Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. amelyet nem helyeztek hatályon kívül, amely bölcs és okos ebben a rendelkezésében, nem ütközik bele az, hogy ez a helyzet 30 év óta így van, akkor nekünk azért, hogy a termés valódiságát valamiképpen proklamáljuk, nincs szükségünk arra, hogy a kereskedelmi törvény joganyagához, jogállapotához hozzányúljunk. Nincs is rá szükség, hiszen ennek a javaslatnak több rendelkezése van, amely azt mondja, hogy mindenki, aki bort termel vagy forgalomba hoz, köteles a palackok címkéjén, a hordón, vagy más tartóedényen feltüntetni, hogy az milyen bort tartalmaz. Ez a pince, ez a bérpince vagy püspöki uradalmi pince is kötelezve lesz arra, hogy a püspöki címke alá odategye azt is, hogy abban a palackban pedig, amelyet ez a vignetta fed, egri bor, egri bikavér van-e vagy tokaji bor vagy somlyói vagy badacsonyi vagy milyen más bor. Ennélfogva itt a cég szerzett jogát és az áru valódiságának szempontját nagyon szépen össze lehet egyeztetni. Nem is értem, hogy miért, de ellenmondás van a javaslatban. Mert amikor megköveteli, hogy a tartányokon, — legyen az palack vagy más egyéb — ki kell tenni a bor mineműségét és minőségét, akkor úgysem származhatik abból baj és szükségtelen, hogy ezt a puszta címet — ez lehet valamely konkurrens érdeke — eltöröljük. Ha valami magának a váci püspöknek jó, akkor ne akarjunk neki jobbat, mint amit ő maga akar. Ha 30 esztendőn keresztül a címet odaadta, akkor nyilvánvalóan nem tartotta ezt érdekeibe ütközőnek. Arról is beszélt Czermann Antal t. képviselőtársam, hogy nagyon szeretik a külföldön az egyházi vonatkozású szavakkal megjelölt italféléket, mert hiszen a külföldi szerzetesrendek ,s egypár más ilyen egyházi tényező, foglalkoznak is* odakünn italmérésekkel. Csakugyan így is van. Bocsánatot kérek, ha ezt a márkát kivonjuk a forgalomból és nem szabad többé bornak ilyen vignettával kimenni a külföldre, akkor majd a külföldi egyházi szervezetek elfoglalják ennek a helyét. . Ugyanez a témája a 22. és 23. §-hoz beadott határozati javaslataimnak. A 22. §-hoz a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A Ház szükségesnek tartja a 22. § oly kiegészítését, hogy az a már bejegyzett cégekre nem vonatkozik.« Ez tehát a cégekre vonatkozik. A másik határozati javaslatom a 23. Vhoz indítványoz kiegészítést. Ez a 23. § ugyanis arról beszél, hogy ne legyen használható más szöveg és kép a vignettákon, mini amely utalás a valóságnak megfelel, aszerint, hogy a bor, amely az ő fő üzletága, milyen mi nőségü és milyen termelő helyről származik. A 23. §-hoz tehát a következő határozati javas latot nyújtom be (olvassa): »A Ház szükségesnek tartja a 23. §. oly kiegészítését, hogy az a már bejegyzett cégek szerzett, illetve gyakorolt jogait nem érinti. A második bekezdés végére vessző jel után még odaírandó: valamint minőségi fokozatát.« Ki kell t. i. tüntetni egyenlő nagyságú belükkel, hogy milyen aszú. Úgy gondolom, helyes volna, ha nemcsak azt tünteti ki, hogy aszú, hanem milyen minőségű aszú. Hiszen tudjuk éppen a tokaji aszúról, hogy az kéthárom- vagy négyputtonos szokott lenni. Mármost a javaslat ezen a követelményen alul marad, mert csak azt követeli, hogy azt tüntessék ki, hogy aszú. Most kitüntetik azt, hogy milyen az az aszú, de ezentúl majd a kétputtonyos aszút négyputtonyosnak fogják eladni. Ha a valósághűséget olyan komolyan vesszük, ülése 1935 november 15-én, pénteken. 