Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

338 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1935 december 3-án, kedden. résztvenni az orvosi kamarák 'központi testületében, az Országos Kamarában. Szükségesnek tartom a miniszter úr figyelmét ez alkalommal arra az állapotra is felihívni, hogy az Oti.-nál az orvosi rendtartás jóvá nem hagyása folytán egészen lehetetlen állapot keletkezett. Képtelenség, hogy idős, sokszor hetvenéves orvosokat kelljen az intézetnek szolgálatában tartani, akik vidéken lakván, képtelenek már koruknál fogva is ezt a szolgálatot ellátni. Az illetők ragaszkodnak szolgálatukhoz, mert nekik többletjövedelmet jelent, az intézet pedig nem képes őket nyugdíjazni, mert a bíróság minden egyes esetben az intézet ellen dönt. Szükségesnek tartom tehát, hogy az orvosi rendtartás sürgősen megalkottassék és ezzel lehetőség adassék éppen az orvosoknak arra, hogy el tudjanak helyezkedni azok az orvosok, akiknek számát itt esetleg sokan sokalják, de akiknek a számát a magam részéről imég mindig kevésnek tartom, mert ha megnézem azt az arányt, amelyben az orvosok száma a főváros és a vidék között megoszlik, akkor azt látom, hogy bizony vidéken az orvosi ellátás még meglehetősen hiányos. Ugyancsak a bíróságnak egy gyakorlatára vagyok kénytelen rámutatni ez alkalommal és kérem a belügyminiszter úr és az igazságügyminiszter úr figyelmét is ebben a tekintetben. Számtalanszor előfordult, hogy a Társadalombiztosító Intézet orvosai által rendelt különleges gyógyszereket egyesek nem vették meg, hanem elmentek a gyógyszerészhez és a gyógyszerész az illetőknek nem gyógyszert adott ki, hanem szappant, kölnivizet vagy más valamit, aminek értéke lényegesen alacsonyabb volt, mint annak a gyógyszernek értéke, amelyet az intézet a gyógyszerésznek a vény ellenében fizetett. Az intézet minden egyes alkalommal megtette a büntető feljelentést és igen csodálatos bírói gyakorlat alakult ki. A bíróság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy az intézetet itt kár nem érte, az intézet ne pereskedjék, mert a recept a tagé és azt csinál vele, amit akar, s ha a gyógyszerész neki ennek a vénynek ellenében púdert és kölnivizet adott, akkor az intézetet ebből kifolyólag károsodás nem érte. Ez helytelen gyakorlat és ha ez továbbra m megmarad, akkor olyan lehetőséget ad a csalásokra, amely nem kívánatos. Azonkívül ez semmiesetre sem egyeztethető össze ennek az intézetnek rendeltetésével, amely az, hogy a betegeket gyógyítsa, nem pedig az, hogy ilyen csalási lehetőségeket elősegítsen. Ellenkezőleg ezeket a legszigorúbban meg kell torolni. r Még egy intézményre kívánom felhívni a miniszter úr figyelmét, amelyet én az orvosi kamaránál sokkal fontosabbnak és közegészségügyi szempontból sokkal hatékonyabbnak tartok, s ez a közegészségügyi intézet. Akinek valaha is alkalma volt közelebbről megnézni a közegészségügyi intézet vezetését és működését, az csak elismeréssel nyilatkozhatok arról a gyönyörű munkáról, amelyet ebiben az intézetben végeznek. Végtelenül sajnálom, hogy ennek az intézetnek nem állanak rendelkezésére azok a szükséges tőkék, amelyek véleményem szerint a legjobb befektetések volnának a magyar népnevelés szempontjából. Én ugyanis sokat, de sokat várok attól a nagy propaganda-munkától, amelyet ez az intézet programmjába vett, és amely úgy megy végbe, hogy egyesek kimennek a vidékre és megtanítják a magyar föld lakóit arra, hogyan kell ruhát mosni, hogyan kell a lakást szellőztetni, hogyan kell az ételt elkészíteni és hogyan kell egészségesen élni. Ennek az intézetnek a tagjai mindenre 'megtanítják őket. de nem mint orvosok, hanem mint jóbarátok fordulnak hozzájuk. Megtanítják őket arra, hogy hogyan lehet az életben azt a keveset, ami van, helyesen és célszerűen felhasználni. Ha azt az összeget, amelyet — nem akarom most megnevezni — az állam úgy nálunk, mint másutt is más célra fordít, erre a célra fordítanák, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a magyar csecsemőhalandóságot, a tüdővészt, a traehomát és sok mindenféle betegséget, amelyet népbetegségnek mondanak, le lehetne küzdeni, és akkor ez az intézmény a magyar népnek tényleg áldásos intézményévé tudna lenni. Ha megtanítanák az említett dolgokra a magyar népet, ha ellátnák egészséges ivóvízzel és megtanítanák különösen arra, hogy egészséges lakásban éljen, az már fél gyógyulást jelentene. Nagyon kérem a miniszter urat és a kormányt is, hogy méltóztassék ezekkel a kérdésekkel többet foglalkozni, méltóztassék ezeket az intézményeket jobban dotálni, mert ezeknek az intézményeknek van hivatásuk, ezek hiánypótlók itt. Ha egy külföldi tőkés, egy külföldi kapitalista — úgy látszik — a maga lelkiismeretének megnyugtatására nemcsak itt, hanem az egész világon elhelyezte tőkéjét, hogy ezáltal valamiképpen expiálja azt a bűnt, amelyet saját munkásaival szemben elkövetett, akkor igyekezzünk ezt az intézményt tökéletessé fejleszteni és olyanná tenni, hogy az a magyar népnek tényleg áldásos intézményévé váljék. Én a törvényjavaslatot, — mivel annak sem szellemével, sem egyes rendelkezéseivel nem értek egyet — nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Hosszú, napok óta folyó közérdekű vita világította meg az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat minden vonatkozását. De nemcsak ezt világította meg, mert ha az elhangzott felszólalások ós vita anyagát nézem, akkor azt állapíthatom meg, hogy a felszólalások egyharmadrésze magyar közegészségügyi általános kérdésekre, egyharmadrésze a fogtechnikusok kérdésére vonatkozott és körülbelül egyharmadrésze vonatkozott magára a törvényjavaslatra, amely felett a t. Háznak döntenie kell. Válaszomban ki akarok térni ennek a vitának mind a három fő pontjára, noha mindaz, ami a magyar népről és a közegészségügyi kérdésekről elhangzott, végeredményben ismeretes. Alapos figyelés és a beszédeknek utólag még egyszer történt elolvasása után ugyanis megállapítottam, hogy a közegészségüggyel kapcsolatos felszólalásokban egyetlenegy adat sem hangzott el, amely az Országos Közegészségügyi Intézet vagy a Statisztikai Hivatal adatai között nem szerepelne. Nóvumot nem kaptunk, de kaptunk új szempontokat és én ezekre ki akaróik térni. Beszédemnek sorrendje tehát az, hogy először az általános egészségügyi kérdésekre kívánok reflektálni, azután a fogtechnikus kérdésre és a végén foglalkozom a tulajdonképpeni törvényjavaslattal. A vitával kapcsolatban még csak annyit szeretnék előrebocsátani, íhogy a felszólalások