Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

72 Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1935 november lh-én, csütörtökön. féle megtévesztéstől meg kell óvni. Ez nagyon helyes célkitűzés, mert a magyar bor megbízhatóságát csak a hamisítások ellen való sikeres védekezéssel, a közönség megtévesztésének lehetetlenné tételével lehet emelni és biztosítani. A megbízhatóság pedig, különösen külföldi viszonylatban, nagy probléma, mert nagyon sok visszaélés történik ezen a téren. Egyszer egy amerikaival utaztam, aki elujságolta, hogy Amerikában ők igen sok tokaji bort isznak. Megkérdeztem, honnan szerzik be a tokaji bort, milyen áron, bizonyára drága a vám stb. Nem, azt mondja, aránylag igen olcsó: magunk készítjük. (Derültség.) Megvásárolják az eszszenciát és megcsinálják a bort. Ez a magyar bor sorsa a külföldön, ne csodálkozzunk tehát akkor, ha ezt a földmívelésügyi kormány eszleli és az ilyen eljárásokkal, hamisításokkal, megtévesztésekkel szemben a magyar bort és annak jó hírnevét meg akarja őrizni. Ez a javaslat még fokozottabb mértékben igyekszik azokat a célokat megvalósítani és elérni azt, amire már a korábbi bortörvények is törekedtek. Ennélfogva a javaslatot csak a legnagyobb örömmel fogadhatjuk és fogadom én, aki szintén borvidék képviselője vagyok és némileg a helyi tapasztalataim után ítélve úgy gondolom, hogy az intézkedések és szabályozások, amelyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak, tényleg bortermelő gazdáinkon és szőlősgazdáinkon segíteni fognak. A válságot magst nagyon természetes, egy-egy I törvénnyel nem lehet megszüntetni, azonban igenis alapos remény van arra, hogy a válság enyhülni fog és enyhülni fog ezzel az érdekeltek helyzete is. T. Ház! Ennek a javaslatnak egyik legjelentékenyebb intézkedését abban a szakaszban látom, amely tervbe veszi a 9%-os szeszfokon aluli boroknak a közfogyasztás alóli kivételét. Ez a törvényszakasz már ismételten támadás célpontja volt. Készben már kifejtettem, hogy nem alapos az a kifogás és aggály, hogy az ilyen intézkedések a gyenge borokat termelő, a sík vidéken bort termelő gazdákat túlságosan sújtják. Ezt a felfogásomat itt most, amikor a javaslatnak ezzel a szakaszával foglalkozom, határozottan fenntartom. A földmívelésügyi miniszter iir nagyon helyesen és nagy szociális érzésre vallóan akkor, amikor a közfogyasztásból kiveszi a 9%-os szeszfok alatti borokat, egyúttal az illető gazdák érdekére való tekintettel beleveszi a javaslatba azt az ellenintézkedést, amely abból áll, hogy ezeknek a boroknak borecet gyártására való felhasználását teszi lehetővé. Azért tartom ezt a szakaszt olyan fontosnak, mert nyilvánvaló, hogy amikor mi a túltermelés ellen, mint minden bajnak, az egész válságnak főokozója ellen akarunk védekezni, akkor üdvözölni kell minden olyan intézkedést, amely jogos érdekek sérelme nélkül egy bizonyos kvantum bort a piactól elvon, mert nagyon természetes, ha a kínálatnak egy részét elveszem, akkor a megmaradt rész árban feltétlenül megjavul, ha üedig árjavulás áll be, ez a szőlőgazdaságnak és az egész bortermelésnek csak hasznára és előnyére lehet. Ha az árak megjavulnak, akkor a szőlősgazdák is abba a helyzetbe jutnak, f hogy az egyelőre még ki nem ültetett szőlőket ki fogják tudni ültetni, — különösen vonatkozik ez a jobb vidékekre —• azonfelül rendszerint, rendesen és szakszerűen fogják megmunkáltatni szőlőiket s így mindenesetre több munkásnak