Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

Az országgyűlés képviselőházának 74. dik. Az 1920^ augusztus 5-iki törvény újraszervezte az egész agrárhitelt. A központi agrárhitelintézetet a Francia Bank öt esztendő alatt 720 millió frankkal dotálta. Ez a központ hosszú- és rövidlejáratú hitelt, személyi és szövetkezeti hiteleket nyújt tagjainak, 1920tól 1926-ig több mint 750 millió frankot. Nem ismertetem tovább ezeket a, részleteket, de ki akarok térni a kanadai helyzetre, ahol ugyanezt a folyamatot látjuk. Kanadáról mostanában úgy szokás beszélni a legutóbbi törvényhozói választásokkal kapcsolatban, mánt ahol felülkerekedett a liberális gazdasági rendszer, a gazdasági liberalizmus a maga összes következményeivel. Nem akarok most kitérni arra, hogy Kanadának külön okai voltak arra, hogy szakítson a brit impérium vámpolitikájával, mert őt minden érdeke az Eszakamerikai Egyesült Államokhoz fűzi, neki tehát tulajdonképpen a szabadforgalom, a szabadkereskedelem, a vámhatárok lerombolása az érdeke. De nem ez a lényeges. Amit én hangsúlyozni kívánok, az az, hogy szövetkezeti szempontból ezek a kanadai termelők és kanadai mezőgazdák ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodtak» mint a francia, kisgazdatársadaloim (Buchinger Manó: Mindkét országban demokrácia van! — Zaj!) A kanadai mezőgazdaság... (Buchinger Manó: Sehol sincs nyilt szavazás!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Eckhardt Tibor: SzovjetOroszországon kívül már sehol sincs! — Zaj.) Milotay István: A kanadai mezőgazdaság 1906-ig nyögött a nagybankok, vasúti és hajóstársaságok egyoldalú uralma és kizsákmányoló politikája alatt. Ekkor kezdték megszervezni azokat a poolokat, amelyeknek kereteibe 140.000 farmer tartozik és amelyek 5 müllió bushel mennyiséget befogadó raktárakkal és 1928-ban 28 millió dollár tartaléktőkével rendelkeztek s amelyek a szervezkedésnek ebben a formájában keresték a kapitalista túlzásokkal és kizsákmányolással szemben a megfelelő ellensúlyt. Nem akarok tovább késlekedni és tovább időzni ezeknél a perspektíváknál. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Jurcsek Béla: Szövetkezeti mozgalom kell és nem választójog! — Eckhardt Tibor: A kettő erősen összefügg. — Buchinger Manó: A kettő együtt jár! — Eckhardt Tibor: Mint ahogy a nyiltszavazás és a kartell összefügg. — Zsindely Ferenc: Ott titkos szavazás volt régebben is, az van most is! — Eckhardt Tibor: A pártkasszán keresztül öszszefügg a kartell és a nyiiltszavazás ! — Zsindely Ferenc: Amerikában van kartell is és van titkos szavazás is! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház^ A kormánynak a hitbizományok újjászervezéséről szóló javaslatát — egészen őszintén megmondom — bátor teljesítménynek tartom, történelmi lépésnek azon az úton, amely a magyar földvagyon igazságosabb és arányosabb megoszlása felé vezet. Elismerésre méltó lépésnek tartom ezt^ és elismerésre érdemesnek tartom azt a bátorságot, amellyel a kormány és a miniszterelnök úr erre a lépésre rá tudta, magát szánni, azokkal a veszélyekkel és azokkal az ellenálló tényezőkkel szemben, amelyekről nyilvánvaló volt. hogy mindjárt az első lépésnél útját fogják állni ennek a javaslatnak (Felkiáltások a jobboldalon: Kik azok? — Felkiáltások balfelől: Roszner és Pinezich!) és ezzel a javaslattal szemben akadályokat és nehézségeket fognak támasztani. De legyen szabad Eoszner t. barátommal ellentétben azt az álláspontot elfoglalnom, hogy én ezt a javaslatot csak az első és kezdeményező ülése 1935 december 13-án, pénteken. 