Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ü ember évenként 187 liter bort fogyaszt, viszont nálunk csak 25 litert, akkor nagyon természetesen nem mondhatom, hogy nem túlsók a bor. 8-5 millió lakos fejenként csak 25 litert fogyaszt, összesen tehát esak 2

Vi millió hektolitert, a mi körülbelül 4 millió hektoliteres bortermésünk mellett bizony még mindig jelentékeny fölösleget jelent és nekünk és a kormánynak igen fájhat a fejünk attól, hogy ez az 1'5—175 millió hektoliteres felesleget hol és hogyan tudjuk elhelyezni, értékesíteni. A veszedelmesen túlméretezett túltermelést azonban igenis a törvényjavaslat által célbavett intézkedések eliminálhatják, különösen, ha még hozzávesszük, hogy a szeszgyártás is kénytelen lesz bort felhasználni. Ha azután vesszük azt, hogy a bortörvény, a bor feljavítása következtében a magyar borok jelentősége emelkedni fog, a magyar borok megbízhatósága iránti bizalom nagyobb és eresebb lesz akkor, ha nincsenek is igen vérmes reményeink, de azt az egyet mégis a legszerényebb keretek mellett iis remélhetjük, hogy ez valamelyes több kivitelnek is alapja lesz. A bortermelés és a szőlőgazdaság viszonyainak szanálása vagy megjavítása esetén arra is számíthatunk, hogy a magyar emberre is fejenként több liter fogyasztás fog esni évente. Ha csak néhány liternyi emelkedés lesz is, az már jelentékeny kvantumot jelent. Vegyünk csak litert. Ez, t. Képviselőház, évente közel 1 millió hektoliter bor, ami már majdnem teljes feleslegünk, de ennyire nincs is szükségünk, mert hiszen nem akarjuk, hogy a magyar ember iszákossá váljék és az legyen a tendencia, hogy minél több bort igyék meg. De semmi veszedelem nem volna abban, ha a magyar ember abban a helyzetben volna, hogy néhány liter borral többet fogyasszon, mert igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a bcr nemcsak szeszesital, hanem gyógyital is, a munkásra .igenis üdítően, erősítőén hat, kívánatos tehát, hogy a munkás könnyebben jusson a borhoz és többet is tudjon fogyasztani, mint ma. Ha ez bekövetkezik és hozzájön azután a készülő hegyközségi törvény, amely szintén nem célozhat mást, ^minthogy a termelést gazdaságosabbá tegye és különösen minőségileg megjavítsa, ha ezek a hegyközségek helyesen állíttatnak fel, helyesen, értelmesen admíinisztráltatnak, jó törvénnyel alapítják meg ezeket a hegyközségeket, akkor mindenesetre olyan minőségi termelésre fognak tö,rekedni és annyira versenyt fognak futni, hogy azt hiszem, a jobb minőség termelésével, a jobb fajta termelésével feltétlenül ki fogják szorítani a túl bőven termő silány fajokat. Ha mindezeket a komponenseket összevetem, akkor körülbelül közel jutok ahhoz a számhoz, m amely mellett a magyar bortermés a maga teljességében értékesítést találhat. T. Képviselőház! Készséggel honorálom azokat a fejtegetéseket, amelyeket Petro Kálmán t. képviselőtársamtól hallottam, hogy a bortörvény, a hegyközségi törvény és a szesztörvény teljesen összefüggnek egymással. Meg fogja azonban engedni a t. képviselőtársam azt az egy észrevételemet, hogy akárhogyan is csoportosítjuk, akárhogy is hozzuk ezeket összefüggésbe, egyszerre semmiképpen sem lehetne ezeket a törvényjavaslatokat letárgyalni, csak egyiket a másik után és viszont, ha arról van szó, hogy melyiknek adom az elsőbbséget, akkor a bortörvénynek adom, mert nem a bortörvényt kell alkalmaznunk a szesztörvényhez, hanem a szesztörvényt kell a bortörvényhez alkalmaznunk és ?e 1935 november li-én, csütörtökön. 