Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

66 Az országgyűlés képviselőházának 58. zem. Mondom, nagyon jó gazda az, aki beíratja a cselédpénztárba ezeket az emibereket. A legtöbb ilyen munkás egyáltalán nincs biztosítva és ha foglalkozás közben baleset éri, a világon senki nem támogatja őket. En tehát azt gondolnám, hogy amennyiben a miniszter úr egymásután hozza azokat a, törvényjavaslatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar szőlő- és borgazdaságot ismét lábraállítsák, ismét a régi magaslatra emeljék, akkor nem mellőzhető az, hogy egy törvény jöjjön, — sőt azt mondom, jönnie kell — amely a szőlőgazdaságban foglalkoztatott munkások és munkásnők anyagi, szociális helyzetét szabályozza s betegségük, halesetük, rokkantságuk esetére valamelyes biztosítást nyújt nekik. Nem kevésbbé fontos azonban a borgazdaságban foglalkoztatott munkások helyzete sem. Ezekkel talán még kevesebbet törődnek, mint a •szőlőmunkásokkal. A szőlőmunkások robotját, ha nem is nagyon, de valamelyest mégis enyhíti az a patriárikális viszony, amelyben a földtulajdonossal van a munkás, de az italmérések/ben és pincészetekben alkalmazott munkások munkaidejét, munkabérét nem szabályozza semmi. A pincészetekben napi 12—14 óra a munkaidő. Meglehetősen nehéz és veszélyes ez a munka. Az italmérésekben, amelyekben pedig rengeteg munkást foglalkoztatnak, napi 14—16, sőt 18 óra munkaidőt is találunk. Hivatalos statisztika állapítja meg, hogy a borkimérésekben, söntésekben alkalmazott csaposszemélyzet munkaideje majdnem korlátlan. Ha súlyt helyezünk^ arra, hogy a borgazdaság tényleg elérje a régi magaslatot, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy a termelési oldalon fogjuk meg a kérdést, hanem ezzel egyidejűleg, ezzel párhuzamosan rendeznünk kell a munkaidő kérdését is, mert lehetetlen, hogy szükséges volna

% hogy látástól vakulásig dolgozzanak a munkások, teljesen felesleges, hogy a borpincék az alkalmazott munkásokat olyan módon zsákmányolják ki, mint amilyen módon a gazdag borkereskedő vállalatok — Popperek és társai — munkásaikat kizsákmányolják. Még feleslegesebb az, hogy a fővárosban és a vidéken az úgynevezett borkimérésekben, söntésekben alkalmazott csapos munkások munkaideje úgyszólván teljesen korlátlan legyen és hogy ezek teljesen ki legyenek szolgáltatva a profitéhes kapitalizmusnak. Rátérve a javaslatra, mindenekelőtt öchandl volt államtitkár úr és képviselőtársunk beszédével kívánok foglalkozni. A képviselő úr párhuzamot vont Magyarország és Franciaország között s rámutatott arra, hogy Franciaországban a termelt bor túlnyomó mennyisége magában Franciaországban fogy el, ezzel szemben azt állította hogy Magyarországon hárommillió hektoliter terem, amiből Magyarországon csak kétmillió fogy el és egymillió hektoliterrel tengünk, lengünk, ki tudjuk-e vinni, nem tudjuk-e kivinni, minden attól függ, hogy milyenek a körülöttünk lévő országok vámviszonyai. Ezzel rámutatott arra is, hogy mennyire szükséges volna a borfogyasztás fokozása. Én ugyan nem vagyok híve a borfogyasztás fokozásának; azt tartom, hogy meg lehet lenni bor nélkül is, de hát az emberiség, sajnos, úgy van berendezve, hogy ősi idők óta valamilyen izgató anyagot vesz magához és ha arra gondolok, hogy a magyar nép heroint, ópiumot, morfiumot használjon-e vagy bort igyék, hát akkor inkább a bor melülése 