fognak jobb bér mellett munkát adni. T. Ház! Már előttem is említették és én is azon az állásponton vagyok, hogy magában véve a 9%-os szesztartalma boroknak a közfogyasztásból való kivonása nem oldja meg a kérdést, mert emellett még mindig túltermelésünk lesz. A második segítséget már előttem felszólalt t. képviselőtársaim közül is többen abban jelölték meg, hogy az új szesztörvény megalkotásánál kell gondoskodni arról, hogy a szesz főzését csak borból, a szőlő melléktermékeiből és esetleg gyümölcsből kell megengedni. Nagyon jól tudom, — és Malasits Géza t. képviselőtársam is említette azt — hogy tengeriből, burgonyából drágább a szeszfőzés, a szesztermelés, mint, mondjuk, ahogyan ma történik, melaszból és valószínűleg drágább a borból való főzés is, mint a melaszból. Ha azonban drágább is, az a kérdés, micsoda közérdeket képviselünk és milyen magángazdasági érdekeket kell megvédeni. Aki ismeri Nádas József dr.-nak, a párizsi »Agence Economique et Financière« budapesti, szerkesztőjének »A kartelek tatárjárása« című kis könyvecskéjét, — az ebben foglalt adatokkal foglalkozott Petro Kálmán t. képviselőtársam is, illetve az ő adatai legalább is kongruensek voltak ezekkel az adatokkal, és aki ezzel az egész szeszkérdéssel, a szesz ipari és mezőgazdasági gyártásával igen szakszerűen és . nagy ismeretekre vallóan foglalkozott — mondom, aki ezeket az adatokat ismeri, — és megismerhette Petro Kálmán t. képviselőtársam felszólalásából is — az egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy, igenis, az ipari szeszt meg kell fogni (Gr. Festetics Domonkos: Jó üzlet! — Dinnyés Lajos: A kartel vezérek ^ ott ülnek az ön pártjában!) s a mezőgazdaság és a szőlőgazdaság érdekében is bele kell nyúlni ebbe a * kérdésbe. Ügy tudom, hogy a szesztörvény nemsokára a Képviselőház elé fog kerülni. Akkor ezt a kérdést meg lehet .tárgyalni és ha a bor egyrészét szeszgyártásra fogjuk felhasználni, akkor ez már a bor ecetté való felhasználása mellett, azt hiszem, olyan jelentékeny tétel lesz, hogy a magyar borpiacot feltétlenül nagymértékben tehermentesítheti. (Gr. Festetics Domonkos: Mit szól hozzá a kartell?) A kartel érdeke nem állhat a nemzet érdekével szemben. Azokon, akik családi alapon csináltak és alapoztak meg maguknak ilyen uralmat, — amint Petro Kálmán mondotta: hitbizományt (Úgy van! Ügy van!) — nem fog különös sérelem esni, ha ötenhatan nem milliókat fognak felosztani, hanem esetleg csak dupla vagy tripla tisztes polgári hasznot. Azt hiszem, ha még mindig lehet ezt biztosítani a kartelbe tömörült szeszgyárosoknak, akkor meg lehetnek elégedve, hiszen tönkretevésükre senki sem fog pályázni, befektetéseik fenntartása és rentabilitása mindenképpen megóvható lesz. Én tehát nem féltem ezeket az ipari szeszgyárosokat, (Gr. Festetics Domonkos: Én sem!) hogy jövedelmük túlságosan meg fog csappanni, ha a borból szeszt fognak főzni, mert legfeljebb nem fognak hektoliterenként 30—40 pengőt keresni, hanem megkeresnek öt-hat pengőt. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes! — Dinnyés Laios: Meg kell csinálni! — Gr. Festetics Domonkos: Meg is lesz! — Dinnyés Lajos: Mikor? Hol van a gyorsvonat! sebesség? Tragacs lett belőle! — Baross Endre: Meglesz az is!) Fábián igen t. képviselőtársamnak egy megjegyzése ütötte meg fülemet. Ugyanis azt mondotta, hogy nem áll. hogy Magyarországon sok a bor. Ha a fejkvótát veszem és látom, hogy Franciaországban átlag minden