Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1935 november 15-én, pénteken. 79 A vita ebben a vonatkozásban már úgyis túlságosan ki van merítve s ezért én inkább a javaslat ama részeire térek most át, amelyek ellen még kifogásom van. Nevezetesen egyes képviselőtársaim nagyon helyeslik, hogy a kormány felhatalmazásokat kap különféle irányban, hogy rendelettel intézkedhet és valósággal megtapsolták azt, hogy ez a törvény jó részében csak kerettörvény. Távol áll tőlem, hogy bizalmatlan legyek e tekintetben a földmívelésügyi miniszter úr iránt, távol áll tőlem, hogy ne tudnám megnyugvással reábízni ezeknek a kérdéseknek elintézését, azonban a törvényeket nem emberekre csináljuk, a törvénynek mindig olyannak kell lenni, hogyha hatalmon kívül vagyunk, akkor is védjen bennünket, akkor is áldásos legyen. Mit tudjuk mi, hogy Darányi miniszter úr után milyen más miniszter vagy milyen más rendszer jön, amelyik majd aszerint fogja változtatni a rendeleteket, ahogy neki tetszik. Ha a minisztérium fel van hatalmazva arra, hogy rendeletileg intézkedhet, ez nagy veszedelmet jelenthet, — csak éppen megemlítem — mondjuk a bloquage kérdésében, a túltermelés esetében, amikor a termelt bor bizonyos mennyiségét zár alá veheti. Jöhet egy másik miniszter, egy diktatúra, az a diktatúra megkedveli az egyik vagy a másik vidéket, annak a kezére akar járni, zár alá veszi tehát a többi bort; Tokajt mondjuk nem veszi zár alá, de zár alá veszi a Balaton vidékén termelt borokat, az Alföldön, Somlón vagy az Egerben termelt borokat, aszerint, amint neki kedve tartja. Ez ellen valami korrektívummal kell élnünk, de számos más ilyen eset is van, ahol rendeletekkel, súlyos károsítások, súlyos önkénye skedések történhetnek. Sokkal jobban meg volnék nyugodva, ha az irányelvet, a részleteket inkább törvényben határoznánk meg, semminthogy azt miniszteri kézre bízzuk. Hiszen méltóztatnak látni, hogy a törvény milyen minuciózusán megy bele a kis kérdésekbe, pl. a bor kezelésénél meghatá

: rozza, hogy miféle anyagok, milyen parányi kis százalékban adhatók hozzá ahhoz a borhoz a kezelés alkalmával. Ha ilyen kis kérdéseket, ilyen parányi dolgokat tudunk ebben a törvényjavaslatban rendezni, akkor más kérdéseket még inkább lehetne rendezni. Elvégre eléggé megállapodott problémánál vagyunk, amelynek gyakorlati és tudományos posztulátnmai meglehetősen ismertek. Nem ugrunk a sötétbe, látunk előre és el tudjuk képzelni azt az esetet, hogy a szokásos 3 millió hektoliternél több borunk lesz, vagy azt, hogy ami terem, azzal az egymillióval mit csinálunk, vagy hogy azért, hogy ne egymillió hektoliter borunk legyen, előzetesen miféle intézkedéseket kell tennünk. Törvényben kellene szabályozni ezeket a kérdéseket. Azt gondolom azonban, hogy most már, mintán a vita ilyen széles mederben folyt és kimeri ttetett, leghelyesebb az és legjobb szolgálatot akkor teszek, ha konkretizálom ennek a vitának eredményét, s talán a javaslat szerkezeti sorrendjében haladva, az egyes szakaszokhoz teszem meg észrevételeimet, s terjesztem elő határozatai javaslataimat a törvényjavaslathoz. Szükségesnek tartom azt, hogy ezt a kérdést a magam részéről is megvitassam és ennek a kérdésnek előbbrevitelét elősegítsem. T. Képviselőház! Itt van a javaslat 5. §-a, s ebben a negyedik bekezdés. Intézkedik a javaslat, hogy: »Tokajhegyalja zárt területén termelt mustok és újborok feljavítására, csak a Tokaj hegyalj a zárt területén termelt mustokból besűrített