1935 november lU-én, csütörtökön. lett maradok, mert valamennyi izgató anyag, valamennyi mérgező anyag között ez a legkevésbbé mérgező. (Kéthly Anna: Hát a víz?) A víz nem mérgező anyag. Arról beszéltem, hogy aki szükségét érzi annak, hogy izgató anyagot vegyen magához, az inkább bort igyék, mintsem heroint használjon. Mondom, én nem vagyok ugyan híve annak, hogy fokozzuk a borfogyasztást, de ha már mindenáron fokozni akarja a kormány és éppen most mutatott rá a miniszter úr arra, hogy emelkedik a borfogyasztás az országban, akkor rá kell mutatnom arra, hogy (Farkas István: Jó szőlő kellene! Jóval olcsóbb!) mi a különbség Magyarország és Franciaország között? (Gr. Festetics Domonkos: A választáson ingyen megy a bor! — Propper Sándor: Jó a bor szőlő korában is! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nem egész Franciaországról kívánok beszélni, hanem csak Párizsról, mert hiszen a franciaországi viszonyokat általánosságban nem ismerem, csak a párizsi viszonyokat ismerem valamennyire. Párizsban egy liter igen ízletes, nem erős, de jóízű vörösbor két, esetleg három frankba kerül, a szerint, hogy milyen quartierben veszi az ember és milyen márkájú vörösbor. Egy párizsi munkás átlagos órabére 4—5 frank. Már most ebből az következik, hogy egy párizsi munkás félórát kénytelen dolgozni azért, hogy e félórai munkának a béréből egy liter bort vásárolhasson magának. E mellett a francia munkás, különösen a párizsi munkás legalább kétszer eszik napjában húst sajtot és így az, amit megeszik, szintén megkívánja, hogy valamit igyék rá. Tehát a francia, speciel a párizsi munkás keresete nagyobb, a francia munkás jobban táplálkozik, mint a magyar munkás s azonfelül legfeljebb egy félórát kell dolgoznia azért, hogy egy liter bort megihasson. Ezzel szemben nálunk itt Budapesten mi a helyzeti Egy liter alig élvezhető bor ára — amire majd még rátérek — 60—70 fillér, a budapesti munkások átlagos órabérkeresete alig haladja meg a 30 fillért, tehát az átlagos munkásnak Budapesten két órát kell dolgoznia azért, hogy egy liter bort ihassék. • Ha ezt a munkaidőt összehasonlítom a szőlő árával, akkor igazat kell adnom Farkas t. képviselőtársamnak, mert például Párizsban egy kiló elé°- jó szőlőért — nem értek alatta muskotályt,' de elég jó szőlőt — a munkás legfeljebb negyedórát dolgozik, ezzel szemben Budapesten, bár az idén elég olcsó volt a piacokon a szőlő, mégis állítom, hogy egy kiló szőlőért annak a munkásnak minimum ötnegyedórát, de sok esetben másfél órát is kellett dolgoznia, hogy azt magának megvásárolhassa. A táplálkozási módban is nagy különbség van a magyar és a francia munkás között. Már voltam bátor említeni, hogy a francia munkás beafsteakot eszik, a magyar munkás főtt tésztát, burgonyát, sült krumplit, kását és legfeljebb egy kis szalonnát hozzá. Tlyen életmód meg sem kívánja a bort, de az ilyen kereseti viszonyok között, mint amilyen kereseti viszonyok közt a buda• pesti és különösen a vidéki munkások élnek, nem is jut a munkás abba a helyzetbe, hogy megfelelően bort tudjon inni. Innen van. azután az, amit sehol talán Németországon kívül nem tapasztalunk, hogy bármilyen silány legyen is a bor, szódavízzel, szénsavval telített vízzel keverjék. A hosszúlépésnek és a szegénység által kitalált szavaknak egész fantasztikumával találkozik az ember, mind elrejti a szegénységet