73 úgy kell megcsinálnunk, ahogy az a bortörvény intencióinak, szándékainak és szabályozásának megfelel. (Petro Kálmán: Csak itt volna a szesztörvény, nem volna semmi kifogásom.) Majd jön. (Petro Kálmán: Nagy örömmel fogom üdvözölni!) Két pert sem tudunk egyszerre letárgyalni, illetve tudnánk, de rendszerint nem szoktunk, csak egyiket a másik után. T. Képviselőház! Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy amikor különösen kiemeltem a hegyvidékek érdekeit, akkor mint a Fertő-vidéknek, tehát borhegyvidéknek egyik képviselője, egyoldalú, partikuláris érdeket akartam ezzel szolgálni. Ha ezt imputálnák nekem, ez ellen a legélénkebben kellene tiltakoznom. Nem. En akkor, amikor a hegyvidéki szőlősgazdák érdekeit kiemeltem és ezeknek érdekében felszólaltam, akkor tulajdonképpen az összes magyar szőlősgazdaságoknak, mint egésznek az érdekeit tartottam szem előtt. Annak a síkvidéki gazdának sem érdeke, hogy nagyon olcsó, potom áron értékesíthető bort termeljen, annak az érdeke is az, hogy úgy irányíttassék a kormányzat részéről az ő gazdasága, hogy olyat termeljen, ami jobban kifizetődik és hogy inkább termeljen kevesebbet, termeljen jobbat, mert akkor az általános szanálás következtében jobb árakat fog elérni, bizonyos földje fel is fog szabadulni a szőlőtermelés alól, azon más terményeket termelhet, tehát itt is bizonyos kiegyenlítődés áll elő, iszóval ezeknek az érdeke sem szenved sérelmet, ellenben az egész magyar szőlőgazdaság előnyére válik, ha egészségesen megalapozzuk szőlő- és bortermelésünket és elsősorban a hegyvidéki szőlőket emeljük ki, mint amelyek a híres, jó magyar bort szolgáltatják. . Éppen a hegyvidékek javára tartanám szükségesnek és kívánatosnak, ha a miniszter úr a törvényjavaslat 12. §-ánál. amelyben arról van szó, hogy (olvassa): »A földmívelésügyi miniszter a felmerülő szükséghez képest egyes borvidékeket zárt területekké nyilváníthat«, ezt a lehetőséget szűkítené azzal, hogy csak hegyi borvidékeket lehessen zárt területekké nyilvánítani. (Helyeslés a balközépen.) T. Képviselőház! Amikor mi a törvényjavaslatban csak egyetlen borvidéket, a legnemesebb borvidéket, Tokajt találjuk arra alkalmasnak, hogy zárt terület legyen, a többiekkel szemben pedig a megfontolás, a meggondolás álláspontjára helyezkedünk, akkor aizt hiszem, nagyon .helyes és logikus volna, ha a további lépéseket csak a hegyi szőlők felé tennénk és csak a hegyi szőlőket, a legnemesebb vidékeket lehetne különleges védelemben részesíteni és csak ezeket lehetne zárt területekké nyilvánítani. Nagyon kérem a miniszter urat, legyen kegyes ezt az észrevételemet figyelembe venni és a 12. § 2, bekezdését egyszerűen azzal kiegészíteni, hogy »az egyes borvidékek« kifejezés helyett: »az egyes hegyi borvidékek« kifejezést vegye bele. Csak a »hegyi« szónak a közbeiktatása volna szükséges, hogy a hegyi szőlőket, amelyeknek védelme elsősorban közérdek, még jobban körülbástyázzuk és még jobban megvédjük. T. Képviselőház! Éppen azért a magyar hegyvidéki borok és a hegyvidéki borgazdák érdekeinek védelmét közérdekűnek találom és az 1923. évi XXIII. te. az indokolásában is azt mondja, hogy tulajdonképpeni termőhelye a bornak a hegyoldal, a hegyen teremnek azok a kiváló magyar borok, amelyeknek köszönheti a magyar bor a hírnevét, ezt a hírnevet a közérdek szempontjából meg kell védeni. (Ügy