mustot, illetve csak itt termeti;, szárított, (fonnyasztott) szőlőt szabad felhasználni«. Ez helyes, mert ennek révén megőrizzük annak a bornak tokaji jellegét és ennélfogva abszolút védelemben részesül a tokaji bor. Ha valahol tokaji jelzéssel valaki bort vásárol, biztosan tudja, hogy az tokaji, még akkor is tokaji, ha azon valami javítás, valami feljavítás történt. A tokajin kívül azonban van még ennek az országnak más, egy-két ugyanilyen nemes borterülete, történelmi borterülete, ahol nekünk szintén megvan az országos érdekünk és pedig külföldi vonatkozásban is, s ez az, hogy ha valaki egyszer bizonyos nevű bort, arról a termelőhelyről, mint olyat vásárolt, biztos legyen benne, hogy minden egyes cseppjéig csakugyan azt a bort issza. Szükségesnek tartanám azonban, hogy a tokaji mellett a külföldön legjobban emlegetett és bent legjobban értékelt borra, a somlói borra is ugyanilyen intézkedés történjék, hogy t. i. az is csak a saját sűrített mustjával legyen feljavítható, hogy ilymódon biztosítsuk annak a típusnak jellegét egyszersmindenkorra benn és a külföldön, hogy aki somlói bort kap, még ha az a bor javításon ment is keresztül, az minden ízében és minden porcikájában somlói bor maradjon. Természetesen csak örömmel üdvözlöm azt, ha a kormány tovább megy és más nemes borvidékeket is ez alá a védelem alá helyez. Somlót csak azért emelem ki, mert a földmívelésügyi minisztérium ranglistáján is versenyen kívülálló bor, a tokaji bor mellett első helyen a somlói szerepel, s a külföldön ez az a borunk a tokaji után, amelynek szintén történelmi reminiszcenciái vannak. Persze, ha méltóztatik ezt a védelmet kiterjeszteni Szekszárdra, Egerre, s más ilyen nemes borvidékekre, azt is örömmel veszem, semmi nehézség benne, csak véletlenül se történhessék meg az, hogyha valaki nemes borvidékbeli bort rendel és akar inni, valahogyan becsapassék ilyen mostohaágbeli anyagokkal, hanem az akkor is, még a javítás után is, teljesen ugyanazon termőhelyről való legyen. Ezért bátor vagyok egy határozati javaslatot előterjeszteni. Az a célja, az az értelme az egésznek, hogy miután a házszabályok szerint mi el vagyunk zárva attól, hogy a részletekben indítványokat tegyünk, de határozati t javaslatunkat esetleg a mélyen t. miniszter úr megszívlelheti vagy az előadó úr magáévá teheti, — hiszen nekik joguk van indítványt tenni — erre akarok én módot adni, kérvén őket, legyenek kegyesek fontolóra venni ezt a határozati javaslatot és amennyiben helyesnek tartják, módosítsák ilyen irányban a szakaszt. Határozati javaslatom az 5. §-hoz a következőképpen szól (olvassa): »A Ház szükségesnek tartja az 5. § 4. bekezdését a somlói, badacsonyi, egri, szekszárdi, esetleg a többi nemes borvidék területére is kiterjeszteni.« T. Ház! Azután itt van a 7. f. Ez a származási, illetőleg házasítási bozonyítvány, a fajtabizonyítvány és a minőségi bizonyítvány kérdése. Azt hiszem, egészen méltányos, hogy az érdekeltség követelését teljesítsük, hogy tudniillik a termelő adjon olyan írást, hogy csakugyan mi van az ő borában, hogy az milyen házasításon ment keresztül, milyen fajtájú a bora, nehogy a borkereskedelem utólagosan ki legyen téve a vexatúráknak. Szerintem a termelőnek is érdeke, hogy ilyen származási bizonyítványok, illetőleg ilyen elismerések, ilyen írásbeli bizonyítékok kiadassanak az ügylet megkötésénél, de úgy, hogy az eladó gazda is kezébe kapja az ilyen bizonyítvány másodpéldányát, nehogy a kereskedő utólago11*