81 hogy egyenlő tipográfiával kell feltüntetni a címkén, hogy milyen aszúbor az, akkor be lehetne venni azt is, hogy milyen minőségű aszúról van szó, úgyhogy ha megvesszük a termelőtől, vagy a kereskedésből az aszút, tudjuk, hogy tényleg négyputtonyos aszút vettünk-e és az csakugyan négyputtonyos aszú. Szükségesnek tartom ezt, mert bizalmat is kelt az emberekben, fokozza tehát a vételkedvet, a vételbátorságot, ha tudják, hogy az általuk vásárolt négyputtonyos aszú ilyen súlyos szankció alatt van, tehát az csakugyan négyputtonyos aszú. Ezt a hiányt próbáltam ezzel a határozati javaslattal valamikép pótolni. Itt van a zár alá vétel kérdése, amely leginkább hívja ki a kritikát, hogy igen nagy hatalmat ad a kormány kezébe. Megértem az intenció tisztességét és tisztaságát is, nem is kételkedem, hogy a kormány ezt a felhatalmazást csak a termelők javára, az egész ügy érdekében akarja alkalmazni, de ismétlem megint, hogy jöhet más idő, jöhet más kormány. Szükségesnek tartanám azt a garanciát, mondassék ki, hogy a zár alá vétel azonban egyenlő arányban foganatosítható illetőleg vehető alkalmazásba az egyes borvidékekkel szemben, nehogy lezárják esetleg a balatonkörnyéki termelést, de utat engedjenek a többinek, vagy lezárják az egrit, a tokajit, de a többinek szabad az út. Mondjuk ki, hogy a borvidékeket egyenlő arányban sújthatja csak ez a blokád, tehát nem kell félnie senkinek, hogy mellékes célból, mellékes okból, talán bossztíból, esetleg retorzióképpen egyes vidékeket tönkretesznek azzal, hogy blokád alá Helyezik a termését. Ismétlem, nem tételezem ezt fel éppen Darányi miniszter úrról, aki ezt, tudom, semmi körülmények között nem tenné meg, de jöhet más kormány, jöhet más miniszter, aki esetleg erre használhatja fel ezt a törvényi felhatalmazást. Ezért vagyok bátor a 24. §-hoz a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »A Ház szükségesnek tartja a 24. § oly kiegészítését, hogy a zár alá vétel az egyes borvidékeket, a Somlót külön borvidéknek véve, csak egyenlő arányban sújthatja. A zárolás mindig csak a legújabb termésre és a legújabb termésig terjedhet.« Igen, ezt szükségesnek tartom és kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék megfontolás tárgyává tenni és szintén biztosítani bennünket egy módosítással, hogy a zár alá vétel mindig csak az új termésig terjedhet, nehogy egyes évjáratok bora talán évekig visszatartható legyen, hanem, ha már új termés van, akkor a régi termést fel kell szabadítani. Tovább folytatom határozati javaslatom felolvasását (olvassa): »Ugyané szakasszal kapcsolatban utasítja a Ház a földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakat, hogy sürgősen terjesszenek be és tárgyaltassanak le oly törvényjavaslatot, amely jelentős adókedvezményeket és más hathatós segítséget nyújt azoknak a termelőknek, akik eddigi amerikai direkt termő vagy más borszőlő kultúráját meghatározott időn belül mgehatározandó nemesebb gyümölcs, vagy csemegeszőlő kultúrára alakítják át, valamint azoknak a termelőknek, akik régi nemes hegyi területeket újra betelepí[ tenek.« Csakugyan megszívlelendő Görgey István t. képviselőtársamnak az az észrevétele, hogy [ lecsúsznak lassanként a szőlők a hegyoldalról a lapályra és ezzel romlik a bor jósága és híre, 1 mert eladják tokaji bornak azt, ami ott lent