a közintézményeknél és tudom, hogy a magyar orvosi karban milyen kiváló tehetségek, milyen európai hírű tudósok vannak, akik az emberiségnek olyan jótéteményesei, Hogy a mai generáció azt talán még meg sem tudnia ítélni. Én nem ezekből az egyes esetekből kívánom az orvosi társadalmat elbírálni, de szükségesnek tartom rámutatni, hogy nem alkalmas ítélkezni az a testület, amelyhez az illető vádlottak tartoznak. Nem hiszem, hogy a miniszter úr rá

: bízná akármelyik foglalkozási ágra, hogv a maga körében intézze el ezeket a dolgokat. Nem akarok most valami diffamáló foglalkbzásokat itt felsorolni, de nem hiszem, hogy bármely foglalkozási á^rra rábízná, hogy döntse el. hogv az ő kötelékéhe tartozó emberek hibát követtek-e el és tulajdonképpen mit csináltak. Ezeket a szempontokat tartottam szükségesnek magához a javaslathoz elmondani. Legyen szabad még egy pár szempontot itt elmondanom. Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a képviseltetésnél az arány olyan rossz a fővárosra nézve. Ebben politikumot látok, amikor a fővárosi tagok képviseletében hat. a vidéki kamarai tagok képviseletében pedig 28 tag fog 49*