Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

544 Az országgyűlés képviselőházának 7-4 amire ilyen történelmi pillanatokban igenis szükség van? Tehát az államférfiúi felelősségérzet a faji összetartozás 'ezeresztendős testvéri érzését... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk!) Milotay István: Egypár perc meghosszabbítást kérek. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Mennyi idővel kívánja a képviselő úr meghosszabbíttatni beszédidejét? Milotay István: Negyedóra meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztanak hozzájárulni a képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbításához? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Milotay István: A modern kor által megkövetelt szociális odaadás parancsszaván kívül e nagy külső veszély árnyékának kell bennünket irányítania és kell reánk hatnia abban az irányban, hogy ezen a megkezdett úton igenis energikusabban, még mélyrehatóbb módon menjünk előre és igyekezzünk minden, eszközzel megteremteni azt a társadalmi és gazdasági egyensúlyt, igyekezzünk biztosítani a magyar népnek azt a lelki egyensúlyát, amellyel az ilyen nagy történelmi megpróbáltatásokat az egyensúly érzésével tudja elviselni, T. Képviselőház! Én nem akarok itt rémképeket festeni a falra, — semmi értelme sem volna einnek, károkat is okoznék a nagy nemzeti érdekekben, ha ezt tenném — de nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy halálos ellenségekkel vagyunk körülvéve, (Ügy van! Ügy van!) akik a szemüket állandóan rajtunk tartják, állandóan rajta tartják minden lépésünkön és akiknek számításai között egyebeken túl ott sízerepel a mi belső megboimlotts águnk ténye, vagy lehetősége és főleg ott szerepel az az egészségtelen szociális és gazdasági elmaradottság, borzasztó helyzet, amelyben ia magyar társadalom nagy kategóriái és éppen a nemzetfenntartó földmívestársadalom széles tömegei sínylődnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez az ellenséges számítás, amellyel bennünket itt a esonkaországban, azon a földön, amely a kezünkben még megmaradt, megsemmísiteni, eltiporni, vagy megalázni akarnak, az ágyúknak,^ a tankoknak és a repülőgépeknek erején kívül számít és épít erre a mi ibelső gyengeségünkre is. Azt hiszem, a t. Ház tagjainak figyelmét nem kerülték el azok a megdöbbentő jelentések, amelyek az elmúlt hetekben a napilapok hasábjain jelentek meg és amelyek bizonyos kémkedési esetekről szóltak, de szólnak úgyszólván hétről-hétre megismétlődő formában más és más nevekkel kapcsolatban. Úgyszólván nem múlik el hét, hogy listákat ne adnának ki ezeknek a kémkedés miatt elítélt embereknek, egyéneknek a tényeiről, illetőleg magának a büntetésnek a nagyságáról és arról a tényről, hogy őket kémkedés miatt ítélték^ el. Az ember megdöbben, mert ezeken a listákon, ezeken a neveken, ezeken a névsorokon keresztül látja azt, hogy micsoda aknaimunka folyik Csonka-Magyarországon, hogy micsoda előkészület, micsoda pionir munka folyik abban az irányiban, hogy a mi gyöngéinket, a mi sebezhető oldalainkat, a mi készülődéseinket, ia mi társadalmi és gazdasági erőállapotainkat kinyomozzák és az ellenség birtokába juttassák . Aki olvassa akár a cseh vezérkar és háborús propaganda hivatalos kiadványait, akár a . ülése 1935 december 13-án, pénteken. szerb vezérkar és háborús propaganda, a különböző nyilt és titkos háborús egyesületek propaganda könyveit, propaganda kiadványait, az az előírások, figyelmeztetések, utasítások közt ott fogja találni következetesen azc is, amely arról szól: hogyan lehet a megtámadott ellenségnek — amely természetesen mindig mi vagyunk — a szociális és társadalmi gyönge oldalait, annak a nemzeti társadalomnak, annak az illető államnak gazdaságilag és lelkileg, pszichológiailag legsebezhetőbb pontjait kikeresni már a háború előtt és hogyan lehet ezeken a pontokon keresztül azt a nemzeti társadalmat ellenállásában megrendíteni. (Úgy van! a középen.) Hogy ez az aknamunka minél kevesebb pszichológiai támaszpontot találjon, a mi szociális berendezkedésünkben, minél kevesebb támaszpontot találjon a mi földmívesnépünk elégedetlenségében, elkeseredésében és kétségbeesésében, ahhoz igenis, egy további mélyreható nagy reformmunkára van szükség, amely gyorsan, egy pillanatot sem veszítve, igyekszik kiegyenlíteni, behozni azt a késedelmet, amelyről beszédem elején szóltam és igyekszik megteremteni az adott körülmények közt az összes eszközök lehető felhasználásával azt az egyensúlyt, amely a mi részünkről egy ilyen külső veszély esetén is a maximális ellenállás és a maximális teljesítőképesség biztosítékát nyújtja. Abban a reményben, hogy a kormány elindult és most indult el erre az útra és hogy ezt a lépést további olyan lépések fogják követni, amelyek ezt a nagy célt biztosítani alkalmasak, a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szeder János képviselő urat illeti a szó. Szeder János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal tölt el, hogy aránylag nagyon rövid idő áll rendelkezésemre, viszont örömmel tölt el, hogy olyan kiváló publicista, mint Milotay István igen t, képviselőtársam, lényegileg egyetért velem a hitbizományi törvényjavaslattal kapcsolatban, A hitbizományi törvényjavaslatot én is korszakalkotó reformnak tekintem, fÖldbirtqJfppUtikánk 1 terén szintén egy bátor és komoly kezdeményezésnek, 12 esztendei egyhelyben tipegés után'fi nemzeti, újjáépítő munkának egyik legszükségesebb, legéletrevalóbb, tértölelő lépésinek. Nemzeti újjáépítő munkáról beszéltem. Ha erről beszélek, akkor meg kell állapítanom, hogy nekünk nem elég az, hogy ebben a természeti javainak nagy i4sz$től megfosztott országban, úgy ahogy eléldegéljünk, nekünk ahhoz, hogy ez az ország csonkaságában is erős, egységes és nemcsak kész, ue képes is legyen arra, hogy történelmi feladatainak az adott pillanatban ereje teljével meg tudjon felelni, az is szükséges, hogy egy új ország szervezést hajtsunk végre. Ehhez az új ország szervezéshez szükséges az, amit az én politikai felfogásom homlokterébe állítottam, amit Széchenyi István iktatott örök emlékezetünkbe. Nem elég az, ha egy testben a nagyobb erek folyása szabad, hanem a vérnek a legkisebb, legtávolabbi erekbe is életet és meleget kell vinnie, így egy országban is. Nem elég az, amire előttem szólott Milotay igen t. képviselőtársam is rámutatott, hogy itt bankokratikus, kartel, nagyipari, nagykereskedelmi. latifun^üimos hitbizományok vannak, amelyek egyeseknek és egyes családoknak megfpkjty életszínvonalat jelentenek és amelyek révén bennünket