543 lépésnek tekintem, olyan lépésnek, amelyet újabb lépéseknek, újabb mélyreható reformoknak kell követniök, ha mi csakugyan el akarunk érkeznii a társadalmi és gazdaságig kiegyensúlyozottságnak ahhoz az állapotához, amelyet itt az imént a francia és kanadai számadatokkal szemléltettem. Hogy ide elérkezzünk és hogy mielőbb érkezzünk el ide, (Mózes Sándor: Meg kell indulnia a gyorsvonatnak!) erre egy roppant nagy veszélynek az árnyéka kell hogy Ösztönözzön bennünket és kell hogy Ösztönözzön bennünket a belső szociális igazságérzet kötelességének parancsszava (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és kell, hogy ösztönözzön bennünket a magyar fajtiánk, a mi szegény testvéreink iránt érzett kötelességnek és odaadásnak a parancsszava is. {Elénk helyeslés es taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Mindenki előtt nyilt dolog, hogy ta magyar földmívesnép óriási tömegei milyen borzasztó szociális és gazdasági válság pusztító súlya alatt szenvednek. (Mózes Sándor: Éheznek és fáznak és senki sem segít rajtuk!) Ehhez csatlakozik a magyar fiatal értelmiségnek, a mi jövendő reménységünknek ugyancsak hasonló helyzete. (Mózes Sándor: Senki sem ad nekik kenyeret!) Aki megnézte az egészségügyi kiállítást, — mindenkinek meg kellett volna néznie — amelyet a Turul diákszövetség a városligeti iparcsarnokban rendezett, annak lehetetlen volt szívszorulva, lelke mélyéig megrendülve nem néznie azokat a számokat, (Ügy van! Ügy van!) azokat a statisztikai kimutatásokat,, azokat a helyzetképeket, amelyek beszámoltak ott a mi földmíves népünk borzasztó helyzetéről. (Mózes Sándor: Es arról, hogy pusztul a magyar a saját hazájában és senki sem védi!) T. Képviselőház! Azt kell mondanom, hogy sem az emberi, sem az államférfiúi lelkiismeretesség ennek a helyzetnek a képét és ennek a helyzetnek a tényét sokáig el nem viselheti. (Mózes Sándor: Meg kell indulnia a gyorsvonatnak és gyorsan segíteni kell!) Ha visszagondolunk arra, hogy a háború előtt milyen tétova módon kerestük itt egy nagyobb, erősebb és biztosabb belső nemzeti egyensúly útjait és eszközeit s hogy ezeket meg nem találva, pártellentétek miatt ezekben meg nem egyezve, hogyan ért bennünket a világkataklizma, akkor magunkba kell szállanunk, mert látjuk, hogy az országnak, Európának, a világnak külpolitikai horizontját ma ugyanolyan veszélyek árnyékolják be. (Ügy van! Ügy van! jobb felől) Ha ezek a veszélyek egyik napról a másikra talán enyhülni, vagy elodázódni látszanak is, nekünk egy pillanatra sem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ez a nagy veszély előbb vagy utóbb, de a történelmi, a gazdasági, a politikai szükségszerűségek vastörvényével ki fog robbanni és akkor itt fog találni bennünket, itt fogja találni a csonkaországot a belső gazdasági egyensúlytalanságnak, a szociális nyomornak abban az állapotában,, amely nagy országfenntartó és nemzetfenntartó rétegeket ilyen helyzetben és ilyen lelkiállapotban tart. En azt hiszem, nem lehet politika, amely magára meri vállalni azt a kockázatot, hogy ilyen óriási külső veszéllyel szemben ez a helyzet továbbra is fennmaradhasson. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Hol a biztosíték ebben a helyzetiben larra, hogy a magyarság ennek a nagy veszélynek eljöttekor az erőkifejtésnek és a teljesítésnek azt a maximumát fogja produkálni,